2023. június 23. – 05:04
Walker Smith néven született Detroitban, de a világ mint „Sugar” Ray Robinson ismeri a profi boksz történetének egyik kiemelkedő, legendás alakját. Váltó- és középsúlyban is világbajnoki címig jutott, és 25 éven át tartó karrierje során több emlékezetes küzdelme is volt. Van azonban egy, ami kiemelkedik mind közül: egy tragédiával végződött összecsapás, ami után Robinsont többen emberöléssel vádolták, mások pedig az ökölvívást akarták betiltani.
1947. június 24-én Robinsonnak a 22 éves Jimmy Doyle-lal kellett megküzdeni a váltósúlyú ökölvívó-világbajnok címért egy clevelandi arénában. A Kaliforniából érkező Doyle ígéretes tehetség volt, olyannak tűnt, aki méltó ellenfele lehet egy olyan tapasztalt és kirobbanó erőben levő bokszolónak, mint Robinson. Akinek nagyon nyugtalanító álma volt a mérkőzés előtti éjszakán: „Álmomban Jimmy Doyle ott volt velem a ringben, bevittem neki jó néhány ütést, ő pedig összeesett, és csak feküdt a padlón üres szemekkel. A bíró elindult, hogy elkezdjen visszaszámolni tíztől, én pedig csak álltam ott tehetetlenül, miközben a tömeg egyre hangosabban azt kiabálta, hogy meghalt. Teljesen levert a víz, arra ébredtem fel, hogy azt üvöltöm Jimmynek, hogy keljen fel” – idézte fel később az álmát.
Másnap a bajnok elmesélte az álmát a meccs szervezőinek is. Robinsonnak nagyon rossz előérzete volt, annyira, hogy le akarta mondani az egész mérkőzést. Ezt persze a szervezők nem hagyták neki, hiszen ha a Király, a Mester – állítólag maga Muhammad Ali így nevezte Robinsont – az utolsó pillanatban kiszáll, akkor elúszik az eseményből származó bevétel is, ráadásul elég nehéz lesz beadni a rajongóknak, hogy nem egyszerűen megfutamodott. Ezért is hívtak segítségül egy lelkészt és egy papot, akiknek a szervezőkkel közösen sikerült megnyugtatniuk, majd meggyőzniük Robinsont arról, hogy egy álom nem jelent semmit, emiatt ne hátráljon meg.
A meccs eleje teljesen problémamentesen zajlott, majd az egyik késői menetben Robinson egy olyan balhorgot vitt be fiatal ellenfelének, hogy az a ring padlójára zuhant. Jackie Davis bíró ugyan elkezdte a visszaszámlálást tíztől, de hamar rájött, hogy erre nincs szükség, Doyle ugyanis eszméletlen volt. Robinsont kihirdették győztesnek, a magatehetetlen ellenfelét pedig a St. Vincent Charity Kórházba szállították, ahol órákkal később belehalt a sérüléseibe.
Ez volt a sportág történetében az első dokumentált, halálos kimenetelű profi mérkőzés.
A történtekért Robinson persze magát okolta, önéletrajzában így emlékezett vissza a tragédia utáni pillanatokra: „Már korábban is kiütöttem embereket, de soha senki nem sérült meg igazán. De amikor Doyle ott feküdt előttem üveges tekintettel a padlón, üresnek éreztem magam, elfogott egy nagyon rossz érzés, és csak az álmomra tudtam gondolni. Az Úr megpróbált figyelmeztetni engem, hogy baj lesz, én mégis hagytam, hogy lebeszéljenek róla.”
A 22 éves Doyle halála után óriási botrány kerekedett, sokan túl veszélyesnek tartották a bokszot, és be akarták tiltani, míg mások emberöléssel vádolták Robinsont. Ezek a hangok azonban hamar elhallgattak. Talán azért is, mert a meccs után több dologra is fény derült, amik arra utaltak, hogy nem korrekt Robinsont tenni felelőssé a történtekért. Kiderült, hogy Doyle bokszolói engedélyét már a clevelandi küzdelem előtt felfüggesztették, mivel már több meccsen is kiütötték, és a korábban szerzett sérülései miatt az orvosok szerint életveszélyes volt neki újra ringbe szállnia.
Az is kiderült, hogy a fiatal ökölvívó nem büszkeségből vagy felelőtlenségből vállalta el ennek ellenére a clevelandi meccset, hanem hogy az ezzel járó pénzből házat vehessen az édesanyjának. Robinson annyira meghatódott ettől a gondolattól, hogy úgy döntött, felajánlja Doyle édesanyjának az összes pénzdíját, amit a következő négy győztes mérkőzése után kapott – így végül teljesülhetett az ellenfele utolsó kívánsága.
