Megvan az a jelenet filmekből, sorozatokból, amikor a stewardess bemondja a repülőgépen, hogy egy utasnál elfolyt a magzatvíz, és ha véletlenül akadna a fedélzeten egy orvos, ápoló, nővér vagy bárki, aki vett már részt ilyesmiben, az ugyan jöjjön már segíteni levezetni a szülést? Nagyon ritkán, de a valóságban is meg szokott esni hasonló, és egy csomó városi legenda övezi, például hogy a gyerek ilyenkor egy életre szóló ingyen repülőjegyet kap a légitársaságtól, vagy hogy megkapja annak az országnak az állampolgárságát, aminek a légterében járnak. Vagy azét, ahonnan indult a gép. Vagy azét, ahová megy. Esetleg azét, ahová valósi a légitársaság.
Ahogy az a városi legendákkal általában lenni szokott, némi igazságalapja van ezeknek is, de a valóság kicsit lehangolóbb és jóval összetettebb.
Az első, repülőgépen született ember egy Airleen nevű kislány volt 1929-ben, akinek a szülei nagy repülésrajongók voltak, az apja pedig orvos. Ők direkt a szülés kedvéért béreltek egy kisrepülőt, amire akkor pattantak fel, amikor a nőnél megkezdődtek a fájások, és a pilóta 6-700 méter magasan körözött, míg le nem zajlott a szülés. Ilyesmi azóta sem fordult elő – nem is valószínű, hogy bármilyen nőgyógyász belemenne abba, hogy az ezzel járó kockázatokat vállalja az anya –, de repülőgépen lezajlott szülésre legalább 50 dokumentált, a sajtóban megjelent, hiteles példa van. A valós szám ennél jóval magasabb is lehet, a MedAir nevű, repülés-egészségügyre szakosodott cég adatai szerint nagyjából 26 millió légi utasra jut egy szülés. Ha ebből indulunk ki, és hozzávesszük, hogy a világon legalább 50 reptér van, ami évente ennél több utast szolgál ki, azt kapjuk, hogy éves szinten több tucat gyerek is születhet a levegőben.
Egy utasszállító fedélzetén szülni, 10 ezer méter magasan, nem éppen kockázatmentes dolog, a légitársaságok általában nem is engednek a fedélzetre 36 hétnél előrehaladottabb állapotú terhes nőt, de a legtöbb már 28 hét után orvosi papírhoz köti ezt. De a kockázatok miatt feltehetően a második trimeszter után csak nagyon szükséges esetben szállnak repülőre a kismamák. Ráadásul ez alapból sem egy különösebben komfortos állapot, ki akarná önszántából tetézni még egy repülő kényelmetlenségével is.
Persze mindezekkel együtt sem lehet kivédeni egy-egy odafenn beinduló szülést, elvégre a statisztikák szerint a szülések nagyjából 1,5 százaléka a 29. hét előtti, azaz hét hónapos vagy még előbbi koraszülés. A jó hír az, hogy súlyos rendellenességgel vagy halva születéssel járó esetről nincsen dokumentált eset a légi szülések történetében. (Persze, mint láthattuk, ettől még lehetett ilyen, csak nem jutott el a híre a nyilvánosságig.)
A legnépszerűbb legenda a repülőn születéssel kapcsolatban, hogy ilyenkor a légitársaság a csecsemőnek élethosszig járó ingyen repülést biztosít, egyfajta jolly joker bérletet. Ez bármennyire is jól hangzik, nincs így. Megesett már, hogy ilyen, vagy 21 éves korig járó, vagy a 18. születésnapján egyszer repülésre jogosító ajándékot kapott odafenn született gyerek (a Thai Airways, az Asia Pacific Airlines, az Air Asia, a Polar Airlines és a Virgin Atlantic szerepelt a világsajtóban már ilyen kontextusban), de ezek egyszeri, reklámcélú húzások voltak, ilyen szabály vagy szokásjog nincsen, hogy illik így megünnepelni a légi születést.
Az állampolgárság kérdése már bonyolultabb dolog, és kicsit messzebbről kell indítanunk. A megszületett gyerek állampolgárságának meghatározására alapvetően kétféle rendszert alkalmaznak a világon, az egyik a jus sanguinis, vagyis a vér joga, a másik a jus soli, a föld joga. Az első esetben a szülők állampolgárságát örökli a gyerek, bárhol is született a világon, ez működik például Magyarországon is. A jus solit alkalmazó helyeken viszont emellett automatikusan jár az állampolgárság mindenkinek, aki az adott országban születik. Ilyen például az Egyesült Államok, ahol ráadásul 21 éves kora után minden állampolgár kérheti azt, hogy a nem amerikai állampolgár közvetlen családtagjai is megkapják ezt. Ez egyébként egyenes út a szülésturizmushoz, amikor gazdag orosz, kínai vagy arab kuncsaftok ilyen módon, a terhes nő turistaként beutaztatásával és ottani szülésével trükközik ki maguknak az amerikai állampolgárságot.
De visszatérve a repülőn szüléshez, ami az eddigiek alapján a jus soli rendszert használó országoknál lehet érdekes: ilyen esetekben az adott ország légtere ugyanúgy a felségterületének számít, mint odalenn egy szülészet, vagyis jár az állampolgárság. Ha az óceán fölött születik egy gyerek (vagy egy hajón, nemzetközi vizeken), akkor egyszerűen nem lép életbe a jus soli, marad a szülőktől örökölt állampolgárság.
Ami megbonyolíthatja a dolgokat, az a hontalanság, ami nem azonos a hajléktalansággal, hanem azt jelenti, hogy az adott embert egyetlen ország sem ismeri el állampolgáraként. Ennek egy csomó oka lehet, az állampolgárságot vissza lehet vonni vagy megszüntetni, de az is lehet, hogy valaki teljesen a rendszeren kívül született és élt, így nincs születési anyakönyvi kivonata. Több mint 10 millió ilyen ember él a világon, a nagy részük menekült. Egészen extrém esetben elképzelhető, hogy egy hontalan nőnek egy olyan repülőn születik gyereke, ami nemzetközi vizek felett halad éppen, és az apa is hontalan vagy ismeretlen – ilyenkor az újszülött az állampolgárságát attól az országtól kapja, ahová a repülőgép regisztrálva van.