John Williams, rengeteg ikonikus filmzene szerzője idén Oscar-rekordot döntött, mert 90 évesen ő lett a valaha élt legidősebb ember, akit Oscarra jelöltek (A Fabelman család zenéjéért). De most hagyjuk a művész urat, beszéljünk egy másik John Williamsről, aki szintén tekintélyes korrekordot ért el: ő volt a valaha élt legidősebb profi MMA-harcos, aki veretlenül vonult vissza.
Williams 1940-ben született Kelet-Kanadában, az őslakos Wabenaki törzsbe. Már gyerekként is lelkesen űzte a küzdősportokat, hétévesen kezdett el például bokszolni, 16 évesen pedig súlyemelt, dzsúdózott és dzsúdzsucuzott, később birkózott is. 23 évesen különböző erőfitogtatásokkal haknizott: telefonkönyveket szaggatott, rendszámtáblákat, fémrudakat hajlítgatott. 1987-ben állította fel az első Guinness-rekordját, amikor egy ütéssel kettétört egy 28 centi vastag jégdarabot.
Bár élete nagy részét a sportnak szentelte (kanadai súlyemelő-, testépítő- és bokszbajnok is volt), a helyi törzsek helyzetén is igyekezett javítani, az őslakosok egyezményes jogainak szakértője volt. Emellett azzal is rekordot állított fel, hogy egyszer 13 órán keresztül hajtott végre dzsúdódobásokat. 1963-ban nyitotta meg a dzsúdzsucuiskoláját, és élete végéig oktatott küzdősportokat és tartott előadásokat.
Ezek után valószínűleg nem meglepő, hogy aktív életet élt. Emiatt zavarta, hogy az időseket sokan nem veszik komolyan, így egy bizonyos kor felett az emberek lassan elkezdenek a társadalom perifériájára szorulni.
„Arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy amikor valaki idősebbé válik, a társadalom kiszorítja őt a körből. Az a hozzáállás velük szemben, hogy buták, nem tudnak semmit csinálni, fizikailag csak zöldségek, és a társadalom kitaszítja őket”
– mondta egyszer az MMA Fightingnak.
Be akarta bizonyítani, hogy az élet nem ér véget 55 vagy 60 évesen, ezért kitalálta, hogy részt vesz egy profi MMA-meccsen. Amatőr szinten már sokszor küzdött a ketrecben, de úgy érezte, hogy 65 évesen eljött az idő egy rendes bunyóra.
A versenyszervezők azonban nem voltak biztosak abban, hogy beengedik-e Williamst egy hivatalos, licencelt MMA-meccs ringjébe. Egyrészt a férfinak igaza volt: valóban tartottak attól, hogy a kora miatt magasabb a kockázat, mint a fiatal sportolók esetében. Másrészt az se volt biztos, hogy találnak-e neki ellenfelet, hiszen sokan nem tartják nagy dicsőségnek, ha megvernek egy 65 éves férfit, másrészt senki nem szeretne egy 20-30-40 évvel idősebb embertől kikapni.
Williams ezért alávetette magát egy sor orvosi tesztnek, hogy bebizonyítsa, fizikailag készen áll a harcra. Mikor az eredmények őt igazolták, azt mondta, hogy ha nem engedik harcolni, akkor az a kora miatti diszkrimináció, ami illegális. Végül egy ellenfelet is talált magának: a 49 éves, volt profi birkózó Larry Brewbaker ellen szállt ringbe. Ennek személyes oka is volt, ugyanis miután vett tőle egy autót, összevesztek a törlesztésen, és arra jutottak, hogy a kérdést akár hivatalos harccal is el lehetne dönteni.
Az eredeti ötlet óta azonban addigra már eltelt öt év, így amikor 2010-ben összecsaptak, a két harcos együttes életkora 119 év volt. Williams megszerezte második Guinness-rekordját, hiszen 70 évesen ő lett a legidősebb profi MMA-harcos. Végül legyőzte Brewbakert, így százszázalékos győzelmi aránnyal vonult vissza profi MMA-s karrierjéből.
„Az élet lényege az, hogy éljünk. Bementem abba a ketrecbe, és úgy éreztem, hogy élek. Újra embernek éreztem magam. Az emberek azt hiszik, hogy ha 70 éves vagy, szart se tudsz. Nem vesződnek azzal, hogy megismerjenek. Szeretem Eminemet. Szeretem a rapzenét. (...) Mentálisan ugyanúgy érzem magam, mint 30 évesen. Ugyanazokat a kocsikat, ugyanazokat a nőket szeretem”
– mondta a meccs után.
Williams 2015-ben, a Fülöp-szigeteken halt meg, ahol rák miatt kezelték.
