A kettős ügynök, aki a szabadságharc után elárulta a Szent Korona rejtekhelyét

2022. január 10. – 04:56

A kettős ügynök, aki a szabadságharc után elárulta a
Szent Korona rejtekhelyét
A koronázási ékszerek az Országházban – Fotó: Thierry Tronnel / Corbis / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Wargha István Rejtő-regényekbe illően kalandos életpályát tudhatott maga mögött. Noha tudományos tevékenységei és óvodai nevelésről készült írásai ma sem lebecsülendőek, mégsem emiatt emlékezünk rá. Ő volt az ugyanis, aki a szabadságharc leverése után elárulta a Szent Korona rejtekhelyét.

A kisnemesi származású Wargha előnevében egyaránt felfedezhető a hajdúböszörményi és hajdúnánási előtag, utalva a család származására. Messziről érkezett a politika majd a titkosszolgálatok világába, ugyanis papnak készült, papi szemináriumokra járt, később pedig filozófiai-pedagógiai tanulmányokat folytatott. Ezt követően lett levelező tagja a Magyar Tudós Társaságnak, a mai Magyar Tudományos Akadémia elődjének, majd hamarosan belesodródott a politikába.

Előbb a Tolna megyében létrehozott Ipar egyesületben lett alelnök Kossuth Lajos mellett, majd a későbbi kormányzó cikkeit megjelentető Hetilapnak lett a szerkesztője. Anyagi gondok nehezítették az életét, jellemző volt a rá a pazarló életmód, a kártya és a nők, akik közül egy bizonyos Gyráné emelkedett ki, akivel több évig folytatott szerelmi viszonyt.

Karrierje azonban Kossuthnak és a szabadságharcnak köszönhetően felfelé ívelt, előbb külügyi fogalmazó, bécsi tudósító, majd külügyi államtitkár lett egészen az 1849-es letartóztatásáig. Az eljárás hosszúra nyúlt, hivatalosan 1850-ben mentették fel, ám büntetett előélete miatt rossz anyagi helyzetbe került és nem kapott munkát. Egy nevelőintézetet próbált volna működtetni, de nem járt sikerrel, majd miután a forradalomban részt vett barátainál tett látogatást, a hatóságok figyelmébe került. Házkutatást tartottak nála, és terhelő bizonyítékot ugyan nem, de forradalmi hangulatú verseket tálaltalak nála a hatóságok. Wargha tagadta, hogy ő írta volna a költeményeket, de a rendőrség nem hitt neki és ki akarták utasítani.

Deák Ágnes történész szerint Wargha ekkor vált a bécsi titkosrendőrség ügynökévé, és nem csak a forradalomban részt vevő szereplőkről készített jelentést (köztük az 1852-ben Warghának köszönhetően lelepleződött és kivégzett Noszlopy Gáspárról), hanem olyan szereplőkről is, akik egy titkos földalatti szervezkedés tagjai voltak, köztük Kossuth Lajos családja.

Wargha István
Wargha István

Kossuth Lajos, mint ismeretes, emigrációba vonult a szabadságharc után, először Vidinbe, majd Londonba és a szabadságharc újbóli kirobbantását tervezte. Fel is vette a kapcsolatot Giuseppe Mazzinivel, aki Itáliában szervezte a maga mozgalmát. Piramisszerűen, alulról felfelé építkező hálózatot terveztek az ország különféle területein, a nagyobb országrészek csapatait hónapoknak, a kisebb régiókat heteknek, az azoktól is kisebb települések csapatait pedig napoknak, óráknak hívták. A résztvevők csak a felettesükkel lehettek kapcsolatban, elkerülve így a lebukást. A rendszer kialakításában Warghának kulcsszerep jutott, és eközben a mozgalomban részt vevő Kossuth nővéreinek és édesanyjának is legfőbb bizalmasává vált. A mozgalom azonban hamarosan lelepleződött, Kossuth nővéreit és gyermekeinek nevelőjét, Hubay Károlyt letartóztatták – Warghára viszont egyszer sem vetült a gyanú árnyéka, mint esetleges áruló.

Bár látszólag elárulta Kossuthot és vele a szabadságharc ügyét, történészek szerint ez nem egyértelmű. Több iratot is, amit Kossuth rábízott, többek közt a proklamációkat tartalmazó leveleket, amikben felszólítja a csapatokat a harc megindítására, nem adott át a bécsieknek, és persze a saját szerepéről sem tett részletes jelentést – bár itt a saját élete megmentése is lehetett a motiváció. Vagy ahogyan Deák Ágnes összegzi tanulmányában, így akarta elősegíteni a szabadságharc ügyét a főbb vezetők kiiktatásával és megszerezni a vezető szerepet a mozgalomban.

Ez a kettősség a korona megtalálása kapcsán is megfigyelhető, amelyet a szabadságharc végnapjaiban Szemere Bertalan és Batthyány Kázmér rejtett el a Duna partján, a szerb határhoz közeli Orsovánál.

1849-től Ferenc JózsefaLegfelsőbb Rendőri Hivatalt és annak vezetőjét, Johann Kempen von Fichtenstamm altábornagyot utasította a korona keresésére, aki pedig Warghát bízta meg a feladattal. Wargha már a Noszlopyval történtek után útlevélhez folyamodott, Londonba készült, ahol az emigráció jelentős része is tartózkodott. Wargha 1853 április 26-án utazott Londonba és május 18-án érkezett vissza a korona titkával együtt. Azt állította, hogy egy bizonyos Szűcs nevű honvéd árulta el neki a rejtekhelyet 10 000 koronáért,aki jelen volt a helyszínen amikor elásták a koronát. Szűcs mai napig a találgatások tárgyát képezi a történészek között, mivel az akkori szereplők közül senki nem említett ilyen nevű honvédot, és más forrás sem igazolja létezését.

Deák Ágnes szerint feltételezhető, hogy maga Kossuth adta ki Warghának a titkos információt a korona rejtekhelyéről, az információkat, hogy aztán később kihozhassa az országból a koronát. Ezt egy levéltári forrás is alátámasztja, amelyben Kossuth egy bizalmasától a neve említése nélkül a korona ügye felől érdeklődik. Wargha tehát, hogy elterelje a gyanút Kossuthról, egy hamis személyt találhatott ki forrásként. Ezután viszont megszakította a kapcsolatot Kossuth-tal.

Wargha a korona megtalálását követően a nemzetközi sajtó címlapjára is került, szerepéről még a dualizmusban is találgatások folytak a sajtóban, amelyet Wargha még életében hol tagadott, hol nem reagált rá. Az akcióval minden esetre busás jutalom ütötte a markát, 60 000 ezer korona, amelyből Londonban szivarüzletet nyitott. Pazarló életvitele miatt azonban hamar tönkrement, és hazaköltözött Magyarországra, ahol a halálakor végül Nagyvárad jegyzőjeként búcsúztatták az általa szerkesztett Bihar folyóiratban. Noha mint ügynök továbbra is alkalmazásban állt, több jelentést írt a helyi eseményekről, Deák Ágnes szerint egy meghasonlott ember pályája áll előttünk, akit hol az anyagi kényszer, hol az életveszély vett rá bűnös cselekedeteire – és aki magát mártírnak próbálta láttatni, belső vívódásai ellenére is.

(Forrás: Deák Ágnes: A koronás Wargha – Egy kettős ügynök Kossuth és a császári rendőrség szolgálatában, Akadémia Kiadó, Budapest, 2010)

Kövess minket Facebookon is!