A strandszezon közepén valószínűleg sokan találkoznak a vizeletes víz problémájával, mindkét oldalról. Zsúfolt strandokon és uszodákban két visszatérő kérdés merül fel a vízben (már amennyiben vízben képes bármi felmerülni).
- Vajon a körülöttem levő emberek közül valaki éppen belepisil a vízbe?
- Vajon a körülöttem levő emberek közül bárki észrevenné, ha belepisilnék a vízbe?
Most mégis egy harmadikra válaszolunk, a jelenség eredetét kutatva: miért kell egyáltalán annyit pisilnünk a vízben? Mert a húgyhólyag valóban aktívabb, ha az ember lubickol, és a jelenségnek neve is van: immerziós diurézis, amit néha merülési diurézisnek is fordítanak. A vízi vizelési inger alapvetően két tényező miatt áll elő: a víz hőmérséklete és a víznyomás miatt.
Akár uszodában vagyunk, akár strandon, a víz általában hidegebb, mint a levegő. (Ha mégsem ezt a helyzet, akkor a vizelési inger jó eséllyel akkor jelentkezik, amikor a melegebb vízből kimegyünk a hidegebb levegőre.) Amikor a test a hideg vízbe merül, az erek – különösen a végtagok apró hajszálerei – összehúzódnak, és a vér a belső szervek felé áramlik, hogy azokat melegen tartsa. Ez a folyamat megemeli a vérnyomást, az artériás változásokra pedig a szervezet folyadékürítéssel reagál. A vesék elkezdenek gyorsabban dolgozni, tovább egyenlő: pisilni kell.
A víznyomás hatásával mindenki találkozott, aki kipróbálta a búvárkodást: pár méternyi vízréteg hidrosztatikus nyomása is érezhető már. A megnövekedett nyomás növeli a szervezet vérnyomását, és emiatt szintén a fent leírt folyamat indul be. A víznyomás hatásához el kell merülni a vízben, és a hőmérséklet okozta immerziós diurézis is akkor lép fel, ha nagy testfelület érintkezik hideg vízzel. (Vagyis nem működik az a gyerekcsíny, hogy ha egy alvó ember kezét egy tál vízbe tesszük, akkor bepisil.)
Tehát ahogy az ősi tengerészmondás tartja, pisilni muszáj. De szabad-e belevizelni a vízbe? Vannak helyzetek, amikor ez nem kérdés, például bizonyos sportok űzésekor: versenyszerűen úszók és szörfösök bele-belecsurgatnak a közegbe, amiben mozognak. Carly Geerh volt amerikai válogatott úszó szerint az úszók „közel 100 százaléka” enged a vízben a természet hívásának bemelegítéskor, vagy akár úszás közben (állítása szerint melltempóban lehet legkönnyebben kiengedni a kiengednivalót). Na de mi a helyzet a strandolókkal? Megengedett egy-két lopott brunya, ha mások is a közelben fürdőznek?
Az illedelmes válasz természetesen az, hogy nem – nehezen kikezdhető érv, hogy tiszteljük meg embertársainkat azzal, hogy nem hugyozunk melléjük. Internetszerte elterjedt válasz erre, hogy „de hát a vizelet steril”, de ez nem teljesen igaz. A vizeletben is vannak baktériumok, a nem egészséges vizeletben pedig pláne, és senki nem lehet biztos abban, nincs-e valamilyen kezdődő húgyúti fertőzése vagy más, még tünetmentes betegsége. Szóval egészségügyi okokból sem ajánlott vízben letudni a kisdolgot.
De a víz minőségének sem tesz jót a sok pisi. Az uszodai medencéket ugyan fertőtlenítik, és a klóros vízben hamar elpusztulnak a baktériumok, de a vizelet és a klór reakciójából a nyálkahártyát irritáló anyagok keletkezhetnek. Ennek ellenére sokan pisilnek uszodában is a vízbe (pedig általában közel van a mosdó). Az Albertai Egyetem kutatói 2017-ben három hétig vizsgáltak két uszodai medencét, egy négyezer hektoliterest és egy nyolcezer hektoliterest. A kisebbikben 30 liter vizeletet találtak, a nagyobbikban 75 litert – ami százalékban kifejezve nem sok, de látszik, hogy jó pár ember kellett ekkora mennyiség összehozásához.
Élővizekben sem feltétlenül ajánlott kiengedni a pisit. Tengerekben még védhető álláspont, hogy a sok vízben eloszlik a vizelet, de tavakban már nem annyira. Két éve az MTA-BME Vízgazdálkodási Kutatócsoportjának egyik kutatója fogalmazott úgy, hogy a Balatonnál már azzal hozzájárulhat bárki a természet védelméhez, ha mindig a mosdót használja. A kutatók úgy becsülik, hogy évente 1,2 tonna foszfor kerül a Balatonba emberi vizelettel, ami elég sok ahhoz képest, hogy túl foszforos a tó, és évi 8-10 tonnára szeretnék csökkenteni a mindenféle külső forrásból érkező foszfor mennyiségét.
De akár a vízbe pisilünk, akár a vécébe, tartsuk észben a nyár egy másik slágertémáját, a folyadékpótlást. Az immerziós diurézis miatti gyakoribb ürítés egyenes következménye, hogy több vizet kell inni a szokásosnál. Ami után persze majd megint pisilni kell – ha megoldható, ne a vízbe.
