A Pez cukorka gyerekkorunk óta ugyanolyan, nosztalgiával gondolunk rá, és automatikusan azt hisszük, hogy mindig is ilyen volt. Pedig eredetileg nem gyümölcsös, hanem borsmentás ízben, nem téglalap formában, hanem pasztillaként, nem adagolóban, hanem kis dobozokban kezdték el forgalmazni 1927-ben. És nem gyerekeknek, hanem felnőtteknek szánták.
Biztosan minden lakásban kallódik legalább egy Pez cukorkatartó, de ha mégsem, kinek ne lenne ez ismerős a gyerekkorából? Az egyszerre 12 darab cukorkát tároló adagoló sok országban popkulturális ereklyévé vált, gyűjtők képesek több százezer forintnyi összegeket is kiadni egy-egy ritka adagolóért. Csakhogy az adagoló nem volt a kezdetektől a koncepció része, sőt, a Pez cukorka sem éppen olyan volt, mint ma.
Sütőportól a borsmentaolajig
Az egész az osztrák származású Haas család (nem azonos a Forma–1-es Haasszal) történetével kezdődött, ami egészen I. Eduard Haasig nyúlik vissza, aki a legendárium szerint kifejlesztette a saját sütőporát, amit orvosként ajánlott élesztőre érzékeny betegeknek.
Fia, II. Eduard Haas továbbvitte a családi örökséget és apja sütőporát saját linzi vegyeskereskedésében, az 1894-ben megalapított Ed. Haas Companyben értékesítette más alapanyagokkal együtt. Ezt a céget vette át tőle III. Eduard Haas, aki 1897-ben Leondingban született. Ehhez egyébként érdekes adalék, hogy III. Ed. Haas kisgyerekkorában, 1898 és 1905 között Adolf Hitler is épp ott élt a családjával.
Az Ed. Haas vállalatot 18 éves korában, 1915-ben vette át apjától III. Ed. Haas, aki nagyapja receptúráját követve kifejlesztette a kuglófhoz való Hasin sütőport. Termékei nagyon népszerűek lettek az egész Osztrák–Magyar Monarchia területén.
Aztán az 1920-as években egy vegyész borsmentaolajat ajándékozott a dohányzásellenes Haasnak, aki rögtön meg is látta benne a potenciált: az üzletember ekkor már egy olyan terméket szeretett volna létrehozni, ami nemcsak felfrissíti a leheletet, hanem egyúttal segítséget nyújthat azoknak, akik stresszesek a leszokási folyamat miatt.
Pez-hoszteszek Pez-egyenruhában Pez-kamionnal
1927-ben járunk, ekkor jelentek meg az első Pez Dropsok a piacon. A pasztillák akkor felnőtteknek szánt, leszokást segítő luxuscukorkák voltak, borsmentásak – nevüket is innen kapták, a német Pfefferminz szó első (P), középső (E) és utolsó betűjéből (Z). Az előállítás a hagyományos cukrászati eljárásoktól eltérően hevítés nélkül zajlott, ugyanis az akkor még főleg gyógyszerészetben használt borsmentaolaj drága volt, és illékony – a hevítés során jelentős hányada veszendőbe ment volna. Ezért aztán hidegen készítették, az összetevőket addig tömörítették (ez egy gyógyszerkészítésben használt technika is amúgy, hasonlóan tömörítéssel készülnek például a hüvelygolyók vagy különféle kúpok), míg az össze nem állt egy komplett egésszé. Az így elkészült pasztillákat papírba csomagolták és fémdobozban értékesítették.
A korabeli reklámokban csókolózó párok hirdették a friss leheletet, vagy épp azt, hogy „Dohányozni tilos, pezezni szabad!”. Később a vállalat fiatal nőket is alkalmazott hoszteszként (Pez-lányok), a feladatuk az volt, hogy Pez-feliratú teherautókkal járják a várost, és Pez-egyenruhában a zsúfolt, forgalmas tereken, nagyobb események környékén osztogassanak ingyenes mintákat.
A cukorka annyira népszerű lett, hogy a cégnek át kellett állnia a sütőpor és más termékek gyártásáról erre. A kerek tabletták a ‘30-as években téglalap alakúak lettek, de még mindig nem kaptak adagolót. Egészen a ’40-es évek végéig kellett várni arra, hogy Haas felismerje: a vevők gyorsan szeretnék bekapni a tablettákat anélkül, hogy bontogatni kellene vagy a többit összekoszolnák, míg kivesznek egyet a dobozból. A helyzet megoldására Haas egy mérnököt kért fel, majd Oscar Uxa hatékony és gyors tervezése folytán 1949-ben a bécsi vásáron már el is adták az első Pez adagolókat. Néhány évvel később, 1952-ben Uxa megszerezte az amerikai szabadalmat a „zsebcikkadagoló tartályra” is.
Az első adagolók, illeszkedve a leszokást támogató funkcióhoz, inkább öngyújtókra hasonlítottak, és akárcsak a mai Pez adagolók, műanyagból készültek, fröccsöntéssel. Európa-szerte gyorsan népszerűek lettek, olyannyira, hogy Haasnak terjeszkednie is kellett, így újabb gyárat nyitott Ausztriában, hogy tudja tartani a lépést a kereslettel. A reklámokban az egykezes adagolást, a kényelmes használatot hirdették, és azt, hogy autóvezetés közben is könnyű fogyasztani vagy megkínálni másokat vele. Haasnak egyébként több gyára is volt az akkori Ausztria, Csehország, Lengyelország és Németország területén, ezeket a vállalat a második világháborút követően elveszítette.
A Pez útja Amerikáig
A jelentős európai siker után III. Ed Haas az amerikai piacra is bepróbálkozott, de a lendületes terjeszkedés itt megállt: ott ugyanis senkit sem érdekelt az ötvenes években a leszokás, sőt: az '50-es évek Amerikájában a dohányzás a menőség szimbóluma volt, a legnagyobb sztárokat, mint James Dean vagy Humphrey Bogart, szinte sohasem lehetett cigaretta nélkül látni. Audrey Hepburn és Marlene Dietrich is dohányzott, nem is akárhogy: kifinomultan és érzékein – még ha ezek ma már nehezen összekapcsolható jelzők is a dohányzással. Az 1950-es évek végére az iparosodott nemzetek lakosságának mintegy fele dohányzott – az Egyesült Királyságban a felnőttek 80 százaléka. A cigaretta olcsó, legális és társadalmilag elfogadott drog volt.
Ebben a környezetben aligha meglepő, hogy nem lett közönségkedvenc a Pez az akkori formájában, Haas viszont nem állt meg: a tabletták ízét mentolosról gyümölcsösre változtatta, és a gyerekeket célozta meg. 1955-ben az Egyesült Államokban működő egység alelnöke, Curtis Allina sürgetésére bevezették Amerikában az első, valamilyen karaktert ábrázoló adagolókat: a robotot és a Mikulást. Ez utóbbi máig a Pez adagolók legkelendőbb dizájnú darabja.
A modern adagolóktól eltérően (fej plusz téglalap alakú adagoló) az első amerikai adagolók teljes testtel jelentek meg, 1956-ban pedig egy lézerpisztoly alakú adagolót is kiadtak, ami kilőtte a gyümölcsízű cukorkákat. Csakhogy a gyártás bonyolult és drága volt, és mivel ötször annyiba kerültek így, mint egy bármilyen csokoládé, ezért kevesen vették őket. Ekkor változtattak ismét az adagolókon, és megérkezett a fej plusz téglalap test forma. Az első ilyen formájú adagoló egy boszorkány volt, amit 1957-ben, halloweenkor mutattak be.
A Pez népszerűsége felfutott, 1973-ban önálló gyárat és raktárat építettek a Connecticut állambeli Orange-ban, amely ma már naponta kb. 12 millió darab cukorkát állít elő a hét öt napján, ellátva a teljes Egyesült Államokat és Kanadát. 2011-től a kampuszon egy látogatóközpont is található, ahol bárki megnézheti a világ legnagyobb Pez-automatáját, és megtudhatja, hogyan készülnek a Pez cukorkák.
Ma a Pez fejek dizájnját a Pez művészei skiccelik fel, vagy az, aki a karakter licencét birtokolja. A 3D makettet egy szobrász készíti el, és amikor ezt jóváhagyják, a prototípust veszik alapul a fröccsöntéshez.
Az 1957-es formatervben még egy kicsit alakítottak Haas 1986-os halála után: néhány évvel később a téglalapok talpat kaptak, így már nem borulnak fel olyan könnyen. Egyébként a gyűjtők erre is figyelnek, és ez alapján különböztetik meg a régi és új típusú adagolókat. Nagy éves összejövetelüket 1991-ben tartották meg először Ohióban, és azóta is egyre több találkozót tartanak világszerte, hogy cseréljenek, vásároljanak, eladjanak vagy csak beszélgessenek.
A 2,7 millió forintos Pez adagoló
Az adagolók néhány dollártól kezdve több száz vagy akár több ezer dollárig terjedő áron is elkelhetnek: az egyik legritkább Pez adagoló, egy 1961-es darab 2013-ban 12 500 dollárért kelt el – ez akkori árfolyamon 2 750 000 forintnak felel meg, mai árfolyamon 5,1 millió forint lenne az ára.
(The Guardian, Haas.hu, Wikipedia, Secret Vienna, pez.com, Smithsonian)
