16 évig világítótoronyként működött a New York-i Szabadság-szobor – inkább kevesebb, mint több sikerrel
2023. április 17. – 04:58
Hiába ügyködött rajta egy csapat mérnök – köztük Gustave Eiffel is – a New York-i Szabadság-szobor világítótoronyként nem teljesített túl jól. Először 1886-ban gyulladtak fel a fáklyában elhelyezett lámpák, amiket drága volt működtetni, cserébe alig világítottak – állítólag a közeli Manhattanből is alig látszódott a világítótorony fénye.
A Szabadság-szobrot a francia kormány ajándékozta az USA-nak 1885-ben, a két ország közötti barátság és szövetség megerősítésének reményében. A szobor – amit 350 darabban szállították át Franciaországból New Yorkba – eredetileg nem arra volt kitalálva, hogy világítótoronyként működjön, 16 évig mégis azt a célt szolgálta, hogy utat mutasson a New York-i kikötőbe érkező hajósoknak – vagy legalábbis megpróbálta.
A Szabadság-szobrot tervező Frédéric Auguste Bartholdinak sem volt semmi kifogása az ellen, hogy alkotása több legyen, mint a szabadság szimbóluma, ezért is kezdett el a mérnökcsapatával – köztük az Eiffel-tornyot tervező Gustave Eiifellel – azon tanakodni, hogy mégis hogy lehetne világítótornyot faragni a 93 méter magas szoborból. Ráadásul a nagyratörő átalakítás tervei között szerepelt az is, hogy a petróleumlámpás megoldás helyett az akkor még újdonságnak számító technológiával, elektromos árammal működjön.
Az első tervek szerint a fáklyát, amit a szobor női alakja a jobb kezében tart, kívülről szerelték volna fel lámpákkal. Ezt az ötletet azonban hamar elvetették, mert attól tartottak, hogy a reflektorok fénye elvakítja a közelben járó tengerészeket, ami baleseteket is okozhatott volna. Ezért a lámpákat inkább a fáklya belsejébe tették, a fáklyát pedig ablakokkal szerelték fel, így a belülről kiszűrődő fény már biztonságosan tudott utat mutatni a Liberty Islandet megközelítő hajóknak. Az átalakítás tehát sikerült, sőt a mérnököknek még azt is sikerült kivitelezniük, hogy a lámpák elektromos árammal működjenek. Így a Szabadság-szobor úgy vonulhatott be Amerika történelmébe, mint az első elektromos árammal működő világítótorony, aminek fényei először 1886. november 1-jén gyulladtak fel.
Az új világítótorony iránti kezdeti lelkesedés azonban gyorsan alábbhagyott a működtetés költségei miatt. A megállapodás szerint a világítótorony életének első hetében az áramot biztosító berendezés megépítését és annak költségeit egy elektromossággal foglalkozó amerikai cég vállalta magára. A hét nap lejárta után azonban ők kiszálltak a finanszírozásból, így viszont a világítótorony sem világított tovább. Ekkor közbelépett az USA akkori elnöke, Grover Cleveland, aki egy a világítótoronyért felelős testület segítségével próbálta megoldani a finanszírozási problémákat.
A testület tagjai nem repestek az örömtől, ugyanis a torony működtetése igen drága mulatság volt. Az évi fenntartási költsége 10 ezer dollár (mai árfolyamon közel 3,5 millió forint) lehetett, ami jelentősen több volt más világítótornyok működtetéséhez képest – miközben a szoborból lett világítótorony navigációs eszközként nem bizonyult valami hasznosnak. Hiába ügyködött rajta Bartholdi, Eiffel és még sokan mások, a torony fénye túlságosan gyenge volt, és míg más világítótornyok fényét akár 30-40 mérföldes távolságból is jól lehetett látni, addig a Szabadság-szobor fénye csak a szigettől nyolc mérföldre tűnt fel először a horizonton – egyes források szerint még a közeli Manhattanből is alig volt látható.
Mint minden jóravaló világítótoronynak, ennek is volt egy őre, az elektromossághoz jól értő Albert E. Littlefield, aki 1886 decemberében kezdte meg a munkát a toronyban. Az ő felügyelete alatt a fáklya lámpái tizenhat éven át világították. Szolgálati ideje alatt Littlefield fejlesztéseken is dolgozott, amiktől ugyan csökkentek a működési költségek, de ez nem volt elég a világítótoronyért felelős testületnek, akik 1902. március 1-jén hivatalosan és véglegesen „felmentették” a Szabadság-szobrot útmutatói kötelessége alól.