A kereszteződés, ahonnan Kína másfél óra autóval, Norvégia pedig 17 perc

2022. május 5. – 05:02

A kereszteződés, ahonnan Kína másfél óra autóval, Norvégia pedig 17 perc
Fotó: maineanencyclopedia.com

Másolás

Vágólapra másolva

Az egyesült államokbeli Maine államban, az 5-ös és a 35-ös főút találkozásánál, van egy hely, ahonnan látszólag alig két órán belül szinte bárhova eljuthatunk a világon: Nápolyba, Dániába, Mexikóba, Svédországba, de akár Lengyelországba vagy Peruba is. Nem, nem pont oda, ahova gondolnánk, hanem a fenti országokról és városokról elnevezett kisvárosokba. A kellőképpen összezavart utazókat a kereszteződésben elhelyezett irányjelző tábla segíti a tájékozódásban, ez a híres World Traveler Signpost, ami nagyjából annyit jelent: a világutazók útjelző táblája.

A táblát az állam turizmusának előmozdítása érdekében állították fel az az 1930-as években, felismerve a különleges elnevezésű városok közelségéből fakadó lehetőséget (az Egyesült Államokban amúgy hagyományosan sok település viseli távoli országok és városok neveit). Az 1940-es és 1950-es években számos képeslapon feltűnt, hamar turistalátványosság lett, és mára az állam egyik meghatározó jellegzetessége. Az utóbbi évtizedekben a képeslapokat felváltották ugyan a szelfik és a Reddit-posztok, de továbbra is maradéktalanul betölti a funkcióját: vonzza az utazókat, és remek reklámfogás az államnak.

Maine az Egyesült Államok északkeleti csücskében, a kanadai határ mellett fekszik. Nagy része erdővel borított hegyvidék, ezért a túrázók kedvelt célpontja. A területen több ezer évig őslakos indiánok éltek, az angol telepesek az 1600-as évektől kezdtek kolóniákat alapítani a partvidéken, és a zord időjárási viszonyok és az őslakos törzsekkel való folyamatos konfliktusok ellenére több tucat települést hoztak létre. Maine egészen 1820-ig Massachusettshez tartozott, ekkor függetlenedett, és 23. államként tagja lett az uniónak.

A fiatal északi állam gyors növekedésnek indult. Ahogy nőtt a lakosság száma, új városokat alapítottak, ezeknek pedig nevet kellett adni. Így aztán a maine-iek szabadjára engedték a fantáziájukat.

Névválasztás a függetlenség jegyében, újságcikk alapján vagy pénzfeldobással

Az elnevezések hátterében különböző kulturális okok és sajátos városelnevezési hagyományok állnak. A városalapítók például feltehetően figyelemmel kísérték a nemzetközi történéseket, annál is inkább, mert a 19. századi lapok elsősorban ezekre koncentráltak a helyi hírek helyett. A Maine állambeli Moszkva városát 1812-ben alapították – ugyanebben az évben Napóleon francia császár a seregével megszállta az orosz fővárost. A maine-iek erre a jelentős eseményre szerettek volna megemlékezni a névválasztással.

Egy másik lehetséges motiváció a névválasztások mögött az amerikai értékek, azaz a függetlenség és a szabadság iránti elkötelezettség kifejezése lehetett. Mexikó és Peru például azért kapták a nevüket, mert lakóik így fejezték ki a szolidaritásukat a Spanyolországtól akkoriban, a 19. század elején, függetlenedő országokkal.

Városháza a Maine állambeli Moszkvában – Fotó: Magicpiano / Wikipedia
Városháza a Maine állambeli Moszkvában – Fotó: Magicpiano / Wikipedia

A maine-i Norvégiának ezzel szemben semmi köze a norvégokhoz, a város valószínűleg egy elírás miatt viseli az ország nevét. Történészek szerint a települést eredetileg Norage-nak keresztelték el, ami az őslakosok nyelvén mély zuhatagot jelent, és a név a város melletti vízesésre utalhatott. Az alapító okiraton azonban valamiért már Norway, azaz Norvégia szerepelt – talán egy buzgó titkár cserélte le az ismerősebb hangzású országnévre. Az igazság már sosem fog kiderülni, 1840-ben ugyanis a város összes hivatalos irata porrá égett egy tűzvészben. A Norvég Történelmi Társaság (ami a város hagyományőrző egyesülete) Facebook-oldala mindenesetre rendre összezavarja a norvég kultúra iránt érdeklődőket, az egyesület egyik tagja a Boston című internetes lapnak azt nyilatkozta, rendszeresen kapnak üzeneteket, amikben a norvég építészetről, üvegművészetről, vagy norvég felmenőikről érdeklődnek náluk az emberek.

A harmadik, talán legkézenfekvőbb ok az elnevezések mögött a bevándorló városalapítók szülőföldjeire való megemlékezés: így jöhetett létre Párizs, Nápoly, Svédország (Sweden), Lengyelország (Poland), és Dánia (Denmark) is. A híres táblán nem szereplő Belfast neve állítólag pénzfeldobás nyomán született.

Az okok sora folytatható: földrajzi jellegzetességek hasonlósága, távoli tájak romantizálása, rajongás a klasszikus európai kultúra iránt – nem egy város névválasztását befolyásolhatta egyszerre akár több ilyen tényező is.

Bár a maine-i Kínának, Norvégiának vagy Dániának egyáltalán nincs közvetlen kapcsolata a névrokon országokkal, ez nem akadályozza meg a külföldi turistákat abban, hogy alkalmi látogatást tegyenek az államban, és természetesen felkeressék a világ legbizarrabb irányjelző tábláját. Bár a tábla valószínűleg nem megy sehova, lehetséges, hogy a jelzett városok sora idővel bővül. Rengeteg maine-i város van ugyanis, amely megfelel a kritériumoknak, de egyelőre nem kapott helyet rajta: ilyen többek között Athén, Trója, Róma, Bécs és Lisszabon is. Magyarországra utaló maine-i városnévről nincs tudomásunk, de más amerikai államokban vannak ilyenek: Budapest nevű település például Georgia és Missouri államban is van, illetve Budát is megtalálhatjuk Texasban, Illinois-ban és Nebraskában is.

(Forrás: Boston, Reddit, Town of Mexico, Norway Historical Society)

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!