2022. november 6. – 10:01
Anna Ivanovna orosz cárnő kegyetlen uralkodó volt. Súlyos adókat vetett ki a rokkantakra, orrlevágással és korbácsolással büntette azokat, akik másképp gondolkodtak, mint ő, és több befolyásos arisztokratát is Szibériába száműzött. Volt azonban egy orosz főnemes, aki különösképp szemet szúrt neki: Mihail herceget, akinek a történet szerint a bűne az volt, hogy boldog házasságban élt egy katolikus nővel, lefokozta, kinevezte udvari bolondnak, és változatos módokon büntette. Egyszer például a cárnő parancsára bohócnak öltözve feleségül kellett vennie egy öreg és csúnya cselédet egy jégpalotában. Annak ellenére, hogy az uralkodó azt remélte, a pár halálra fagy a nászéjszakán, a friss házasok túlélték – na nem azért, mert fűtötte őket a szerelem.
1740-ben Anna Ivanovna orosz cárnő parancsára jégpalotát építettek Oroszországban. Jégből készültek a falak, ajtók, bútorok, székek és asztalok, sőt még az asztalon heverő kártyapaklit is jégből faragták ki. Egyes források szerint a palota hálószobája pontos másolata volt a cárnő rezidenciájának. Az ágyon heverő jégpárnák alatt egy jégtakaró fedte a jégből készült ágyat. A palota minden szegletét kívül-belül élethűen lefestették. A palotát zöld színű jégbokrok vették körül, ágaikon egy-egy színes madárkával. A nem mindennapi építményhez egy gőzfürdő is tartozott, a medencék szélén tüzet okádó delfinszobrokkal, a szökőkútjában pedig egy életnagyságú elefánt jégszobor is állt.
A cárnő a palotát nem turistacsalogatónak szánta; a jégkastély ennél sokkal sötétebb szándékkal épült. Az uralkodó egy orosz herceget akart megbüntetni, akinek Anna cárnő parancsára el kellett vennie az egyik csúnya és öreg cselédjét, majd a lagzit és a nászéjszakát is a palota jeges falai között kellett töltenie. A jégpalota csak egy volt Mihail herceg büntetései közül, aki azzal vívta ki az uralkodó haragját, hogy befolyásos családból származott, és szerelmes volt egy katolikus nőbe.
Anna cárnő, aki később Rettegett Ivanovnaként vált ismerté, 1730-tól tíz éven keresztül uralkodott Oroszországban. 1693 februárjában született V. Iván orosz cár negyedik lányaként. Gyermekkora nem volt éppenséggel felhőtlen; édesapja komoly mentális problémákkal és szellemi fogyatékossággal küzdött, mellette vagy inkább helyette fiatalabb testvére, I. Péter (Nagy Péter) irányította az országot. Anna édesanyja boldogtalan és szigorú asszony volt, aki nem feltétlenül támogatta gyermekei taníttatását. Anna Ivanovna sem olvasni, sem írni nem tanult meg, rossz természete volt, és korabeli leírások szerint annyira csúnya volt, hogy még a papok is féltek tőle.
Anna Ivanovna 17 éves volt, amikor hozzáment Kurföld (ma Lettország) akkori hercegéhez. A fiatalok nem sokáig élvezhették a házaséletet, ugyanis a herceg az esküvőjük után megbetegedett, és két hónappal később meghalt. Szervezete feltehetően nem bírta feldolgozni azt a rengeteg alkoholt, amit az ara nagybátyjával, Nagy Péterrel megittak a lagzin.
Férje halála után az orosz hercegnő örökölte meg a kurföldi trónt. Ez azonban nem nyújtott vigaszt Ivanovnának, aki közel 300 levelet írt családjának arról, hogy segítsenek neki új férjet találni. Kétségbeesett levelei és könyörgése azonban nem találtak megértő fülekre. Sőt, a hercegnőről meg is feledkeztek – egészen addig, amíg egy nap Oroszország uralkodó nélkül nem maradt. Az országot irányító nemesség ugyanis azt gondolta, egy fiatal, férj nélküli nőt könnyű befolyásolni, így V. Iván lánya tökéletes választás lenne az ország uralkodójának. Az új cárnő trónra lépése után azonban gyorsan tisztázta a hatalmi viszonyokat az udvarban, illetve az is bebizonyosodott, hogy Anna önfejű és kegyetlen uralkodó, akit nem lehet irányítani.
A cárnő előszeretettel büntette azokat, aki másképp gondolkodtak, mint ő. Levágatta az orrukat, megkorbácsoltatta vagy Szibériába száműztette őket, ami egyet jelentett a biztos halállal. Ezt tette például a Legfelsőbb Titkos Tanács azon tagjaival is, akik szerinte túl nagy hatalommal bírtak. Míg más befolyásos nemeseket, mint például Mihail Alekszejevics Golicsin herceget is, lefokozott, és kinevezte őket udvari bolondnak.
Mihail herceggel több problémája is volt a cárnőnek. A herceg olyan orosz arisztokrata családból származott, akik a már említett titkos tanácsban is befolyásosak voltak. A másik hibája, ami még inkább szemet szúrhatott a cárnőnek, hogy Mihail herceg boldog házasságban élt egy gyönyörű olasz nővel, aki ráadásul katolikus volt. Mivel az orosz cárnőnek a szerelem és a házasság is csak igen rövid ideig adatott meg, így minden körülötte legyeskedő szerelmespárt szívből gyűlölt és megvetett.
A cárnő kinevezte a herceget udvari bolondjának, és többek között arra kényszerítette, hogy csirkének öltözve kukorékoljon, miközben egy kosár tojáson kellett üldögélnie. Miután pedig Mihail herceg felesége meghalt, a cárnő arra kényszerítette őt, hogy vegye feleségül csúnya, idős cselédjét, és tartsák a menyegzőt a már említett, jégből készült kastélyban.
Az esküvő napján közel 600, az ország különböző pontjairól érkező vendég vonult fel. Voltak, akik lóháton, mások szánokon érkeztek, amiket disznók, jávorszarvasok, tevék és vaddisznók húztak. A násznép végén pedig a jegyespár bohócnak öltöztetve, elefántháton jelent meg. A lagzi végén az exherceget és újdonsült feleségét a hálószobába parancsolták, az ajtók előtt őrök álltak, hogy senki ne zavarhassa meg az első közös éjszakát, illetve azért is, hogy a friss házasoknak eszükbe ne jusson megszökni.
Annak ellenére, hogy Anna cárnő azt remélte, hogy az újdonsült pár nem éli túl az éjszakát a jégpalota hálótermében, mégis élve távoztak másnap. A történet szerint nem a szerelem fűtötte őket a nászéjszakán, hanem a cárnő volt cselédjének sikerült meggyőznie az egyik őrt, hogy egy nyakláncáért cserébe adja nekik a kabátját.
Egy évvel a jégpalotában tartott esküvő után az orosz cárnő veseelégtelenség miatt meghalt. Rettegett Ivanovnának nem voltak örökösei, a halála után csak a kegyetlenségéről szóló történetei maradtak fent.
