2023. szeptember 11. – 05:11
1973. szeptember 11-e délelőtt a chilei hadsereg egységei körbevették az elnöki palotát, és egy ponton megindultak az épület felé. Salvandor Allende elnök testőrségéből a mesterlövészek tüzet nyitottak a feléjük tartó katonákra, mire azok kénytelenek voltak visszavonulni. Nemsokára odaértek a hadsereg helikopterei, amelyek a tetőkön és az ablakokban lévő testőrökre lőttek. Később a légierő is megérkezett, a repülők bombázni kezdték az elnöki palotát.
Allende és testőrei órákon keresztül védekeztek, de a hadsereg katonái egyszer csak benyomultak az épületbe. Egy hosszú tűzharc végén a katonák holtan találták meg az elnököt. Egyes források szerint a lövöldözésben halt meg, mások azt mondják, a gépfegyverével öngyilkos lett. A puccsot a háttérből a CIA támogatta.
Egy merész politikai kísérlet
A baloldali Salvador Allendét 1970-ben választották meg Chile elnökének. Allende (akiről Budapesten parkot neveztek el) radikális szocialista programot valósított meg: államosította a bányákat, a fő iparágak nagy részét, és a korábban kisajátított nagybirtokokat szétosztották az emberek között.
Allende programja eleinte viszonylag jól működött, de hamar problémákba ütköztek. Az államosítások miatt kivonultak az országból a korábban ott működő amerikai cégek, így brutálisan visszaestek a befektetések. Ráadásul az amerikaiak egy idő után nem is akartak kereskedni Allende Chiléjével, amivel az ország a legfontosabb kereskedelmi partnerét vesztette el.
1972-re Chilében hatalmas lett az infláció, de mivel az alapvető termékek árait rögzítették, hiánygazdaság alakult ki, és az emberek elkezdtek a feketepiacon kereskedni. A gazdaság teljesítménye csökkent, az államháztartási hiány pedig egyre nőtt. A nehézségek miatt egyre nagyobb tüntetéseket szerveztek Allende kormányzása ellen.
A puccs
Allende elnökségét nehezítette, hogy a chilei parlamentben többségben voltak a jobboldali pártok képviselői. Az elnök és a parlament közötti konfliktus 1970 után folyamatos volt, de 1973-ra jutott csak el a törésig. Az év augusztusában a parlament alkotmányellenesnek minősítette Allende korábbi politikáját, és kötelezni akarta, hogy visszatérjen a szerintük alkotmányos korábbi állapothoz.
A válságot Allende egy népszavazással oldotta volna fel, amelyben a lakosság dönthetett volna az ország további vezetéséről. Az elnök szeptember elején tájékoztatta a hadsereg vezetését, hogy a népszavazást szeptember 11-én, egy rádióbeszédben hirdetné meg. Aznap hajnalban a hadsereg egységei megindultak a főváros felé, a hatalomátvétel pedig az elnök halálával végződött.
Az ország vezetését a puccs idején ideiglenesen a hadsereg élén álló Augusto Pinochet vette át, aki diktátorként irányította Chilét 1973 és 1990 között. Pinochet katonái a hatalomátvétel után több mint 40 ezer embert kínoztak meg vagy börtönöztek be, és legalább háromezret megöltek. A külföldre menekülő baloldaliakat a következő években a CIA segítségével egy sor latin-amerikai országban üldözték.
Allende és a CIA
Allende rendszerét máig ellentmondásosan ítélik meg, ehhez pedig sokat tesz hozzá, hogy az utána következő Pinochet-diktatúra pont az addigi politika ellenkezőjét, egy szélsőségesen neoliberális gazdasági berendezkedést vezetett be. Jobboldali kritikusok szerint Allende rendszere ugyanúgy nem működött, mint más szocialista rendszerek, Pinochet idején (legalábbis annak későbbi részében) pedig hatalmasat fejlődött Chile.
Baloldali értelmezések szerint viszont Allende rendszere egész jól haladt afelé, hogy megvalósítsák a működő szocializmust, és a problémákat jelentős részben az amerikai embargó és a jobboldali beállítottságú latin-amerikai országok elszigetelő politikája okozta. A gazdasági visszaesés mellett egyébként Allende idején több szempontból javult Chile helyzete: az írástudatlanságot csökkentették, házakat építettek, a földosztás pedig rengeteg embert kiemelt a nincstelenségből.
Az, hogy a CIA-nak mennyi köze volt a puccshoz, máig vitatott. A szervezet már 1970 előtt több eszközzel dolgozott Allende megválasztása ellen, 1970 után pedig folyamatosan tervezték a megbuktatását, és végig kapcsolatban álltak a hadsereg későbbi puccsista vezetésével. Az 1973-as puccskísérletről előre tudtak, sőt, később maguk is elismerték, hogy abban részt vettek, tehát aktívan dolgoztak egy demokratikusan megválasztott elnök megbuktatásán.