A Drakula izlandi és svéd fordítása szinte egy másik könyv, és ezt évtizedekig senki nem vette észre

2022. június 19. – 06:59

A Drakula izlandi és svéd fordítása szinte egy másik könyv, és ezt évtizedekig senki nem vette észre
A Drakula 1931-es filmváltozatának plakátja, Béla Lugosival a főszerepben – Forrás: Universal Images Group / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Igen” – mondta elfúló hangon, és szinte tűz égett a szemében. „Igen, ezek a bűntények, ezek a rettenetes gyilkosságok, ezek a megölt nők, ezek az emberek, akiket zsákokban találtak a Temzében, ez a vér, ami egyre csak folyik, egyre csak ömlik, s eközben a gyilkosnak nem akadni nyomára.”

A fenti idézet a gótikus horror egyik klasszikusából, a Drakula című regényből való, de ha olvasta a könyvet, és mégsem ismerős a szöveg, a hiba nem az ön memóriájában van. Az idézet ugyanis valójában nem szerepel az eredeti Drakulában, csak egy arra hellyel-közzel hasonlító könyvben, ráadásul a szöveget svédről fordították angolra, azt pedig egy műfordítóként nem jeleskedő újságíró próbálta magyarra ültetni a maga szerény képességeivel.

A könyv eredeti svéd címe Mörkrets makter (magyarul kb. A sötétség erői), ami elvileg a Drakula fordítása volna, de a fordító annyit változtatott az eredeti szövegen, hogy szinte már egy másik könyv lett belőle. Például a címe is más lett, sőt Drakula neve a svéd verzióban Draculitz, és a pozitív főhős Jonathan Harkert átkeresztelték Tómasra. Ezek még persze inkább csak felszíni módosítások, de a könyv szerkezetében is találni komoly változtatásokat, például akadnak benne olyan szereplők, akik a Drakulában nem léteznek. Emellett sokkal markánsabban és sűrűbben jelenik meg benne a szexualitás, mint az eredetiben, az egyik új karakter például egy szőke bombázó vámpír, akinek a melleivel elég sokat foglalkozik a szöveg.

Ráadásul a fordító még ki is hagyott részeket, máshol pedig hozzáírt a szöveghez. A fenti idézet például szinte biztosan a 19. század végi temzei torzós gyilkosságokra utal, amiket hol Hasfelmetsző Jacknek, hol egy másik kortárs sorozatgyilkosnak tulajdonítanak. Stoker nem írt ilyesmiről. Hogy kik és miért írták át ennyire a híres regényt, az elmúlt évek egyik legizgalmasabb irodalmi rejtélye lett – ugyanis az eltérések nagy részére csak közel egy évszázad után derült fény.

A sötétség keverői

Az egész nem is a svéd, hanem az izlandi fordítással kezdődött, aminek szintén A sötétség erői a címe (Makt Myrkranna izlandiul). Ezt 1901-ben adták ki először könyvben, csupán négy évvel az amúgy ír Bram Stoker eredetijének megjelenése után. Az irodalmárokat az izlandi verzió nem izgatta különösen, egészen 1986-ig, amikor egy Richard Dalby nevű kutató belemélyedt, elsősorban azért, mert az izlandi fordításhoz maga Stoker írt előszót. Ebben az eredeti szerző azt állítja, hogy amit leírt, az meg is történt, csak a neveket változtatta meg. Az előszót a Hamletből vett idézettel zárja: „Több dolgok vannak földön és egen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.” (Szerencsére ezt most nem én fordítottam, hanem Arany János.)

Az izlandi verziót Dalby vitte be az angol irodalmi köztudatba, és már neki is feltűnt, hogy a fordítás nem egészen követi az eredetit, de ő még azt gondolta, hogy csak egy rövidített kiadásról van szó. Évtizedekkel később egy holland Drakula-kutató, Hans Corneel de Roos volt az, aki alaposabban összevetette az angol és az izlandi változatot. 2014-ben kijelentette, hogy az izlandi sztori alaposan eltér az eredetitől, például abban, hogy a fordítás szinte teljesen Drakula kastélyában játszódik, sőt maga Drakula sorsa is másként alakul. De Roos ezután elkezdett azon fáradozni, hogy az izlandi változat angolra visszafordítva megjelenhessen. Ez 2017-ben meg is történt, sőt a kutató egy külön honlapot szentelt az eredményeknek, amiket csapatával elért.

Amikor a Makt Myrkranna megjelent angolul, olyan fejleményt hozott, ami de Roost is alaposan meglepte: a visszafordítást olvasva Rickard Berghorn svéd író jelentkezett, és közölte, hogy az első svéd fordítás is az izlandihoz hasonló eltéréseket mutat, ráadásul az korábbi. A Makt Myrkranna, mielőtt könyvként publikálták volna, a Fjallkonan című újságban jelent meg 1900-1901-ben. A svéd Mörkrets maktert viszont már egy évvel korábban, tehát 1899-1900-ban olvashatták a Dagen című svéd lap olvasói. Sőt pár hónap eltéréssel már a másodközlés is megvolt, a Dagen bulvárosabb testvérlapjában, az Aftonbladetben.

A Mörkrets Makter első oldala és a Makt Myrkranna címlapja – Fotók: Wikipedia
A Mörkrets Makter első oldala és a Makt Myrkranna címlapja – Fotók: Wikipedia

Pár tízezer szó ide vagy oda

Ezen a pontot érdemes megemlíteni néhány beszédes számot. A Drakula eredetije nagyjából 160 ezer szót tartalmaz. A Dagen-féle svéd változat ennek majdnem duplája, körülbelül 300 ezer szó, az Aftonbladetben viszont egy 107 ezer szavasra rövidített verzió jelent meg. Serényen dolgozott tehát a szerkesztői toll és olló.

A korai svéd fordításokat azóta összevetették az izlandi változattal, és kiderült, hogy az izlandi verzió (amiben Drakula neve változatlan, nem lett Draculitz) nagyrészt az Aftonbladet-féle svédre épül, ugyanakkor brutálisan tovább rövidítette azt, körülbelül 47 ezer szóra. Cserébe viszont a fordító hozzáírt egy rakás új elemet, főleg utalásokat az izlandi mitológiára. És még a stílust is megváltoztatta: Stoker levelekben és naplórészletekben adta elő a vérszomjas gróf történetét, a Makt Myrkranna viszont a könyv második felében már teljesen eltér ettől, és egy mindentudó narrátor meséli a sztorit.

Összességében elmondható, hogy mind a svéd, mind az izlandi változat nagyon-nagyon szabadon kezeli Bram Stoker Drakuláját. És részben egymástól függetlenül: ugyan az izlandi fordítás alapja valószínűleg a svéd szöveg, az izlandi verzióban is bőven akadnak olyan sajátos részletek vagy éppen kihagyások, amik sem a svéd fordításban, sem az eredetiben nem találhatók meg.

De Roos egyébként még egy magyar kapcsolatot is talált a sztoriban. Magyarország abszolút élen járt a Drakula-fordításban, A Budapesti Hírlap már egy évvel Stoker regényének megjelenése után, 1898 elejétől elkezdte közölni folytatásokban a Drakulát magyarul. A fordítás követte az eredetit, és valószínűleg a lap főszerkesztője, Rákosi Jenő – a híres színészpedagógus Rákosi Szidi bátyja – volt a fordító. De Roos több bizonyítékot talált arra, hogy Rákosi kapcsolatban állt a Dagen szerkesztőivel, és valószínűnek tartja, hogy a svédeket a magyar verzió inspirálta arra, hogy újságjukban folytatásokban közöljék a regényt.

A Budapesti Hírlap 1897 / 361. számában így jelentették be, hogy januárban indul a Drakula – Fotó: Arcanum ADT / Budapesti Hírlap
A Budapesti Hírlap 1897 / 361. számában így jelentették be, hogy januárban indul a Drakula – Fotó: Arcanum ADT / Budapesti Hírlap

Stoker tudhatott róla

Hogy az átírásokra mi a magyarázat, abban egyelőre nincs konszenzus, hiszen ez még egy aktív kutatási terület, ami a svéd verzió képbe kerülésével új lendületet kapott. Az izlandi fordítást szinte biztosan Valdimar Ásmundsson, a Fjallkonan akkori szerkesztőjének férje követte el. A svéd fordító viszont ismeretlen, mert csak „A—e” néven jelölte magát, így ott még a kutatásra érdemes kapcsolatot is fel kellene deríteni. De Roos egy újabb tanulmányában [pdf] azt írja, esélyes, hogy a két betű Albert Andersson-Edenberget takarja, aki a Dagen egyik tapasztalt újságírója volt a fordítás készülésekor, és gyakran „A.E.” néven szignózta a cikkeit. Persze ez véletlen is lehet.

Több kutató – így de Roos is – azt tartja valószínűnek, hogy a svéd (és így az izlandi) fordítás Stoker egy korai változata alapján készült. Erre utaló nyomok akadnak Bram Stoker jegyzeteiben, amiket a Drakula írása előtt és közben készített. Például az író eleinte azt tervezte, hogy Drakulának lesz egy süket és néma házvezetőnője, de végül ez a karakter nem került bele a Drakulába – a két északi változatban viszont megtalálható. De hogy egy korai vázlat hogyan juthatott el Svédországba és esetleg Izlandra is, az nem világos. Sok forgatókönyv elképzelhető a kiadói magánakciótól kezdve addig, hogy idegen nyelvű piacokon Stoker maga szorgalmazta egy erotikusabb és feszesebb verzió megjelenését.

Ugyanakkor az sem zárható ki, hogy A sötétség erői magánakció volt, és Stoker beleegyezése nélkül változott a szöveg – sőt, még az is lehet, hogy a neki tulajdonított előszót sem ő írta. A témáról írva a Snopes megkérdezte Jarlath Killeent, a dublini Trinity College (ahová egyébként maga Stoker is járt) angol tanszékének vezetőjét, a gótikus és viktoriánus ír és brit irodalom szakértőjét. Killeen, aki már számos könyvet és cikket szerkesztett és írt Stokerről és a Drakuláról, úgy összegezett, hogy az irodalmárok továbbra is kutatják és vitatják a svéd és az izlandi verzió keletkezése körüli kérdéseket, és az északi szövegek pontos eredete egyelőre „nagyon homályos és nagyon zavaros”.

Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom