Rengeteg a furcsa szokás II. Erzsébet halála után (a királyi méhész például külön tájékoztatta a királynő méheit a tragédiáról, és azt is elárulta nekik, ki lesz az új uralkodó), de egy talán kiemelkedik mind közül: a királynő koporsóját ólommal bélelték, ezért aránytalanul nehéz az elhunyt uralkodó apró termetéhez képest.
Ez nem új tradíció, hanem több száz éves szokás, többek között Diána hercegnét és Fülöp herceget is ólomkoporsóban temették el, írja az IFL Science. Rejtélyesnek tűnik, de valójában nagyon praktikus oka van az ólom használatának:
a cél az, hogy az uralkodók földi maradványait minél jobb állapotban őrizzék meg,
az ólomkoporsó pedig lassítja a bomlást azáltal, hogy távol tartja a nedvességet a testtől.
Az uralkodók valószínűleg szeretnék elkerülni I. Vilmos angol király sorsát, aki egy csatában szerzett halálos sebet, sokáig haldoklott, közben pedig – mivel nem volt túl népszerű – senki nem vállalta, hogy megszervezi a temetését. A történet vége az lett, hogy a király teste bomlásnak indult egy kőlapon, amíg jelentkezőkre vártak, akik eltemetnék. Végül egy lovag vállalta a feladatot, és 112 kilométeren át cipelte a király testét Caenig. Bomlás közben azonban a test elkezdett felfújódni, olyannyira, hogy Caenben már nem fért bele a koporsóba. Orderic Vitalis bencés szerzetes és krónikás szerint ennek ellenére is megpróbálták belepréselni a szűk szarkofágba, de a test gyakorlatilag felrobbant, „a duzzadt belek felszakadtak, és elviselhetetlen bűz csapta meg a járókelők és az egész tömeg orrát”.
Nem csoda, hogy ezt az uralkodók igyekeznek elkerülni, az ólomkoporsó pedig akár egy évvel is tovább tarthatja viszonylag épen a testet. Mivel a formaldehidet mint balzsamozási technikát egészen 1869-ig nem ismerték, sokáig ez volt az egyetlen módja annak, hogy minél tovább minél jobb állapotban fennmaradjanak az uralkodók földi maradványai.
