Mihail Mihajlovics Bahtyin a huszadik század egyik kiemelkedő irodalomtudósa és filozófusa volt – és bátran kijelenthetjük, hogy az egyik legnagyobb nikotinfüggője is. Bahtyin ugyanis papír híján saját kiadatlan életművének lapjaiból tekert magának cigarettákat a második világháború évei alatt.
„Megeszem ezeket a szavakat. Mi a fontosabb, amikor meg fogsz halni, egy jó könyv vagy egy jó cigi?” – írja a brit költő, Chris McCabe #87: Bahtyin dohányzási szokásairól című költeményében, aminek alapját egy Mihail Mihajlovics Bahtyinról szóló történet adta, aki a huszadik század egyik legjelentősebb filozófusa és irodalomtudósa volt. Az orosz származású Bahtyin évekig foglalkozott a fejlődésregényekkel és azok elméletével, majd 1936-ban úgy döntött, papírra veti minden megszerzett tudását. Két évvel később fejezte be fejlődésregényét, amire németül, Bildungsroman címen szokás hivatkozni. Bahtyin alkotásának életútja meglepő és szomorú fordulatot vett, amikor a német csapatok elkezdték ostromolni Leningrád (ma Szentpétervár) városát 1941 szeptemberében.
Az 1938-ban elkészült kéziratból egy példányt Bahtyin megtartott magának, egy másikat pedig átadott egy szovjet könyvkiadónak, a Sovetsky Pisatelnek, amely publikálta volna a kötetet. Ám a leningrádi ostrom alatt a kiadót is eltalálta egy bomba, így az épületben sorakozó, kiadásra váró művek – Bahtyin alkotásával egyetemben – megsemmisültek.
Az ostrom sötét napjai, a nélkülözés és az örökös bizonytalanság, hogy mikor juthat újra cigarettapapírhoz – vagy ezek együttesen –, arra sarkallták az orosz filozófust, hogy kiadatlan kötetének lapjait használja fel a cigaretták gyártásához. Egyes források szerint azért is juthatott el erre a pontra, mert a formabontó gondolkodású filozófus ki nem állhatta, hogy gondolatait egy olyan statikus formában kell megosztania a világgal, mint egy könyv. Így a szerző talán bosszúból, és szemernyi bűntudat nélkül sodorhatta a cigarettákat a kitépett lapokból. Mások szerint Bahtyin nem tudta, hogy kötetének másik példánya cafatokban fekszik a kiadó épületének romjai alatt, ezért is füstölhette el bátran munkájának nagy részét.
Az elfüstölt kötetről szóló történet Chris McCabe mellett más szövegekbe, tudományos értekezésekbe is belekerült. Michael Holquist a Yale Egyetem összehasonlító irodalomtudománnyal foglalkozó professzora hosszú éveket szentelt Bahtyin munkáinak tanulmányozásának. Társszerzője volt az orosz filozófus önéletrajzi kötetének is, és több Bahtyin-kötetet is ő fordított, szerkesztett.
Ő volt az egyik szerkesztője a Beszédműfajok és egyéb késői értekezések című kötetnek, amelyet 1986-ban adtak ki Texasban. Ez a kötet hat rövid művet tartalmaz, amelyek Bahtyin utolsó munkái voltak. Mind jóval a Bildungsroman után íródtak, és publikálták is őket az egykori Szovjetunióban. Az 1986-ban kiadott szöveg bevezetőjében a Yale egykori professzora azt írja, A fejlődési regény és annak jelentősége a realizmus történetében című Bahtyin-kötetnek papírhiány miatt kellett megsemmisülnie. A történet szerint Bahtyin hátulról kezdte el felhasználni a lapokat a pöfékeléshez, így a bevezető szöveg egy része és egy Goethe-ről szóló fejezet épségben megúszta, csak ezek maradtak meg az utókornak.
Holquist mellett szintén nagy Bahtyin-szakértő az irodalomkritikus Carly Emerson is. Ő azt írja Mihail Bahtyin első száz éve című kötetében, hogy a Bahtyin elfüstölt kötetéről szóló legenda annyira híressé vált, hogy egy 1995-ös amerikai filmbe bele is került a Bildungsroman sztorija: a Füst láncdohányos regényírója, Paul Benjamin is saját műveit használja fel cigarettagyártáshoz. A filmben egyébként szintén elhangzik az ikonikus mondat: „Ha meg fogsz halni, mi a fontosabb, egy jó könyv vagy egy jó cigi?”
