Dekorációs elemek? Vagy évszázadokkal ezelőtt az első kekszgyárakban rosszul rakták össze az egyik gépet, és végül így maradt? Meglepő, de nem. Ezek az apró lyukak okkal vannak a sós kekszekben, ugyanis ezeken keresztül távozik a forró gőz sütés közben, így tud a keksz lapos és roppanós maradni. Az első kekszek azért készültek, hogy a matrózoknak legyen mit enniük a hónapokon át tartó tengeri utakon, de később a nagy gazdasági világválság alatt is népszerű étel volt a sós keksz.
Legalább egyszer már biztos mindenki fejében megfordult a kérdés sós keksz nassolgatása közben: miért vannak benne apró lyukak? Mi lehet ezeknek a lyukaknak a funkciójuk, és miért nem mindegy az sem, hogy milyen távolra vannak egymástól?
Amikor a kekszhez szükséges hozzávalókat, a vizet és lisztet összegyúrják, az összeállt nyers tésztát laposra nyújtják. Ezután a kekszkészítők egy speciális gép segítségével apró lyukakat vájnak a tésztába, majd mehet is a sütőbe. Ezek a pici lyukak azért szükségesek, hogy a keksz kellően roppanós legyen, ugyanis ezeken keresztül távozik a forró vízgőz sütés közben. Így a keksz lapos marad, mert a tészta nem emelkedik meg a bennragadt gőztől.
Fontos, hogy a lyukak tökéletes távolságra legyenek egymástól, ugyanis ha túl távol kerülnek, akkor a keksz tésztája könnyen széteshet, néhány ponton megdagadhat, míg más helyeken lapos marad. Az sem jó viszont, ha túl sok pici lyuk kerül a tésztába egymáshoz közel, félő ugyanis, hogy akkor túl sok víz távozik gőz formájában a tésztából, így a keksz kiszárad és kemény lesz.
Sokak kedvenc sós nassolnivalója már évszázadokkal ezelőtt is létezett. A legelső kekszeket egy Massachusetts állambeli newburyporti telepes, John Pearson készítette el 1792-ben. Pearson a tengerészeknek akart olyan tartós ételt készíteni, ami akár hónapokig is eláll, amíg úton vannak. A Pearson-féle recept elég egyszerű volt, csupán vízre és lisztre volt szükség hozzá. Ebből a két összetevőből készültek el az első kekszek, amiket „Pearson pilótakenyerének” neveztek el.
1801-ben, Pearson receptjét túlszárnyalva Josiah Bent New England-i telepes alkotta meg a tökéletes keksz receptjét, amit még ma is használnak. A legenda szerint Bent egyszer véletlenül elfelejtette időben kivenni a tésztát a sütőből, így készültek el az első igazán roppanós kekszek.
Bent nem elégedett meg annyival, hogy magának sütögessen kekszeket, vagy versenytársaihoz hasonlóan eladja azokat a matrózoknak. Eltökélte, hogy az ő kekszei igazi nassolnivalók lesznek, amiket nemcsak hajók fedélzetén eszegetnek a megfáradt tengerészek, hanem elit vacsorákon vagy a családi ebédeknél is felszolgálnak majd. Ezért kísérletezni kezdett különböző ízesítésekkel, szódabikarbónával, majd sóval turbózta fel készítés közben a nyers tésztát. Lényegében így születtek meg az első sóskeksz-variációk.
1810-re Bent kekszbiznisze annyira sikeressé vált, hogy egy amerikai sütemény- és snackgyártó vállalat, a Nabisco felvásárolta a New England-i telepes gyárát, az eredeti kekszrecepttel együtt. A Nabisco első saját gyártású kekszeit 1876-ban dobta piacra, amelyek a „Polly, kérsz egy kekszet?” szlogen alatt futott. A sós keksz a nagy gazdasági világválság alatt lett igazán népszerű, hiszen az alapanyagok könnyen beszerezhetők, olcsók voltak, és sokkal laktatóbbá tették a fogásokat, sokszor például levesek mellé szolgálták fel a kekszeket.
(Források: Today I Found Out: Why Do Crackers Have Holes?, Moonshot Snacks, Today I Found Out: Where the phrase „Polly wants a cracker came from”)
