2023. január 11. – 04:48
Az 1900-as évek elején a dinasztiák kora leáldozott Kínában, elérkezett az úgynevezett hadurak kora, az ország lényegében független hadurak vezetése alatt álló területekre esett szét. A hadurak viszonyát gyakran háborúzás és harc jellemezte. Akadtak köztük olyanok, akik ideológiájuk vagy vezetési képességeik nyomán híresek maradtak, meg olyanok is, akik hírhedtté tették magukat: utóbbiak közé tartozott a Kutyahús becenévre hallgató hadúr, aki egyszer saját koporsójában szivarozva vonult vissza Santungba (Shandong) egy veresége után ünnepeltetni magát.
A legbrutálisabb és legkegyetlenebb hadúrként tartották számon korában Csang Cung-csangot, Santung hadurát. Csangra számos becenév ragadt rá, ebből a legismertebb a Kutyahús volt, amit nem, nem azért kapott, mert kutyahúst evett volna. Csang megszállott szerencsejátékos volt, rajongott a pai gow nevű játék iránt. Ezt a köznyelvben „kutyahúsevésként” ismerték, ezért nevezték el saját katonái Kutyahús tábornoknak a vezérüket.
Az 1881-ben született Csang Cung-csang gyermekkorától szélhámosként élt. Fiatalon katonaként csatlakozott Santung hadseregéhez. 1916-ban a Jüanhoz hű tábornok merényletet követett el Sanghajban Csen Csi-mej politikai aktivista, a kínai forradalom egyik kulcsfigurája ellen. 1924-ben Santung katonai ügyeinek felelőse lett, ekkor már zsarolni kezdte, illetve kedve szerint brutálisan meggyilkolta az embereket. Két évvel később embereivel Pekingbe ment, ahol újságírókat végeztek ki, 1927-ben pedig százezer katonát vezényelt Sanghajba, ahol diákokat és munkásokat gyilkoltak meg.
A kegyetlen Csangról korának feljegyzéseiben úgy írnak, mint a férfiról, akinek „elefántteste, disznóagya és tigristemperamentuma” volt. Lin Jü-tang író a legszínesebb, legközépkoribb, legszégyenteljesebb hadúrként hivatkozott rá írásában,
Pu Ji kínai császár szerint pedig Csang „mindenki által gyűlölt szörnyeteg volt”, akinek arca felpüffedt az ópiumtól.
Csang saját magára is úgy hivatkozott, mint a „nagy, kerek arcú, hosszú lábú, túltáplált santungi”.
A Hármat nem tudó
Csangot a „Három dolgot nem tudóként” is sokat emlegették, mivel három dolgot nem tudott soha megszámolni: hogy mennyi pénze, hány katonája és hány ágyasa van. Utóbbiból akadt ugyanis bőven, háreme több kínai, koreai, japán, orosz, francia és egy magát amerikainak valló nőből állt. A nevüket azonban Csang soha nem tudta megjegyezni, ezért jobb híján számokkal jelölte őket. Később aztán azt is elfelejtette, kinek melyik számot adta.
Csang rendszeresen büszkélkedett azzal is, hogy hatalmas pénisze van. A róla szóló legendák több mint 30 centis hímvesszőt tulajdonítottak neki, ezeknek a legendáknak az írásához azonban valószínűleg neki is köze volt. Pénisze mellett brutalitásával szeretett még a hadúr rendszeresen kérkedni: katonái például csak dinnyebontásnak hívták azt, amikor kedvtelésből saját kardjával hasította ketté a hadifoglyok fejét.
Fényűzését jellemzően szerette villogtatni Csang, egy, a kínai hadurakról szóló könyv úgy ír róla: „Santungban Csang Cung-csang egy negyven darabból álló, csiszolt üvegből készült belga étkészletből evett. Egy amerikai tudósító meglátogatta, és jelentette:
»Vacsorát adott nekem, ahol már-már bűnös mennyiségű, drága ételeket szolgáltak fel. Volt francia pezsgő és brandy is.«”
Csang kifejezetten szerette szórni a pénzt, főleg barátaira, követőire és családjára. Nagy hűségre tett szert azzal, hogy jól bánt a hozzá közel állókkal, serege állítólag mintegy 50 ezer tagból állt.
Egy nehéz temetés
És persze itt még nincs vége: Csang Cung-csang egyik hadjárata során például bejelentette Santungban, hogy vagy megnyeri ezt a csatát, vagy koporsóban tér vissza hazájába. Csapatait később visszaszorították, Csangot pedig szavához hűen koporsóban hozták vissza. A hadúr pedig a koporsóban ült és szivarozott.
Hírhedten korrupt uralmának aztán egy sikeres merénylet vetett véget. 1932-ben Cseng Cseng lelőtte a Csinan (Jinan) pályaudvar peronján Csang Cung-csangot. Cseng nagybátyjának halála miatt állt bosszút Csangon: állítólag a hadúr megölése után rövid beszédet is mondott, amelyet az állomáson lévő emberek megtapsoltak. Csenget végül letartóztatták, később amnesztiát kapott.
Később aztán kisebb akadályokba ütköztek Csang Cung-csang temetésekor. Mivel a hadúr alapból is magas volt, nehéz volt neki koporsót szerezni, de ezt tovább nehezítette, hogy sok temetkezési vállalkozó alapból is elutasította, hogy köze legyen a hírhedt Csang Cung-csang eltemetéséhez. Végül, miután találtak koporsót, újabb probléma következett: a santungi hatóságok eredetileg Anhuj (Anhui) városi templomába vitték a holttestet, hogy eltemessék.
Ez a terv sem vált be annyira, a helyiek ugyanis fel akarták gyújtani a koporsót, az anhujiak dühös leveleket kezdtek írni a templomnak tiltakozásuk jeléül. A templom diakónusa végül, látván, hogy a helyzet nem jó, levelet írt Csang Cung-csang rokonainak, és arra kérte őket, vigyék el a koporsót. A hadúr körül kialakult gyűlöletet ekkorra már jól mutatta az is, hogy Csang Cung-csang szülővárosa gyorsan jelezte, kizártnak tartják, hogy a hadúr teste hozzájuk térjen vissza.
Csangot végül Peking mellett temették el, ahol a családtagok, a kíváncsiskodók és a fizetett gyászolók miatt 3,2 km-es temetési menet követte a koporsót. Nagy gazdagságáról szóló történetei miatt temetése után aztán csak egy kisebb csoport látogatta őt meglehetősen rendszeresen: a sírrablóké, akik többször is célba vették a temetőt, hátha találnak valamit a sírjában.
Források: That's, INF, Generalissimo: Chiang Kai-shek and the China He Lost (könyv)