Szokásos repülőtéri látvány, ahogyan a biztonsági sorban a kevésbé felkészült utazók kapkodva próbálnak minél többet inni az üdítőjükből, mielőtt ki kellene dobniuk a palackokat. Kevesen tudják viszont, hogy miért épp 100 milliliternyi folyadék a határ, miért nem lehet ennél többet bevinni a reptérre. Azt nagyjából mindenki sejti, hogy valamilyen terrortámadás van a dolog mögött, de a részletek nem mindig tiszták. Pedig terrortámadás valójában nem történt, de ez csak annak köszönhető, hogy a brit hatóságok időben kiszúrták, mit tervez egy csoport szélsőséges iszlamista a londoni Heathrow repülőtéren.
2006. augusztus 10-én a brit hatóságok nyilvánosságra hozták, hogy sikerült megakadályozniuk egy terroristatámadást: a támadók tíz, az Egyesült Királyságból az Egyesült Államokba és Kanadába tartó repülőgépen akartak bombát robbantani. A terroristáknak pontos terveik voltak arra vonatkozóan, hogyan fogják a robbanóanyagokat átcsempészni a repülőtér biztonsági ellenőrzésén: üdítős palackokba rejtették volna a folyékony peroxidot, majd a gépen összekeverték volna a többi összetevővel, tömegmészárlást hajtva végre a levegőben. A bombákhoz szükség lett volna még olyan eszközökre is, amelyeket más, teljesen hétköznapi használati tárgyakként álcáztak volna.
A brit titkosszolgálat információi szerint a támadásban résztvevők mindegyike a „szükséges felszereléssel” szállt volna gépre, a hidrogén-peroxidot fél literes palackokba töltötték volna, italporral elszínezve. A terv szerint az üdítős palackokat úgy zárták volna le, hogy felbontatlannak tűnjenek. A bombák hasonlítottak volna azokhoz, amelyeket a 2005. július 27-i londoni terrortámadásban a metrókocsikban használtak. Egy erősebb robbanóanyagot is terveztek a gépekre vinni, ezeket AA-elemek burkolatába rejtették volna, és ez detonálta volna a peroxid-bombát. A töltetet úgy robbantották volna fel, hogy a palackokat egy izzóhoz és egy eldobható kamerához kapcsolják. A robbanást a fényképezőgép vakujának elektromos töltése váltotta volna ki. A támadást az Al-Káidához kötötték, a szálak pedig Pakisztánig értek.
A terv nem volt példa nélküli, és leginkább a fiatal, brit vagy pakisztáni származású muszlimok elégedetlenségében gyökerezik, akik Nagy-Britannia ellen hirdettek dzsihádot. Ezek a fiatalok Nagy-Britanniát az Egyesült Államok európai megfelelőjének tekintik az iraki, afganisztáni és libanoni konfliktusokban. Korábban, 1995-ben a Fülöp-szigeteken is terveztek egyébként hasonló támadást, akkor a Csendes-óceán felett akartak bombát kavarni. Az Oszáma bin Láden által finanszírozott terv azonban megbukott, amikor a szerek egy manilai lakásban felrobbantak.
A repterek elképesztő gyorsasággal reagáltak, az Egyesült Államokban első körben teljesen megtiltották, hogy a kézipoggyászban folyadékot, gélt és krémet lehessen tartani. Nagy-Britanniában egy ideig tilos volt kézipoggyásszal utazni, kivéve az olyan tárgyakat, mint a pénztárcák és a tok nélküli szemüvegek. Egy ideig teljesen tilos volt folyadékot vinni a repülőgépekre, majd a szabályozás enyhült, és kialakult a 100 milliliteres limit. A legtöbb reptéren összesen 1 litert lehet maximum 100 milliliteres lebontásban átvinni a biztonsági ellenőrzésen. Arról nincs sok információ, hogy miért éppen ez a 100 milliliter lett a bűvös határ, valószínűleg csak annyi áll a mennyiség mögött, hogy ilyen kis mennyiség mellett nagyon nehéz lenne annyi bombaalapanyagot felcsempészni a repülőgépre, hogy az valóban ártani tudjon.
Jó hír, hogy hamarosan egyre több repülőtéren vezetik be azt a fejlettebb CT-rendszert, ami ki tudja szűrni a gyanús, potenciálisan veszélyes folyadékokat és elektromos eszközöket anélkül, hogy azokat egyáltalán ki kelljen venni a kézipoggyászból. A CNN szerint az új készülékek annyival jobbak a régieknél, mint amennyire a kórházi CT jobb a röntgennél: kétdimenziós helyett sokkal fejlettebb háromdimenziós képet eredményeznek. Biztonsági szempontból nagyon pontos információkat tudnak adni arról, hogy milyen anyagok vannak valakinek a táskájában, és hogy azok biztonságosak-e, vagy sem. Írországban, az Egyesült Királyságban és a hollandiai Schipol reptéren már kísérleteznek a technológiával, ami valószínűleg fokozatosan a legtöbb országban megjelenik majd.