A hidegháború utolsó évtizedében, amikor már csillapodott kicsit az atompara, a „lopakodó” lett az első számú haditechnikai varázsszó. Ez praktikusan a „láthatatlan” szinonimája volt akkoriban: egy olyan harci repülő, amit nem érzékelnek a radarok, vagyis légvédelemtől, ellenséges vadászgépektől nem zavartatva bárhol, bármikor lecsaphat. Ettől a rémképtől kicsit másképp lehetett félni, mint mondjuk az atombombától, de éppen elég fenyegető volt ahhoz, hogy befészkelje magát a köztudatba. A nyolcvanas évek közepétől már mindenki tudni vélte, hogy ilyesmin dolgozik vagy akár már használ is titokban az amerikai és a szovjet légierő is – annak ellenére, hogy hivatalosan az első, lopakodó képességekkel felruházott harci repülőt, az amerikai F–117A-t csak 1988-ban mutatták be, és 1991-ben, az öbölháborúban vetették be élesben.
Ebben az általános, ideges, késő hidegháborús légkörben jelent meg az amerikai Testors játékmodellgyártó cég két új modellje 1986-ban. Az egyik egy F–14-es vadászgép volt, ami a Top Gun mozis sikerére ráakaszkodva instant óriási siker lett. A másik egy fiktív harci repülő, az „F–19 lopakodó vadász” modellje, nagy TOP SECRET plecsnivel, ahogy kell. Nem mondhatni, hogy kirobbanó érdeklődés fogadta, pár tízezer darabot rendeltek be belőle összesen a nagy amerikai játékboltláncok.
Három hónappal később a Dayton Journal Herald nevű ohiói helyi lapban megjelent egy cikk a modellről. Az amúgy vadászgéprajongó szerző kicsit túllelkesedte a dolgot, és azt írta, ez nemcsak egyszerűen egy lopakodó vadászgép modellje, hanem konkrétan a légierő szupertitkos fejlesztése szivárgott ki és készült el belőle hamarabb a játék, mint a valódi repülő. A cikket beszemlézte az AP hírügynökség, és másnap már ettől volt hangos a teljes amerikai média. A botrány hatalmasra nőtt, befolyásos politikusok verték az asztalt, hogy hogyhogy ők nem is tudtak egy ilyen projekt létezéséről, miközben egy játékgyártó meg egyszerűen a piacra dobta.
A modell tervezője, bizonyos John Andrews próbálta bizonygatni, hogy nem titkos tervrajzok alapján dolgozott, egyszerűen csak a 30 éves modellezői és tervezői tapasztalatára alapozva elképzelte, hogyan nézhet ki egy lopakodó vadászgép (ironikus módon egyébként az évekkel később bemutatkozott F–117A egészen másképp nézett ki, és nem is vadászgép volt, hanem csapásmérő gép), de hiába. A sajtó és a közvélemény az egészből annyit vont le, hogy a szovjetek majd egy játékmodell alapján találják meg a gyenge pontokat a titkos amerikai csodafegyverben, illetve másolják le azt.
A leggyanúsabb egyébként az egészben a név volt, az F–19. Az amerikai légierő a hatvanas években cserélte le az addigi, meglehetősen kaotikus elnevezési és számozási rendszerét. Az új metódus szerint a vadászgépeket az F betűvel jelölték (F mint fighter), a B volt a bombázóké (bomber), a C a szállítógépeké (cargo), és így tovább. A számozásban azonban volt egy kis furcsaság. Nagyon sokáig egyetlen sorszám maradt csak ki a vadászoknál, a 13-as, a babonaság miatt; és aztán a nyolcvanas években újra jött egy kimaradó szám: az F/A–18 Hornet után az F–20 Tigershark következett. Adta magát, hogy a 19-es számot nem átugrották, hanem egy szupertitkos projektet takar. (A valóságban a gyártó Northrop akart mindenképpen páros számot, a legenda szerint azért, hogy a csupa páratlan számmal jelzett szovjet MiG-gépekkel meglegyen a kontraszt.)
Az F–19 játékmodelljét a botrány óriási sikerré tette, 600 ezer példány fogyott belőle egy év leforgása alatt, a cég történetének legnagyobb bestsellere lett, még a Star Trek ikonikus Enterprise űrhajójának modellverzióját is lenyomta. A popkultúra is lecsapott a témára, készült F–19-es szimulátor számítógépes játék, írt róla nagy sikerű kalandregényt Tom Clancy, tévésorozatokban, filmekben hivatkoztak rá mint titkos, csúcstechnológiás lopakodó harci gépre. A név annyira beivódott a köznyelvbe, hogy az első valódi lopakodót, a bizarr szögletes formáiról elhíresült F–117A-t is sokáig F–19 néven emlegették. Ezt a gépet aztán aránylag hamar, mindössze 17 év aktív szolgálat után nyugdíjazták, hogy átadja a helyét az első igazi lopakodó vadásznak, az F–22 Raptornak.
A legendás repülőmodell, ami az egész őrületet beindította, nem lett gyűjtői ritkaság, éppen azért, mert nagyon nagy kasszasikert csinált belőle a botrány, és sok készült belőle – bár már évtizedek óta nem gyártják, 10-15 ezer forint körüli áron el lehet csípni bontatlan dobozos példányokat az Ebayen a mai napig.
(Smithsonian Magazine, Los Angeles Times, Aviation Geek Club)