Minden szülő tagadja, de valójában van kedvenc gyereke

2022. szeptember 26. – 05:01

frissítve

Minden szülő tagadja, de valójában van kedvenc gyereke
Fotó: Credit: Annie Otzen / DigitalVision / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Ha megkérdeznénk őket, valószínűleg a szülők jelentős része azt válaszolná, hogy nincs kedvenc gyereke, mindegyiküket ugyanannyira szereti. Pedig a tudomány egészen mást állít: a legtöbb szülő valójában valamelyik gyereket igenis preferálja, a gyerekek pedig rendszerint rosszul becsülik meg, melyikük a kedvenc.

A legátfogóbb kutatást a témában biztosan a Purdue Egyetem végezte, a kutatók 1999 óta csinálják a „Within-Family Differences Study”-t, vagyis a családon belüli különbségeket vizsgáló átfogó kutatást. Bár az utolsó publikáció a koronavírus-járvány előtt született a témában, azt tudni lehet, hogy a kutatók már a nagyszülői kapcsolatokat is vizsgálják, és újabb szakaszába érkeztek a munkának, ugyanis a szülők közül sokan elhunytak már.

Jill Suitor, a Purdue Egyetem szociológiaprofesszora szerint a két leghosszabb kapcsolatunk életünk során az anyánkkal (mivel ő a statisztikák szerint nagyobb eséllyel tovább él, mint az apa), illetve a testvéreinkkel van – egyáltalán nem mindegy, hogy ez milyen minőségű, és milyen érzéseket vált ki belőlünk. Suitor kutatása felnőtt testvérekkel zajlott, akiket különböző tematikus alkutatásokban kérdeztek a kapcsolatukról egymással, illetve a szüleikkel, és persze a szülőket is kifaggatták.

Suitor a kutatásai során érdekes eredményekre jutott: a megkérdezett testvérek 60 százalékban nem találták el, hogy az anya melyiküket preferálja, jellemzően arra tippeltek, hogy a másikat. Ez más kutatásokban is jellemző volt egyébként: szinte minden testvér azt hiszi, hogy ő a kevésbé kedvelt gyerek, és hogy a másikkal a szülők kivételeznek.

A Kaliforniai Egyetem kutatása azt találta, hogy az apák 70 százaléka, az anyák 74 százaléka bevallja magának, hogy van kedvenc gyereke. Ennek érdekes módon nincs hatása az elsőszülöttre mentálisan, de a fiatalabb gyerekeknek a kutatás szerint már jelent némi mentális stresszt a helyzet – a kutatók feltételezik (de nem mutatták ki a kutatásban), hogy ez azért lehet, mert a preferált gyerek gyakran az elsőszülött.

A vizsgálathoz egyébként 384 serdülő testvérpárt vizsgáltak, akik otthon éltek a vér szerinti szüleikkel, és nem volt közöttük nagyobb különbség, mint négy év. Az is kiderült a kutatásból, hogy mindegy, hogyan viselkednek a szülők, a gyerekek mindig úgy gondolták, hogy a másikat máshogyan, jobban kezelik.

A Purdue Egyetem kutatása rávilágított, hogy a kivételezés, bár nem tűnhet olyan nagy problémának, valójában komoly pszichológiai következményekkel járhat mind az anya, mind a gyerekek számára.

Ha a gyerekek például úgy érzik, hogy folyton ők azok, akik csalódást okoznak a szülőknek, az elősegítheti a depresszió kialakulását,

ráadásul a kutatás szerint ennek nő az esélye azzal párhuzamosan, ahogy az anya és a gyerekek is idősödnek. Az sem feltétlenül segít sokat, ha a gyerek úgy érzi, hogy ő az, aki érzelmileg közelebb áll a szülőhöz, mert a mentálisan stresszes helyzetekben (például ha az anya valamilyen rajta kívül álló ok miatt szomorú) nem tudja megvigasztalni a szülőt, ez pedig extra stresszt okozhat számára. Ez különösen igaz akkor, ha anya-lánya párosról van szó.

Mivel a kutatás most már elhunyt szülők gyerekeit is tudta vizsgálni, arra is rájött, hogy az anya vagy apa halála után a kivételezés miatt keletkezett stressz nem szűnik, sőt, erősebb lehet, mivel a konfliktust már nem lehet megoldani, a sérelmeket nem lehet elsimítani.

A kivételezés egyébként a szülőnek is lehet káros: ha például lebetegszik, ápolásra szorul, és nem az általa preferált, hozzá érzelmileg közelebb álló gyerek ápolja (mert, tegyük fel, az a gyerek úgy hiszi, hogy a másik a kivételezett), az kimutathatóan rontja a gyógyulási esélyeit.

A Psychology Today cikke szerint egyébként az, ha egy szülő valamelyik gyerekét preferálja a másikkal szemben, nem feltétlenül rossz dolog, amíg ez nem nyilvánul meg kivételezésben. Ilyenkor nem arról van szó, hogy a szülő jobban szereti az egyik gyereket, mint a másikat, inkább arról, hogy a személyiségük jobban rezonál egymással. Sok oka lehet, hogy egy anya vagy apa úgy érzi, az egyik gyereke közelebb áll hozzá, például

  • a születési sorrend,
  • a nem,
  • a közös érdeklődés,
  • a gyerek emlékezteti a szülőt egy általa kedvelt / nem kedvelt személyre,
  • a gyerek emlékezteti a szülőt saját magára.

Egészen addig, amíg ezt a gyerek nem érzi kivételezésnek, nem fenyegeti a pszichológiai stressz – ha viszont úgy érzi, hogy a szülő jobban szereti a testvérét, az akár komoly mentális problémákhoz is vezethet.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!