A legtöbben talán tudják, hogy ha a világ legrosszabb tömeggyilkosai között kell sorrendet állítani, a reflexszerű válasz, Adolf Hitler helytelen. Ha az általuk okozott halálozásokat számát nézzük, Hitlernél szovjet kollégája, Joszif Sztálinja véreskezűbb volt, a legkonzervatívabb becslések szerint is 7 millió ember haláláért felelt, ami az országa lakosságának 4,2 százalékának felelt meg. Néhány történész szerint az a 7 millió inkább 20 millió, a diktátor pedig felelős a nagy ukrán éhínségért is. Ezzel szemben a hitleri holokausztban elhunytak számát 5,7 millióra becsülik világszerte.
Persze ezeket a számokat nagyon nehéz megbecsülni, hiszen nem minden halottat regisztráltak egyik diktátor ideje alatt sem, és mindketten nyakig benne voltak olyan események elindításában, amelyek még több ember halálát okozták. Az viszont most már nagyjából elfogadott tény, hogy a halálozások előidézésében Sztálin durvább volt, mint Hitler. Hogy ki volt a rosszabb diktátor, azon persze ettől még bőven lehet vitatkozni.
Mindkettőjüket felül- vagy inkább alulmúlta viszont ebből a szempontból Mao Ce-tung, az a kínai diktátor, aki becslések szerint akár 45 millió ember halálát is okozhatta, ezzel valószínűleg ő a legvéresebb tömeggyilkos a világon, ha a közvetett halálokat számoljuk.
A „nagy ugrás” névvel ellátott terv következményeként a kínai adatok szerint 15 millióan, más statisztikák szerint 20-43 millióan lelték halálukat az 1958–1961 között zajló éhínségben. A 45 milliós szám mellett Frank Dikötter történész tette le a voksát, ő járt kínai levéltárakban, és saját kutatásokat végzett. A nagy ugrás célja az volt, hogy az alapvetően mezőgazdasággal foglalkozó Kínát ipari országgá tegye. A mezőgazdaságban minden termelőeszközt közös tulajdonba vettek, a paraszti gazdaságokat addig tömörítő helyi szövetkezeteket hatalmas „népi kommunákba” vonták össze, szinte kizárólag gabonatermelésre helyezték a hangsúlyt, a magánparcellákon folyó földművelést pedig szigorúan megtiltották. Több tízmillió parasztot tereltek át erőszakkal az iparba, a mezőgazdasági termelés több helyen gyakorlatilag leállt. Ez rövid úton gazdasági katasztrófához és a történelem egyik legnagyobb éhínségéhez vezetett.
Egyértelmű tehát, hogy Mao Ce-tung kezéhez tízmilliók vére tapadt, de ha máshogy nézzük a statisztikát, mégsem ő a legrosszabb tömeggyilkos a világon. Ha ugyanis arra vagyunk kíváncsiak, ki ölte meg saját kezűleg a legtöbb embert, akkor megint csak a Szovjetunióra kell visszatekintenünk, méghozzá Sztálin hóhérjára, Vaszilij Blohinra.
Blohint 1926-ban Sztálin személyesen választotta ki a Belügyi Népbiztosság főhóhérának. Egyes források szerint személyesen 50 ezer embert gyilkolt meg. Blohin volt a gyilkosa a hírhedt belügyi népbiztosnak, Genrih Grigorjevics Jagodának 1936-ban, majd 1938-ban azt is ő ölte meg, aki erre a gyilkosságra felbérelte. Blohin szervezte meg és vezényelte le a katyńi mészárlásként elhíresült kivégzéssorozatot is, ennek során a becslések szerint minimum 22 ezer lengyel tisztet öltek meg. Egyes források szerint csak Katyńban 7000 emberrel végzett ő személyesen. Ami igazán érdekes, az az, hogy Sztálin halála után is elkerülte a politikai tisztogatást, és szívrohamban halt meg 1955-ben (bár elképzelhető, hogy saját maga vetett véget az életének).
A legnagyobb tömegmészáros címre egyébként esélyes lehet még Paul W. Tibbets is, az a pilóta, aki ledobta az atombombát Hirosimára. Ha úgy számoljuk a legtöbb felelős halálozást, hogy nem közvetlenül, de nem is annyira messziről, mint Németország, a Szovjetunió és Kína diktátorai esetében, akkor biztosan ő nyeri a szomorú versenyt: a japán városban ugyanis 140 ezer ember halála köthető az atomtámadáshoz.
(The Holocaust, The Washington Post, FEE Stories, Múlt-kor, Guinness World Records, The New Yorker)