A sok negatív hír között próbálunk arra figyelni, hogy az Észkombájn rovat cikkei, ha lehet, valamivel könnyedebb hangvételűek legyenek – bármilyen komoly is legyen a téma. Ezt a cikket viszont elég nehéz lenne humoros felütéssel kezdeni, ugyanis a rákról lesz szó, ami a második vezető halálok a világon.
Bár úgy tűnhet, hogy a betegség – aminek rengeteg változata van, de az egyszerűség kedvéért most egyben kezeljük őket – inkább napjainkban burjánzik igazán, már 70-80 millió éve is jelen volt, egy dinoszaurusz maradványaiban is találtak rákos sejtekre utaló jeleket. Ja, igen, a rák leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a test bizonyos sejtjei elkezdenek irányíthatatlanul szaporodni, átterjednek a test más részeibe is, és közben elpusztítják a helyi, egészséges szövetet.
A legrégebbi rosszindulatú tumort egy Homo erectus 4,2-3,9 millió éves maradványában találták, és több egyiptomi múmiában is találtak hasonló elváltozást. Hamurapi törvényei között már i. e. 1750-ben is szerepelt, hogy ha egy orvos sebészeti úton eltávolított egy tumort, vagy ha megnyitott egy szemre húzódó tumort, amivel megmentette a beteg látását, 10 sékel járt neki. Ha véletlenül megölte a beteget közben, vagy kivágta a szemét, akkor levágták az orvos kezét.
Szóval a rák mindig jelen volt az emberiség történelmében, de mióta hívjuk ráknak? Nagyjából i. e. 400 óta, ugyanis a görög orvos, Hippokratész ekkoriban több végstádiumú rákban szenvedő beteget is megvizsgált, és a tumort elnevezte Καρκίνος-nak, karkinosznak, ami rákot jelent, mármint az ugyanilyen néven ismert állatot. Azt ennyivel később már nehéz megmondani, hogy miért pont ezek az ízeltlábúak jutottak eszébe.
Howard Markel, a Michigani Egyetem egészségügytörténet-szakértője szerint az egyik verzió alapján azért, mert egy rosszindulatú daganat kemény, mint egy rák páncélja. Egy másik teória szerint azért, mert sokan úgy írták le Hippokratésznak a daganattal járó fájdalmat, mintha egy rák csípte volna meg őket. Megint egy másik történet szerint a hasonlóságot valójában abban látta, hogy ahogy egy rák kitartóan ráakaszkodik prédájára, a daganat is kapaszkodik a testhez. Az onkológia szót is neki köszönhetjük egyébként: onkos tömeget jelent, amit a latinban már onco formában használtak, amikor tumorokról beszéltek.
I. sz. 47-ben egy filozófus, Celsus összerakott egy orvosi enciklopédiát, amiben már cancer néven írt a betegségről, ami a rák latin verziója. Valamikor 100-150 évvel később a görög származású római orvos, Galénosz is megerősítette a rák nevet, amikor leírta, hogy egy elburjánzott daganat úgy néz ki, mint a rák testéből kiálló lábak.
Ez azóta is megmaradt, és a világ jelentős részén a cancer szó valamilyen formáját használják a daganatos betegségekre. Sok nyelvben, mint például az angolban ezt csak a betegségre (és a Rák csillagképre) használják, a vízi állatra más szavuk van. A számunkra is ismert rák egy szláv jövevényszó, a latin szó fordítása, a környékünkön szinte mindenhol így hívják.
Persze nem csak a Földközi-tenger környékén tűnt fel a helyieknek, hogy létezik egy ilyen betegség. Kínában több mint 2200 éve írtak először daganatokról, bár akkor még egyfajta fekélynek tartották. Náluk a 癌 karakter jelöli a rákot, de régen csak a belső karaktereket használták (嵒). Ez követ jelent, tehát ők is valami kemény dologra asszociáltak, de inkább az élettelen felé mozdultak el. A japánok is a szomszédból vették át a rákot jelölő kandzsit. Szuahéliül úgy mondják, saratani, amit az arabból vettek át, ez szintén jelentheti a betegséget vagy az ollós ízeltlábút is.
Sok egykori gyarmaton, például burmaiul, indonézül, a filippínóban vagy bambarául az európai szó valamilyen formáját vették át, és vagy csavartak azon, vagy nem. A bambarát Mali egy részén beszélik, ott például kansɛri-nek hívják a rákot, haiti kreolul pedig kansè.
