2022. január 17. – 23:01
A „trópusi turistaparadicsom” kifejezésről az embernek jó eséllyel Hawaii jut először az eszébe. Nem véletlenül, a szigetcsoport a világ egyik leghíresebb és legnépszerűbb turistacélpontja. A járvány előtti időkben évi tízmillió látogatót fogadott, ami elég figyelemre méltó egy alig másfél milliós lakosságú, a turisták többsége számára minimum 6000–8000 kilométeres repülőúttal megközelíthető helytől. Ennek tükrében különösen meglepő, hogy Hawaii hetedik legnagyobb szigete, Niihau tiltott terület, nemcsak a turisták, de szinte mindenki számára. Csak a szigetet százötven éve birtokló Robinson család tagjai és a haditengerészet léphet partra, és ez a szabály már vagy száz éve él (persze, mint majd látni fogjuk, azért kellően vastag pénztárcával lehet kiskaput találni).
Hawaii összesen 137 kisebb-nagyobb szigetből áll, a lakosság és a turizmus túlnyomó része a három legnagyobbon, Oahun, Mauin és az eredetileg Hawaiinak nevezett szigeten él (mivel ez ma már az állam neve is, a szigetre inkább Big Island néven hivatkoznak a helyiek). Érdemes még kiemelni Lanai szigetét, amit a 20. század nagy részében egy gigászi ananászültetvény borított, és a 30-as években a teljes világtermelés 75 százalékát adta. Ma egyébként 97 százalékban a szoftvermilliárdos Larry Ellison tulajdona.
És még ennél is érdekesebb Niihau szigetének története. Ez a hetedik legnagyobb sziget, 180 négyzetkilométer, vagyis nagyjából akkora, mint Budapest budai oldala. Niihau elég fura hely, meglepően száraz az éghajlata, évi 450 milliméter körüli az átlagos csapadék, ami a trópusokon merőben szokatlan (összehasonlításképpen: ez Magyarországon az Alföld legszárazabb vidékeihez mérhető, ráadásul a szomszédban, Maui szigetén van olyan hely, ahol ez az adat 10 ezer milliméter fölött van). Niihaun ennek ellenére régóta éltek bennszülöttek, 1864-ben a lakosság nagyjából ezer körül volt, V. Kamehameha összhawaii király uralma alatt. A dátum azért fontos, mert ez volt az az év, amikor Elizabeth Sinclair megvásárolta a szigetet, 10 ezer dollár értékű aranyért. Ez ma nagyjából 170 ezer dollárt, azaz 52,6 millió forintot jelent, és ez a mai ingatlanárakat elnézve azért elég kedvező négyzetméterárnak tűnik egy trópusi szigetért Hawaiin.
Sinclair ekkor 63 éves volt, egy hajóskapitány özvegye és egy vagyonos skót dinasztia mátriárkája. A családnak Új-Zélandon voltak ültetvényei, ezeket adták el, és költöztek egy rövid kanadai kitérő után Hawaiira. Az első kiszemelt letelepedési hely egyébként nem Niihau volt, hanem egy csendes lagúna Honolulu közelében. Ez az üzlet nem jött össze, a helyszínen inkább kikötő épült, amiből később amerikai haditámaszpont lett Pearl Harbor néven, és a második világháború egyik ikonikus helyszíne.
Sinclairék hajója, a Bessie így végül Niihau szigeténél horgonyzott le, vásárolta meg a királytól, és kiáltotta ki a család új otthonának. A hajón 13 családtag utazott, de hoztak magukkal birkákat, teheneket, csirkéket, illetve rengeteg facsemetét, hogy a kopár szigeten erdőket telepítsenek. Plusz a legenda szerint egy versenyzongorát, a család féltve őrzött kincsét. A sziget történelmének ez a szakasza nincs igazán részletesen dokumentálva, mindenesetre a bennszülöttek nem nagyon örülhettek az új tulajdonjogi viszonyoknak, a kétharmaduk ugyanis a következő pár éven belül elköltözött.
Elizabeth Sinclair 1892-es halála után a családfő szerepét az unokája, Aubrey Robinson vette át – ezzel a család is felvette a Robinson nevet, a történelem harmadik leghíresebb szigetlakó Robinsonjaivá válva Robinson Crusoe és a svájci Robinson család mellett. Aubrey tiltotta meg a szigetre való belépést az idegeneknek 1915-ben, eredetileg egy járvány miatt, de aztán megtartották a szokást. A család és a sziget vezetőjének szerepe később a fiára, Aymlerre, aztán az ő öccsére, Lesterre szállt, ma pedig Lester fiai, a most 80, illetve 78 éves Bruce és Keith Robinson a tulajdonosok.
Bizarr epizód volt a sziget történelmében, amikor 1942-ben, Pearl Harbor bombázásakor egy japán pilóta kényszerleszállást hajtott végre a szigeten. A helyiek először, mit sem tudva a szomszéd szigeten zajló eseményekről, barátsággal fogadták, ellátták a sérüléseit. Később kiderült, miért és hogyan került Hawaiira, ekkor megpróbálták letartóztatni, de a pilóta elmenekült, aztán valahogy fegyvert szerzett és túszokat szedett. Végül a helyiek lelőtték. A sztoriból egyébként 2019-ben film is készült Enemy Within címen. A világháború végén felmerült, hogy az ENSZ vegye meg a szigetet, és itt legyen a szervezet főhadiszállása. Ez persze nem lett volna túl praktikus megoldás, de Robinsonék amúgy is visszautasították az ajánlatot (ami állítólag egymilliárd dollárról szólt).
Niihau szigetén ma kb. 170-en élnek, a hivatalos angol helyett a hawaii nyelvet beszélik, annak is egy sehol máshol nem használt helyi dialektusát. A szigeten nincsenek aszfaltozott utak, nincs vezetékes víz és áram – utóbbit napelemekkel helyettesítik. Nincsenek boltok, mindent a szomszédos szigetekről szereznek be, amit nem tudnak megtermelni maguknak. Nincs orvosi ellátás, és nincs rendőrség sem.
Az alkohol és a dohányzás tilos, illetve egyes hírek szerint a szakáll és a hosszú haj is. Ez azért is meglehetősen homályos információ, mert a sziget továbbra is tiltott terület a Robinson család, illetve az ő személyes meghívásukra érkezők kivételével. A családtagok csak különleges esetekben hagyhatják el a szigetet, és ha engedély nélkül távoznak, soha többé nem térhetnek vissza. Be lehet még lépni az amerikai kormány speciális engedélyével, illetve bejáratos a területre a haditengerészet is. Ők leginkább azért, mert egy automata radarállomást üzemeltetnek a szigeten, amiért több millió dolláros bérleti díjat fizetnek Robinsonéknak – ez adja a sziget bevételeinek 80 százalékát.
A maradék bevétel a turizmusból jön. Ez egyrészt helikopteres szigetnéző túrákat jelent, amihez egyébként a helikoptert a Jurassic Park stábjától vették, amikor befejeződött a forgatás valamelyik szomszédos szigeten. Egy ilyen alkalom 3000 dollárba, vagyis bő egymillió forintba kerül. A másik, még drágább lehetőség a vadászat, egy szafari napi 3000 dollár, plusz minden elejtett vad után még 2700-3700 (vaddisznóra, sörényes vadjuhra, illetve egy helyi antilopfajra lehet lőni). A vadászok számára szigorúan tilos a helyiekkel való bármilyen érintkezés, lakott területet nem közelíthetnek meg.
Niihau lakói egyébként természetesen amerikai állampolgárok, így, ha nem is túl nagy számban, de szavaznak az elnökválasztásokon is. A statisztikákból ezért tudható, hogy az egyébként stabil demokrata hátországnak számító Hawaiin belül a tiltott sziget egy apró republikánus fellegvár, a legutóbbi 2020-as választáson például a voksok 100 százalékát Trump kapta a szigeten (ami annál is érdekesebb, mert 2016-ban még csak a kétharmadát).