A mondákból és fantasykból ismert főnixmadár létezik, bár kicsit másképp, mint a történetekben. Az alapkoncepció az, hogy a főnix nem meghal, hanem lángra kap, hamuvá ég, majd a füstölgő kupacból fiókaként kezd új életet. A valóságban ez nem pontosan így nézett ki, de a lényeg ugyanaz: volt, nem volt, lett.
Az aldabrai fehértorkú guvatról van szó, ami Aldabra-atollon él. Ez egy négy szigetből álló együttes az Indiai-óceánon, a Seychelle-szigetektől nem messze található, és szinte teljesen érintetlen. Emiatt virágzik az élővilág, például az említett, röpképtelen, alapvetően teljesen hétköznapi madárnak tűnő guvatfaj. De ez nem mindig volt így.
Kövületek alapján ez a madárfaj a szigeten fejlődött ki. Az ősei a Seychelle-szigetekről vagy Madagaszkárról kerülhettek a szigetvilágra, ahol aztán az új faj vígan éldegélt nagyjából 136 ezer évvel ezelőttig – amikor is a szigetek teljesen víz alá kerültek. A röpképtelen fehértorkú guvat ezt nem élte túl, napjainkban mégis megtalálható Aldabrán, ezt pedig az ismétlődő evolúciónak köszönheti. Ez nagy vonalakban azt jelenti, hogy egy fajból két különböző időpontban, akár különböző helyeken ugyanolyan utódfajok fejlődnek ki.
Kutatók szerint miután néhány tízezer évvel később a szigetek ismét a vízfelszín fölé kerültek, a korábban említett ős visszatalált a szigetekre, és ott újra letelepedett. Idővel újra kialakult a régebbi maradványokból már ismert guvatfaj, ami – ragadozók híján – viszonylag gyorsan elfelejtett repülni. A végeredmény az lett, hogy az evolúciónak hála nagyjából 100 ezer évvel ezelőtt gyakorlatilag pont ugyanolyan guvatok rohangáltak a szigeten, mint a nagy áradás előtt.
Nem ez az egyetlen ismert példája az ismétlődő evolúciónak, a lamantinoknál és a teknősöknél is találtak már hasonlót. A kutatók szerint azonban madarak körében ez a leglátványosabb eset, a guvatoknál pedig pláne.