2022. november 5. – 20:29
London East End negyedében létezik egy múzeum, ami már elsőre is inkább kocsmának vagy 19. századi jósdának tűnik, de múzeumnak semmiképp nem. A kiállítási darabokat egy londoni művész, Victor Wynd gyűjtötte össze az évek során – és itt kiállítási darabok alatt kétfejű bárányokra, mumifikált tündérszerűségekre, illetve Amy Winehouse kakájára gondolunk.
A Viktor Wynd-gyűjtemény, avagy az „Érdekességek, szépművészetek és természettudományok múzeuma” (és egyben abszintbár) talán joggal mondható, hogy az egyik legérdekesebb látnivaló Londonban. A múzeum leírása szerint azt az ars poeticát tűzte ki maga elé célul, hogy
„tükröt mutasson egy olyan világra, amely annyira tele van csodákkal és szépségekkel, hogy minden kategorizálási kísérlet kudarcot vall. Egy olyan világra, amelyben a gyűjtemények 90 százalékát inkább takaros, felcímkézett fiókokba rejti a kortárs muzeológia.”
A Wynd-gyűjtemény az általános múzeumi normákkal szemben abban hisz, hogy a természeti és a tudományos világ nem kategorizálható. A gyűjteményben ezért egy helyen szerepel egy dodócsontváz a McDonald’s Happy Meal-menüs játékaival, az okkultista festmény a pop art művel: mert Wyndék úgy vélik, „azáltal, hogy a szépet és a ritkaságot egy síkra helyezzük a közhellyel, banálisan és mulatságosan, a múzeum nem oktatni akar, hanem felforgatni, megmutatni a világunkat.”
Escobar arany vízilova és egy csomó kaka
A Wynd múzeumban, amíg egy csigalépcsőn lemászunk a gyűjteményt rejtő pincébe, egyből fapéniszekkel találkozunk, lentre érve pedig elsőre egy „ír óriás csontja” és egy félig majom, félig hal kiméra fogadja a látogatót. A gyűjtemény darabjai minden tematizálást mellőzve helyezkednek el a pincesor vitrinjeiben,
ha balra nézünk, Pablo Escobar vízilovának aranyozott koponyája fogad minket, ha jobbra, akkor kis péniszekre szabott óvszerek.
Wynd gyűjteményében tényleg van minden: kihalt madarak tollai, összezsugorított emberi fejek, állítólagos küklopszkoponyák, erotikus apácás portrék, radioaktív kagylók. A Guardian beszámolója alapján a gyűjtő egyik személyes kedvence például a gyűjteményben az a lógyomor, amelyet egy légy fertőzött meg: „A tojásaikat a ló szája köré rakják, majd amikor az megnyalja, a peték bekerülnek a gyomrába, a lárva kikel, a gyomorhoz tapad és bebábozódik. Ilyet kitalálni sem lehetne” – mondta a darabról Wynd a lapnak adott interjúban.
A furcsaságok között megtalálható még Elvis Presley állítólagos hajtincse, vagy egy heroinos tű, amelyet Sebastian Horsley brit művész használt. A címkék ígérete szerint itt tartják Amy Winehouse és több más híresség kakáját is. A több befőttes üvegnyi széklet mellett áll a vitrinben egy üres is, amelyre az van írva:
„Hírességkaka! Kérlek vidd magaddal ezt az üveget a recepcióról, és segíts nekünk gyűjteményünk építésében. A listás sztár: 60 font. B listás: 50, C listás 40, D lista és az alatt 20 font. Extra 100 font, ha kép is készül.”
A Wynd gyűjteményében szereplő tárgyakat azért persze nem kell készpénznek venni: mint azt a gyűjtő több interjújában is elmondta, van olyan tárgy, ami azért kapott más címkét, mert úgy viccesebb (például az ír óriás csontja valójában vélhetőleg mammutcsont), meg van olyan is, amit annak tüntet fel, amit korábbi eladója állított róla (ilyen pedig egy emberfej, ami valójában átdolgozott jaguárkoponya). Azt persze a látogatónak elég nehéz eldöntenie nézelődés közben, hogy például vajon az a befőttes üveg, amely azt sugallja, hogy Kylie Minogue beleszarik 60 fontért egy üvegbe, melyik kategóriába eshet.
Börtönrajzok, száradt ujjak
A kitömött állatok, nagy mellű próbababák mellett ülő kecskék, asztalba temetett csontvázak mellett elsétálva láthat még az ember például nyelvevő parazitát vagy több száz éves koponyát is. A hírességek palettáján pedig akad még bőven olyan, mint
- Pancho Villa kiszárított ujja;
- Russell Crowe vizelete;
- David Bowie által fogyasztott süti morzsája;
- 500 fontért vásárolt, befőttes üvegnyi, látnokká tévő vizelet;
- Charles Bronson börtönrajza;
- egy kivégzett bűnöző, John Parker koponyája;
- egy torta, amely egy félig Pamela Andersonból, félig Paul Robesonból álló holttestet ábrázol.
És többek között vannak olyan levelek is, mint az alábbi, amely egy üvegnyi óvszer mellett áll: „Én, Maria de Silva a HillClubban dolgoztam 2003. augusztus 22-én, és én takarítottam ki a Rolling Stones szobáját. Ott találtam ezeket a használt kotonokat, és mellettük rengeteg Viagrát.”
Wynd gyűjteményének darabjait többször turnéra is viszi. Legutóbb volt kiállítása a falmouth-i tengerészeti múzeumban, ahol a látogatóknak bemutatta például a preparált liba-hattyú ötvözetét – vagyis ő maga nem mutatta be: Wyndnak ki kellett hagynia a kiállítást, mert egy voodoo szertartásra ment helyette Nyugat-Afrikába.
Gyűjtögető gyerektől a világutazásig
Wynd elmesélése szerint gyűjtögetése már egész kiskorában kezdődött. Kisfiúként főként húsevő növényeket, hüllőket és orchideákat gyűjtött. Nagy szenvedélye volt az első kiadású Compton Mackenzie-regények gyűjtése is, amelyek Wynd szerint „akkoriban senkinek sem kellettek, ezért jó ötletnek tűnt. De úgy tűnik, azóta sem kellenek senkinek.”
Felnőve aztán a Dél-Floridai Egyetem képzőművészeti karán tanított ösztöndíjasként, dolgozott művészként, és egy ideig dílerkedett is, de Wynd minderről azt mondta később: „Az életem akkoriban elég nomád volt. Igazából mindig csak menekültem.” Unalmasnak tartotta a munkáit, utazni kezdett, gyűjteményeinek nagy részét is ezeken az utakon szerezte meg.
Múzeumának természetfeletti ágát is utazásai határozták meg: „Kongóban vagy Pápua Új-Guineában még mindig tudtak szellemekről és tündérekről beszélni. Itthon már nem lehet róluk komolyan beszélni, pedig 70 évvel ezelőtt itt sem tartották ezt a témát szokatlannak” – mondta, hozzátéve, hogy az utazások során találkozott például kedvelt kiállítási darabjaival, a zsugorított fejekkel is. Az Indonéziából származó trófeakoponyák, mumifikálódott csontok és elefántfogak hamar Wynd gyűjtői szenvedélyévé váltak.
„Én nem vagyok gyűjtő abban az értelemben, mint azok, akiknek fiókok vannak tele ugyanannak a dolognak a legjobb példányaival. Engem a tárgy kinézete érdekel.”
Wynd folyamatosan gyűjtögetett utazásai mellett, de a kétezres éveket Londonban inkább csak arra szánta, hogy rengeteget bulizzon. Tíz év után aztán úgy érezte, kimerült benne, ekkor döntött úgy, hogy helyet nyit gyűjteményének, 2016-ban pedig meg is nyílt a most is álló, The Last Tuesday Society nevű bár rengetegféle abszinttal, valamint a Wynd-gyűjtemény.
Wynd a pénzét ezután főként arra költötte, hogy gyűjteményét bővítse: bár saját bevallása szerint egész életében képes volt annyit fizetni egy-egy darabért, amennyi van épp a bankszámláján. „Ha megengedhetem magamnak, és akarom is, akkor inkább megveszem. Egyszer például felajánlottak nekem egy mumifikált kart, de nem vettem meg, mert nem volt nálam 2000 euró.”
