2023. július 21. – 05:09
Ludger Sylbaris úgy vonult be a történelembe, mint az egyetlen ember, aki túlélte az végítélet napját, azaz azt, amikor Martinique szigetének aktív vulkánja, a Mont Pelée 1902 májusában kitört, és porig rombolta a közelben fekvő Saint-Pierre városát.
A bajkeverésről híres Ludger Sylbaris helyi lakos volt, szeretett inni és verekedni, nem egy alkalommal összetűzésbe keveredett a rendfenntartókkal is, akik többször rács mögé dugták. Így tettek 1902. május 7-én este is – Sylbaris akkor még nem tudhatta, hogy mekkora szerencséje volt azzal, hogy egy bombabiztos, félig föld alatti magánzárkába zárták. Másnap ugyanis bekövetkezett az, amit már napok óta sejteni lehetett.
A Mont Pelée már egy hete zúgolódott, több jel is arra utalt, hogy a vulkán ki fog törni. Akkoriban vulkanológia és vulkanológus még nem létezett, az emberek nem tudták felmérni, milyen kockázatos egy aktív vulkán közelében élni, és milyen következményei lesznek annak, ha az egyszer kitör. Olyannyira nem, hogy a katasztrófa előtt három nappal még tervben volt egy piknik a Mont Pelée-n, és több ezren érkeztek Saint-Pierre-be, mert úgy hitték, ha baj lesz, a városban nagyobb biztonságban lesznek, mint vidéken.
1902. május 8-án reggelén megkezdődött a végítélet napja: a tűzhányó kitörését követő lökéshullám a földdel tette egyenlővé a várost, a láva, a levegőbe repülő törmelékek és az iszonyatosan felhevült, sűrű fekete füst mindent elpusztított, ami az útjába került. Az emberek az utcákon porig égtek, akik pedig óvóhelyen voltak, megfulladtak a fullasztó, mérgező gázokkal telt füst miatt, ami olyan forró volt, hogy elég volt egy levegővétel ahhoz, hogy az embernek megégjen a tüdeje. Becslések szerint 30-40 ezer ember vesztette életét aznap.
Egy hely volt a karib-tengeri szigeten, ami valamelyest biztonságot nyújtott: az az ablaktalan börtön, amibe Sylbarist bezárták. A cella alapvetően fegyverraktárnak épült, a vastag kőfalai pedig meg tudták akadályozni, hogy a zárka végzetesen felforrósodjon. Sylbaris így is kénytelen volt meztelenre vetkőzni, a ruháit pedig egy kupacba gyűjtötte és a cella egyetlen bejáratához tette, majd lepisilte a ruhahalmot, hátha így még kevésbé tud bejutni az iszonyatosan meleg levegő és a mérgező füst. Négy nappal később súlyos égési sérülésekkel talált rá egy túlélők után kutató mentőcsapat.
A Mont Pelée kitörése sorsfordító volt Sylbaris életében. Mivel minden megsemmisült, még azok a dokumentumok is, amikben feljegyezték a férfi előéletét, felmentették a bűnei alól, sőt mi több, a Barnum és Bailey cirkusz leszerződtette, az emberek pedig csodájára jártak a férfinak, aki túlélte az apokalipszist. Ezután éveken át járta a világot, mondhatni celeb lett, akinek a cirkusz még egy a Saint-Pierre-ihez hasonló cellát is épített, hogy még hatásosabb legyen a műsora.
Bár a történet úgy szól, hogy Sylbaris az egyetlen túlélője a 20. század legpusztítóbb vulkánkitörésének, ez valójában nem igaz. Állítólag a kikötőben tartózkodó tengerészek közül többen is megmenekültek, illetve szól egy legenda egy Havivra Da Ifrile nevű kislányról is, aki a vulkán kitörése után csónakba szállt és elbújt egy barlangba, ahol barátaival rendszerint játszottak. Később eszméletlenül találtak rá tengeren, egy megégett és összetört csónakban. Szintén túlélte Léon Compère-Léandre is, a férfi nem sokkal a kitörés után meztelenül, a testén égési sérülésekkel jelent meg a sziget fővárosában, Fort-de-France-ban.
A cella, ami megmentette a Sylbaris életét, még ma is áll, sőt látogatható is. Saint-Pierre soha nem heverte ki igazán az 1902-es katasztrófát, még ma, több mint száz évvel később is csak néhány ezren laknak a városban.