2022. január 11. – 05:05
Bébiketrecek díszítették zsúfolt nagyvárosok házainak oldalát az 1920-as évektől kezdődően Amerikában és a Londonban is. A ketrecekben a gyerekek szabadon levegőzhetek, míg az édesanyák gondtalanul végezhették a mindennapi teendőiket. Még az USA 32. elnökének felesége is kipróbálta az ablakon kilógatós módszert.
Az 1906-ban, kislánya születése után, Eleanor Rooseveltnek, az USA majdani first ladyjének az orvos azt tanácsolta, hogy rendszeresen tegye a lányát, Annát nyitott ablak közelébe, hisz a gyerekeknek jót tesz a friss levegő. Eleanor Roosevelt megfogadta orvosa tanácsát, sőt, olyan komolyan vette anyai teendőit, hogy egy drótból és fából készült kosárban kitette szunyókáló kislányát a New York-i lakásuk ablakába.
Ez a modern és szokatlan megoldás egy aggódó szomszéd figyelmét is felkeltette, és megfenyegette az újdonsült anyát, hogy bejelenti a hatóságoknál, amiért ilyen felelőtlen módon az ablakon lógatja ki saját gyermekét. Eleanor nem sokkal később, akkor már elnök férje oldalán szóvá is tette, mennyire megdöbbent szomszédja reakcióján, ugyanis ő csak próbált modern anyaként helytállni. Akkor még sem ő, sem a szomszéd nem sejtethette, hogy egy pár évtizeddel később milyen forradalmi ötlet lesz ez az ablakon ketrecben-kosárban kilógatós megoldás.
A babaketrecek ötletét 1922-ben Washingtonban szabadalmaztatta egy Emma Read nevű nő, az eredeti gondolatot azonban több forrás is egy Dr. Luther Emmett Holt nevű orvosnak tulajdonítja, aki egy 1884-ben írt könyvében már hosszasan értekezett arról, hogy a legkisebbek egészséges fejlődéséhez és növekedéséhez milyen fontos, hogy sokat legyenek a szabad levegőn.
A drótból készült babaketrecek azoknak a családoknak lettek kitalálva, akik zsúfolt nagyvárosok házaiban éltek terasz, hátsó udvar és kert nélkül. Az anyák kitették a babákat az ablakba levegőzni, és amíg a kicsik napoztak, aludtak vagy épp játszottak, az anyák gondtalanul végezhették a mindennapi teendőiket. Persze jöhet a kérdés, hogy mi volt akkor, ha esett a hó vagy az eső? Nos, a bébiketrecek feltalálói erre is gondoltak: tetővel és függönyökkel látták el ezeket a ketreceket, amik a legkisebb fuvallattól is megóvták a ketrecben szunyókáló gyermekeket.
A trend nemcsak Amerikában, hanem Londonban is elterjedt az 1930-as években, és idővel már elengedhetetlen eszköze volt sok brit háztartásnak. Sőt, egyes kerületekben szorgalmazták is ezeknek a ketrecek felszerelését a házak oldalára, mint például a keleti londoni Poplar negyedben, vagy olyan szomszédközösségek is kaptak belőlük, mint a Chelsea Baby Club.
Arról, hogy mikor mentek ki a divatból ezek az ablakba kirakott babaketrecek, nincs pontos adat. Valószínűsíthető, hogy a 20. századik második felében kezdtek kikopni a közhasználatból, mikor egyre nagyobb figyelmet és hangsúlyt kaptak a gyerekek biztonságával, egészségével kapcsolatos intézkedések és szokások, plusz egyre több lett az autó is az utcákon. Vannak viszont olyan nemzetek, mint például a skandinávok, ahol még ma is az a szokás, hogy a szülők kint hagyják a gyerekeket az éttermek, kávézók előtt a babakocsiban, hogy a szabad levegőn pihenhessenek.
Források: Wikipédia, Good Housekeeping, Rare Historical Photos, Art-Sheep, The Atlantic
