Nagy a kísértés, hogy James Puckle fegyverét géppuskának nevezzem, de tudom, hogy ezzel magamra vonnám haditechnika-rajongó olvasók haragját. Géppuskán ugyanis általában olyan önműködő, sorozatlövésre alkalmas, puskalőszert tüzelő fegyvert értenek, amin az ember meghúzza a ravaszt (bocsánat: működteti az elsütőbillentyűt), és erre a fegyver elkezdni köpködni a golyókat (bocsánat, bocsánat: lövedékeket), egyiket a másik után. Az első ilyen találmány az 1884-ben kifejlesztett Maxim-géppuska volt. Sokszor a Richard Gatling által feltalált, róla elnevezett Gatling-szórlöveget is legéppuskázzák, de annak a csöveit kézi erővel, hajtókarral kellett forgatni, ezért a szigorú definíciónak nem felel meg.
Puckle fegyvere jóval Maxim és Gatling találmányai előtt született, a 18. század elején, egyetlen okból mégis géppuskának lehetne nevezni: pont azért, mert ez volt az első fegyver, amit géppuskának (angolul machine gunnak) neveztek.
Az 1667-ben született James Puckle elsősorban jogász és író volt, de élete második felében belekóstolt a feltalálók sanyarú sorsába is, és legemlékezetesebb vívmánya a Puckle gun néven ismert fegyver lett. Fontos történelmi háttér, hogy a 18. század elején az Oszmán Birodalom uralta Délkelet-Európa és Észak-Afrika nagy részét, és ezzel együtt a Földközi-tenger partjainak több mint a felét. A törökök sportot űztek abból, hogy kicsi, gyors hajókkal terrorizálták a tengeren utazókat, és más országok hajóit fosztogatták. Kisebb ladikjaikkal könnyen kitértek a prédául kiszemelt kereskedőhajók fedélzeti ágyúi elől, ami a brit haditengerészetnek is nagy fejfájást okozott.
Puckle erre szándékozott megoldást adni a fegyverével, ami felépítésében leginkább egy háromlábú állványra szerelt, túlméretezett revolverre emlékeztetett. A forgótáras fegyver csöve 91 centiméter hosszú volt, a furat átmérője pedig 3,2 centi, vagyis Puckle egy 1.25-ös kaliberű puskát adott az utókornak. Minden alkatrészét kézzel kellett működtetni: a fegyver kezelője egy kovás szerkezettel gyújtotta be a lőport, majd lövés után hátratekerte a tárat rögzítő kart, meglazította és kézzel elforgatta a tárat, a soron következő lövedéket odaillesztette a csővéghez, aztán kézzel visszatekerte a kart, hogy rögzítse a tárat, és máris lehetett újra lőni.
Akármilyen körülményesen hangzik mindez, a 18. század elején a Puckle gun gyorsnak számított: percenként akár kilencet is lehetett lőni vele, miközben egy tapasztalt muskétás egy perc alatt kettő, esetleg három lövést tudott leadni. Puckle többféle tárat is tervezett a fegyverhez, a legkisebben 6, a legnagyobban 11 lövedék kapott helyet. Lőszerre is voltak ötletei: hagyományos „golyót” szánt keresztény ellenfeleknek, szögleteset pedig a törököknek. Elgondolása szerint az utóbbiak nagyobb fájdalmat és súlyosabb sebeket okoztak. Emellett Puckle kartácslövedéket is tervezett a Puckle gunhoz.
A feltaláló a fegyver prototípusát 1717-ben mutatta be a brit Tüzérségi Tanácsnak, de nem aratott sikert, és nem kapott kormányzati megrendelést. A királyi döntéshozóknak főleg a kovás gyújtószerkezet nem tetszett, nehezen legyárthatónak és megbízhatatlannak gondolták. Ez nem vette el James Puckle kedvét, 1718-ban szabadalmaztatta találmányát, részletesen leírva működését. A szögletes lövedékekhez érve megjegyezte, hogy „meggyőzhetik a törököket a keresztény civilizáció előnyeiről”.
Puckle 1720-ban céget is alapított a fegyver forgalmazására, 1722-ben pedig nyilvános bemutatót tartott: 7 perc alatt 63 lövést adott le, zuhogó esőben. Azt remélte, hogy ezután özönleni fognak a befektetők, de nem így történt, csupán egy megrendelést kapott. Montagu hercege, John Montagu – aki 1740-ben aztán a brit hadsereg főparancsnoka lett – 1722-ben két példányt vett a fegyverből, és ezeket magával is vitte még abban az évben, amikor Saint Lucia és Saint Vincent elfoglalására indított expedíciót. Ez a vállalkozás nem járt sikerrel, és arra sincs bizonyíték, hogy egyáltalán használták volna éles helyzetben Puckle találmányát. Viszont a hajójegyzékben úgy hivatkoznak a fegyverere, hogy „2 Machine Guns of Puckles”, ami a géppuska szó első említése. Ennek ellenére technikailag Puckle géppuskája valójában ismétlőfegyver.
Puckle soha nem tudta sikerre vinni a találmányát, a korabeli London Journal úgy gúnyolta a feltaláló vállalkozását, hogy „csak a részvényeseinek okozott sebeket”. A Puckle gun nem jutott el a tömeggyártásig, névadója pedig 1724-ben meghalt. Az sem biztos, hogy a Montagunak leszállított két példány mellett készültek még továbbiak, bár van feljegyzés arról, hogy Nagy Péter orosz cár is birtokolt egyet. A Montagu által vásárolt két példány viszont fennmaradt, a herceg leszármazottai őrzik őket, egyiket a Weekley-ben található Boughton House-ban, a másikat a hampshire-i Beaulieu Palace House-ban. Készült néhány replikája is a fegyvernek, van egy például az angliai Buckler’s Hard Maritime Museumnak, Amerikában pedig a floridai Institute of Military Technologyban is megcsodálható egy (utóbbin egy amerikai youtuber részletesen elmagyarázza a fegyver működését a fenti videóban).
Bár a Puckle gun kudarc volt, egyes elemeiben megelőzte korát és ma már a haditechnika érdekes kuriózuma. Popkulturális hatása is volt: az Assassin’s Creed: Rogue című, 2014-ben megjelent videójátékban Puckle gunokkal lehetett irtani az ellenséget. Persze egy játékban a percenkénti kilenc lövés túl lassú lett volna, ezért a fejlesztők eltértek a történelmi hűségtől, százhúszra emelve ezt a számot.