2022. július 26. – 05:10
Az Amerikai Egyesült Államok first ladyjének lenni egyet jelentett azzal, hogy rendszeresen kell a nyilvánosság előtt szerepelni, és újságírók kérdéseire válaszolni. Eleanor Roosevelt azonban egy újságíró barátnője tanácsára úgy döntött, hogy sajtótájékoztatóiról kizárja a férfi újságírókat, és csak női riporterek kérdéseire fog válaszolni. Így akarta segíteni az újságíróként dolgozó amerikai nőket – és ez sikerült is.
Eleanor Roosevelt, az Amerikai Egyesült Államok egykori first ladyje 1933-tól kezdve tizenkét éven át heti rendszerességgel tartott sajtótájékoztatókat a Fehér Házban, amiken néhány kivételes alkalmat leszámítva csak női újságírók vehettek részt. Az elsőt 1933. március 6-án tartották a Vörös Szobában, két nappal azután, hogy Franklin D. Rooseveltet beiktatták elnöki hivatalába. A Women History cikke azt írja, hogy az első sajtótájékoztatón 35 újságíró vett részt, és voltak, akik a székhiány miatt a földön ülve élték meg ezt a történelmi pillanatot.
Az ötlet, hogy csak női riporterek vehessenek részt a sajtótájékoztatókon, Roosevelt egy barátnőjétől származott, a szintén újságíró Lorena Hickoktól. Az évek alatt 348 alkalommal gyűltek össze különböző lapok, hírügynökségek női riporterei, hogy az amerikai elnök feleségét szépségápolási és öltözködési praktikáiról kérdezzék. Bár a sajtótájékoztatók eredeti célja nem az aktuálpolitikai kérdések megvitatása volt, Roosevelt idején, a nagy gazdasági válság közepén és két világháború között, elkerülhetetlen volt, hogy ne kerüljön szóba egy-egy politikai téma vagy kérdés, főleg, amiben a nők is érintettek voltak.
Eleanor Roosevelt gyakran hívott vendégeket is a sajtótájékoztatókra. Előfordult, hogy a riporterek a Fehér Házba látogató külföldi vendégektől vagy épp az amerikai kormányzat nőtagjaitól kérdezhettek. Ezekkel a sajtótájékoztatókkal Roosevelt – aki egyes források szerint szintén foglalkozott újságírással – elsődleges célja az volt, hogy segítse az újságíróként dolgozó nőket egy olyan szakmában, amiben akkoriban a férfiak domináltak. Mivel Roosevelt sajtótájékoztatóin csak nők vehettek részt, így a lapok kénytelenek voltak női riportereket is alkalmazni, akik így rendszeresen beszámolhattak nemcsak a first lady napi és heti programjairól, de a véleményéről is bizonyos közéleti kérdésekben.
Például a szesztilalmat illetően. Eleanor Roosevelt 1933 áprilisában a korabeli beszámolók szerint egy sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a tilalom megszűnése után sört fognak felszolgálni a Fehér Házban. Egy Ruby Black nevű újságíró beszámolóiból az is kiderült, hogy ugyanebben az évben a first lady kiállt a fenntartható lakhatási programok ügye mellett, beszélt a minimálbér és az öregségi nyugdíj kérdéséről, és kiállt azért is, hogy ugyanazért a munkáért egyenlő fizetést kapjanak férfiak és nők. Ezeken az eseményeken is igyekezett jó színben feltüntetni a férjét.
A first lady a második világháború évei alatt sem hagyott fel a sajtótájékoztatókkal, bár bizonyos biztonsági intézkedések korlátoztak azt, ki léphetett be a Fehér Házban megrendezett eseményekre. Ekkoriban, egészen pontosan 1943. február 24-én látogatott el Washingtonba Szung-Mej-ling, aki harminc éven át volt a Kínai Köztársaság first ladyje, hogy válaszoljon az amerikai újságírónők kérdéseire. Eleanor Roosevelt ugyanezen év nyarán ellátogatott a csendes-óceáni háborús övezetbe, amiről természetesen be is számolt a heti sajtóeseményen. Ez a sajtótájékoztató az egyike volt azoknak a kivételes alkalmaknak, amikor férfi riportereknek is megengedték a részvételt.
Eleanor Roosevelt 1945. április 12-én tartotta utolsó fehér házi sajtótájékoztatóját, néhány órával azelőtt, hogy férje meghalt a Georgia állambeli Warm Springsben. Az ülést, hasonlóan a korábbiakhoz, azzal kezdte, hogy ismertette a heti programját. Majd beszélt a szövetségesek várható európai győzelméről, arról, hogyan vélekedik az Egyesült Államok a vesztes Németországról, és arról is, hogy szükséges egy nemzetközi szervezet létrehozása. Közvetlenül az utolsó sajtótájékoztató vége előtt a first lady egy San Franciscó-i ülésről is beszélt, aminek a célja az Egyesült Nemzetek Szervezetének megalakítása volt. Az év végén Franklin D. Roosevelt utódja, Harry S. Truman elnök felkérte Eleanor Rooseveltet, hogy az Egyesült Államok képviselőjeként vegyen részt az ENSZ 1946. január 1-jei első ülésén.
Mindezekről honnan tudunk? A Marylandi Egyetem nyugalmazott professzora, Maurine Beasley, a tanulmányaiban sokat foglalkozott női újságírókkal és a történeteikkel. Legfőképp azzal a korai időszakkal, amikor a nők még kevéssé voltak jelen a sajtóban, így jutott el az egykori first ladyhez is, aki nagy támogatója volt az újságíróként dolgozó nőknek. A professzor egyébként több kötetet is írt Eleanor Roosevelt munkásságról és életéről. A Washington Post cikke szerint azonban a sajtótájékoztatókról szóló leiratok, jegyzőkönyvek egy része hiányzik. Maurine Beasley kutatásai során egy huszadik századi újságíró, Martha Strayer jegyzeteiben bukkant rá több beszámolóra is, amiket Pitman-féle gyorsírási rendszerben rögzítettek. A sajtótájékoztatókról talált leiratokat a marylandi professzor egy kötetben gyűjtötte össze, ezekben a beszámolókban lehet olvasni a first lady hektikus mindennapjairól, arról, hogy állandóan úton volt, vagy ha épp nem utazott, akkor szeretett egy tea mellett átbeszélni különféle témákat, például természetvédelemről vagy egy éppen aktuálisan zajló munkássztrájkról.
Az egykori first lady a világháború után az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának amerikai delegáltja, majd a bizottság elnöke volt. 1962 novemberében halt meg New Yorkban.
