Így érte el a cukorlobbi, hogy Amerikában a zsír legyen az első számú közellenség

Az 1950-es években két irányzat ütközött az Egyesült Államok kardiológiai kutatásaiban. Az egyik oldal szerint a cukros, a másik szerint pedig a zsíros ételek voltak felelősek sok szív- és érrendszeri betegségért.

Talán érthető, hogy ennek sem a húsipar, sem a cukros dolgok gyártói nem örültek. Ám csak az egyik csoport adott (mai értékre átszámolva) közel 60 ezer dollárt vezető harvardi kutatóknak egy tanulmányért, amely évtizedekre meghatározta a táplálkozástudományt és -politikát.

Cristin E. Kearns, Laura A. Schmidt, Stanton A. Glantz, a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem kutatói, 2016-ban összegyűjtöttek cukoripari leveleket és dokumentumokat, amelyek alapján arra jutottak, hogy a Cukor Kutatóalapítvány (mai nevén Cukorszövetség), egy cukoripari szervezet 1965-ben 6500 dollárt adott három harvardi kutatónak, hogy nézzenek át korábbi kutatásokat a cukros és a zsíros ételek hatásáról.

Ez önmagában még nem feltétlenül kellene, hogy probléma legyen, vállalatok a mai napig finanszíroznak kutatásokat. A gond az volt, hogy akkoriban még nem kellett bevallani, honnan is jött a pénz, ezért a kutatók nem hozták nyilvánosságra, hogy a cukorlobbi pénzelte őket. A tanulmány a New England Journal of Medicine-ben jelent meg, ami 1984-ig nem várta el a szerzőktől, hogy nyilatkozzanak a kutatás anyagi hátteréről.

Az sem növeli az eredmény iránti bizalmat, hogy a kutatást megrendelő cukoripari vezető, John Hickson saját maga válogatta össze, melyik korábbi tanulmányok átnézését várja el a kutatóktól. A cukorlobbi három harvardi tudóst kért fel, egyikük

• dr. D. Mark Hegsted volt, aki később a mezőgazdasági minisztérium táplálkozástudományi részlegének vezetője lett;
• egy másik pedig dr. Frederick J. Stare, a Harvard táplálkozástudományi tanszékének vezetője volt.

Az ügyben érintett cukoripari szereplők és a kutatók már nem élnek.

Hickson 1964-ben dobta be az ötletet, hogy kutatásokkal, információval és törvényhozási programokkal kellene alakítani a cukorellenes közhangulaton. Felvetette, hogy a cukorellenes tanulmányokat ipari finanszírozású kutatásokkal kell ellensúlyozni, ezért fogadta fel 1965-ben a három kutatót. Miután átadta a kiválogatott, átnézendő cikkeket, határozottan érzékeltette, hogy nagyon örülne, ha a cukor egészségesebbnek tűnne a kutatás után.

„Teljes mértékben tisztában vagyunk az önök érdekeivel, és igyekszünk lefedni azokat, amennyire csak tudjuk”

– írta válaszul dr. Hegsted.

Egyre több új tanulmány jelent meg, ami a cukrot is felelőssé tette az Egyesült Államokban is megjelenő szívbetegség gyakoriságáért, ezért a megrendelt tanulmány is késett egy kicsit, de végül 1967-ben megjelent, és a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az emberi egészség érdekében szerencsés lenne a telített zsírok elengedése. Hickson egészen el volt ragadtatva.

„Megnyugtathatom önöket, éppen ilyesmire gondoltunk, és nagyon várjuk, hogy nyomtatásban is megjelenjen”

– írta a kutatóknak.

A megjelent tanulmány igyekezett a valóságosnál jelentéktelenebbnek beállítani a cukor szív- és érrendszerre gyakorolt hatását bemutató kutatásokat. Többször is céloztak a szerzők alkalmatlanságára, vagy módszertani hibákra.

A San Franciscó-i kutatók vizsgálatából azonban kiderült, hogy sokkal szigorúbbak voltak a cukorellenes kutatásokkal, mint a zsírellenesekkel.

• A cukorfogyasztás és az egészségi gondok között fennálló összefüggésekről szóló tanulmányokról azt írták, hogy túl sok a változó, ezért nem hitelesek.
• Laborban zajló vizsgálatokról szóló tanulmányokról azt írták, hogy nem elég valósághűek, ezért nem hitelesek.
• Egy tanulmányt, amely arra jutott, hogy a kevesebb cukor + több zöldség = egészségesebb élet, azért söpörtek le, mert az étrendváltás nem tűnt valóságosnak számukra.
• Egy patkányokon végzett, sok zsírt és kevés cukrot tartalmazó étrendet vizsgáló kutatást azért neveztek hiteltelennek, mert az emberek nem így táplálkoznak.

A szinte pont ugyanígy készülő, de a zsíros ételek veszélyeit taglaló vizsgálatokkal már sokkal megengedőbbek voltak, nem hivatkoztak ugyanazokra a problémákra.

Az így megalkotott tanulmány évtizedekig meghatározta az amerikai táplálkozástudományt.

Az egyesült államokbeli egészségügyi hatóságok évtizedeken át azt sulykolták az emberekbe, hogy mérsékeljék a zsíros dolgot fogyasztását, így sokan a kevés zsírt, de sok cukrot tartalmazó ételekhez fordultak, ami a hozzájárulhatott az elhízottak számának növekedéséhez.

A Harvard Közegészségügyi Iskolájának táplálkozástudományi tanszékének korábbi vezetője, jelenlegi professzora, dr. Walter Willett azt mondta a New York Timesnak, hogy az elmúlt évtizedekben az összeférhetetlenségi szabályok sokkal szigorúbbak lettek ugyan, az eset mégis remek példa arra, hogy a kutatásokat államilag kellene finanszírozni, hogy ne legyen rászorulva az élelmiszeripar támogatására. Willett szerint a három harvardi kutató nem volt elég adat birtokában ahhoz, hogy pontosan felmérhessék a cukor- és zsírfogyasztás egymáshoz viszonyított kockázatát.

„A ma rendelkezésre álló adatok alapján kimutattuk, hogy a finomított szénhidrátok, és főleg a cukorral édesített üdítők, kockázati tényezők a szív- és érrendszeri megbetegedéseknél, ahogy azt is, hogy az a fajta (telített) táplálkozási zsír nagyon fontos”

– magyarázta.

2016-ban a Cukorszövetség is megszólalt az ügyben. Elismerték, hogy a működésük lehetett volna kicsit átláthatóbb is, de rámutattak, hogy akkoriban ez volt a szokás. Azt is kiemelték, hogy nemcsak sajnálatos, hanem káros is, hogy az egyes iparágak által finanszírozott kutatásoknak rossz a hírnevük, szerintük ugyanis azok fontos dolgokra világítanak rá.