A pollenallergiások rémálma a tavasz és a nyár, amikor az ember még elaludni is nehezen tud a viszketéstől, orrfolyástól, tüsszögéstől. Alvás közben viszont jöhet a megnyugvás: az emberi test efféle önkéntelen reakcióinak jelentős része ilyenkor ugyanis teljesen eltűnik – legalábbis a tudósok így gondolják, mivel még nem sikerült megfigyelniük alvás közbeni tüsszentést vagy csuklást. Az előfordulhat, hogy valaki félálomban felébred arra, hogy tüsszentenie kell – a mélyebb alvási fázisok esetében azonban, úgy tűnik, a tüsszentés nem jelentkezik.
Az alvás különböző ciklusokból épül fel, amelyek 90–120 percesek, és négyszer-ötször ismétlődnek egy éjszaka folyamán. Ezek a ciklusok alapvetően két típusra oszthatók: NREM (szemmozgás nélküli) és REM (gyors szemmozgásos) szakaszokra. Az elalvást több, lassú hullámú, egyre mélyülő, szemmozgás nélküli alvásciklus követi, amit gyors szemmozgással járó periódus szakít meg, majd újraindul az alvásciklus.
Az alvásnak konkrétabban öt fázisa van:
- Az első NREM, ami az alvás és ébrenlét közötti szakasz, ilyenkor lassul az agyhullámok aktivitása, de az izmok állapota még az éber állapothoz hasonló.
- A második NREM, a könnyű alvás fázisa, amikor tovább lassulnak az agyhullámok, csökken a szívritmus és a testhőmérséklet, abbamarad a szemmozgás.
- A harmadik NREM, ezek a folyamatok folytatódnak, az agyhullámok tovább lassulnak.
- A negyedik NREM, amikor a leglassabbak az agyhullámok, az idegrendszer aktivitása minimális, ilyenkor alszunk a legmélyebben. Az alvásnak ebben a fázisában lehet a legnehezebben felébreszteni valakit.
- REM: felerősödik az agy aktivitása, ilyenkor álmodunk, a vázizomzat átmenetileg mozgásképtelen.
Ez az alvási gyorstalpaló fontos ahhoz, hogy megértsük, miért kapcsolnak ki – valószínűleg – az olyan önkéntelen reflexeink alvás közben, mint a tüsszögés vagy a csuklás. Azért csak valószínűleg, mert tudósok még mindig nem fejtették meg biztosan, hogy valóban nem tudunk-e tüsszögni alvás közben – jelenleg csak annyit tudunk, hogy nem sikerült tetten érni ilyesmit még soha, egyetlen kutatás során sem, de az is igaz, hogy nem is egy részletesen kutatott témáról van szó.
Az alvás mélyebb szakaszaiban, de különösen a REM szakaszban a vázizomzat mozgásképtelen, méghozzá azért, hogy megvédje a testet az esetleges sérülésektől, amelyeket egy-egy mozgalmasabb álom közben szerezhetnénk. Ez a bénulás a reflexszerű izom-összehúzódásokra is kiterjed, ez lehet az oka, hogy valószínűleg nem tudunk tüsszenteni, miközben álmodunk.
NREM alvásban az izmok újra szabadon mozoghatnak, a szervezet azonban valószínűleg továbbra is elnyomja a tüsszögést kiváltó motoros neuronokat. Ezen kívül az agy a mélyalvás során tompítja a kívülről érkező ingereket – kutatások mutatták ki, hogy az agy sokkal erősebben reagál az érintésre például, ha ébren vagyunk, mintha alszunk. Elméletileg lehetséges tüsszenteni mélyalvásban, de kutatással bizonyítani ezt még nem sikerült. Ha mégis tüsszentés történik, nagy az esélye, hogy felébredünk rá, mert nem alszunk mélyen, inkább az ébrenlét és az alvás határán mozoghatunk.
Tüsszenteni az ember egyébként akkor szokott, ha valami ingerli a nyálkahártyáját (por, pollen, vagy bármi más), irritálja az arcának idegvégződéseit (például a szemöldök kiszedése, száj szélének csiklandozása), vagy hirtelen éles fénybe néz. Ehhez kapcsolódóan attól is függhet, hogy mi az oka az alvási tüsszentésmentességnek, hogy mi a tüsszentés kiváltó oka. Aki például allergiás, annak jó hír, hogy alvás közben az allergének kevésbé stimulálják a nyálkahártya idegsejtjeit. A tüsszentéssel összeköthető idegi jelek nagy része az agytörzsben található, kutatók pedig még mindig nem tudják pontosan, hogy alvás közben a szervezet ezt az aktivitást hogyan nyomja el.
Valószínűleg hasonló folyamatok miatt nem köhögünk és nem is csuklunk alvás közben.
