Az égen megfigyelhető jelenségeket a régi korok emberei gyakran vették jelnek, elég, ha csak a Jézus születését megjövendölő csillagra (üstökösre) gondolunk. Az i. e. 6. században pedig még az is előfordulhatott, hogy egy napfogyatkozás hirdetett eredményt egy véres ütközetben. Ez a Hülosz menti csata volt, ami döntetlennel zárult, mert a küzdő felek az ég elsötétülése láttán letették a fegyvert, legalábbis Hérodotosz szerint.
A csatatéren két olyan rejtélyes nép találkozott, amelyek eredete ma nem ismert pontosan: a lüdök és a médek. Lüdia a mai Anatólia területén feküdt, a Méd Birodalom pedig ettől keletre húzódott. Mindkét nép nagyjából az i. e. 7–6. században élte fénykorát, gyakran háborúztak, így nem csoda, hogy egymással is akadt dolguk. A köztük levő konfliktus mégsem területhódítás miatt robbant ki, hanem diplomáciai okokból. A médeket egy időben leigázták a szkíták, de sikerült visszaszerezniük a függetlenségüket, és a szkíta vezetők Lüdiába menekültek. A médek ekkor kérték a szkíták kiadatását, amit a lüdök megtagadtak, és ennek hatására tört ki a háború a két nép között i. e. 590 körül.
A háború évekig váltakozó sikerrel folyt, egyik fél sem bírt felülkerekedni a másikon, amíg a médek királya, Küaxarész és a lüd uralkodó, Alüattész seregei i. e. 585. május 28-án újra találkoztak a Hülosz folyó mentén (ami ma Kızılırmak néven Törökország leghosszabb folyója). Ekkor történt a napfogyatkozás, aminek leírását a História magazin így idézi Hérodotosztól:
„Dúlt a háború anélkül, hogy egyik a másik fölébe kerekedett volna, amikor is a hatodik évben egy ütközet alkalmával a nappal éjszakává változott. A milétoszi Thalész előre megjósolta az iónoknak, hogy a nap eltűnik majd, sőt az évét is megmondta, amelyben azután a jelenség valóban be is következett. Mikor a lüdek és a médek látták, hogy a nappal éjszakává változik, abbahagyták a harcot, s mindkét oldalon hajlottak már a békekötésre.”
Hérodotosz nem írt konkrét évszámot – ő úgy fogalmazott, hogy „a 48. olimpiád 4. évében” történt a csata –, de csillagászok azóta kiszámolták, hogy Kis-Ázsiában i. e. 585-ben volt teljes napfogyatkozás. A történészek ismernek ennél korábbi leírásokat is napfogyatkozásokról, de ha a neves görög matematikus, Thalész valóban megjósolta a csata napján látottakat, akkor ez az első ismert eset, hogy prognosztizáltak egy ilyen eseményt.
Sok kutató viszont vitatja, hogy Thalész megtette ezt a bravúrt. Akkortájt az ókori görögöknek nem voltak olyan módszereik és eszközeik, amelyekkel kiszámolhatták volna, hogy milyen napra esik egy napfogyatkozás. Vannak, akik szerint Thalész valamilyen egyiptomi módszerrel dolgozott, de az egész elméletet gyengíti, hogy nem maradtak fenn feljegyzések arról, hogy a görögök a későbbi évszázadokban akár egyszer is sikeresen megjósoltak volna egy napfogyatkozást.
Problémás az is, hogy a pontosabb csillagászati kutatások szerint az i. e. 585-ös napfogyatkozás napkeltekor történhetett, így a hirtelen beállt sötétség is megkérdőjelezhető. Ráadásul olyan ókori írás is akad, ami szerint Küaxarész a csata feltételezett évében már tíz éve halott volt. Egy teória szerint Hérodotosz tévedett, és valójában nem is nap-, hanem holdfogyatkozást láthatott a két sereg alkonyatkor. Ha így van, akkor a csata valamikor i. e. 609 és 587 között esett meg, mert ebben az időszakban fordulhattak elő holdfogyatkozások a feltételezett napszakban.
Akármikor történt is, Hérodotosz leírása szerint a méd és a lüd sereg az égi jelre abbahagyta az öldöklést, és visszavonult. Nem sokkal ezután békét kötöttek, és Küaxarész fia elvette feleségül Alüattész lányát, a két birodalom határát pedig a Hülosz folyónál jelölték ki.
