Szent Patrik nevét sokan ismerik, hiszen a napja ír nemzeti ünnep, és az Egyesült Államoktól Új-Zélandig más angolszász országokban is sok helyen megünneplik. Patrik azonban csak Írország egyik védőszentje, van neki két másik is: Szent Kolumba – aki minden bizonnyal nem kevésbé jelentős alak az ország történelmében, de itt most nem foglalkozunk vele –, és Kildare-i Szent Brigitta. Bár Szent Patrik napja úgy vonult be a modern popkultúrába, mint egy világraszóló mulatság rengeteg sörrel – amiért sok kritika is éri –, van valami, amit a legendák szerint csak Brigitta tudott, és Patrick nem: sörré változtatni a vizet.
Szent Brigitta, alternatív írásmóddal Brigida, a hagyomány szerint 450 körül született, és 525 körül halt meg. A kettő között eltelt időből tényszerűen nem sok mindent tudni róla, az életéről leginkább legendák és mondák maradtak fenn. Az apja nemes, az anyja szolga volt, így ő maga is annak született, az apa pedig mindkettőjüket eladta egy druidának, akit később Brigitta térített át a kereszténységre. Apja később megpróbálta hozzáadni Ulster tartomány királyához, akit azonban úgy lenyűgözött a lány jámborsága, hogy inkább felszabadította apja gondnoksága alól. Brigitta később Leinster tartomány királyától egy földterületet is kapott Kildare-ben, ahol megalapította Írország első apácazárdáját.
A nevéhez kapcsolódó egyik legenda szerint Brigid addig imádkozott egy Dara nevű vak apáca szeme világáért, amíg a csoda meg is történt. Dara azonban ráébredt, hogy a szemei elé táruló látvány elhomályosítja Istent a lelki szemei előtt, ezért megkérte Brigittát, hogy segítsen neki visszatérni az éleslátó sötétségbe.
A leghíresebb története azonban minden bizonnyal az, amikor sörből kifogyó leprásokat segített meg. Eszerint épp egy leprás kolóniának segített, amikor kiderült, hogy elfogyott a sör. Lehetne most azzal viccelődni, hogy az íreknél ez már akkor is olyan tragédiának számított, mintha mástól az ivóvizet vonnák meg, de az a helyzet, hogy a sör akkoriban valóban legalább olyan létfontosságú volt: naponta fogyasztották nemcsak a tápértéke miatt, de hidratáló folyadékként is. A víz ugyanis gyakran túl szennyezett volt ahhoz, hogy biztonsággal lehessen fogyasztani.
Brigittának a legenda szerint nem is kellett több. Amikor szembesült a sörhiánnyal, fogta a leprások fürdővizét, és sörré változtatta. Ráadásul nem is akármilyenné, kiváló nedűvel itatta meg a szomjazó közösséget – szól a történet. A sörré változtatás itt nem is ért véget: úgy tartják, később a leprások koszos fürdővizével is bemutatta ugyanezt a mutatványt, hogy sörrel kínálhassa meg a kolóniába érkező papokat. Egy megint másik alkalommal pedig állítólag egyetlen hordóból tizennyolc templomot látott el nagycsütörtöktől húsvét végéig elegendő sörrel.
Apró érdekesség, hogy a sörkedvelők közösségi oldalán, az Untappden találni is egy St. Brigid’s Bathwater, azaz Szent Brigitta fürdővize nevű sör, de azt nem egy ír főzde, hanem a kanadai Niagara College Teaching Brewery nevű mikrofőzde jegyzi, és egy fűszeres ale.
Arról, hogy Brigittának milyen fontos volt a sör, egy 10. századi vers is született, amely rögtön ezzel nyit (szigorúan nem műfordításban):
Szeretnék egy tónyi sört adni Istennek.
Szeretném, hogy a mennyei
Gazda ott iszogasson
Az örökkévalóságig.
Majd a vers azzal zárul, hogy ott ülnének a sörtó partján, ahol örökké innák a jó egészséget, „és minden csepp egy ima lenne”.
Szent Brigitta napját február 1-jén tartják, Írország mellett Ausztráliában és Új-Zélandon is.