Ma már közhely, hogy milyen fontos a kiegyensúlyozott táplálkozás, a változatos ételek fogyasztása, mert enélkül bizonyos tápanyagokból hiány léphet fel a szervezetünkben, ami mindenféle kellemetlenséggel jár. A változatos étrendről azonban jó eséllyel inkább olyasmi égett bele gyerekkorban a legtöbbünk emlékezetébe, hogy sok zöldséget meg gyümölcsöt is kell enni, nem mindig csak az édességet, esetleg hogy ne tömjünk magunkban olyan sok zsíros ételt. A tápanyaghiánynak azonban vannak meglepőbb formái is – például éppen az, ha túl kevés zsírt és túl sok fehérjét eszünk.
Bár manapság sokat hallani arról, milyen káros a túl zsíros étrend, nem árt észben tartani, hogy a zsírok megfelelő mennyiségben és minőségben az egészséges étrendnek is nélkülözhetetlen részei, hiszen kulcsszerepet játszanak az anyagcserében, az energiatárolásban és a test hőszigetelésében is.
A test megfelelő működéséhez mindhárom makrotápanyagból: fehérjéből, zsírból és szénhidrátból is megfelelő mennyiséget kell neki biztosítanunk. Ha huzamosabb időn át csak fehérjét fogyasztunk, annak előbb-utóbb fehérjemérgezés lehet az eredménye. Ezt idézheti elő például az a ma már kevésbé jellemző étrend, ha valaki kizárólag nyúlhúst eszik, ez ugyanis annyira zsírszegény, hogy hosszabb távon túladagolhatja fehérjével a szervezetet. Ezért is illetik angolul ezt az állapotot a nyúl és az éhezés szavak házasításával a rabbit starvation névvel.
A fehérjemérgezés tünete lehet a rosszullét, a hasmenés, a fejfájás, a fáradtság, a gyengeség, az alacsony vérnyomás, illetve meglepő módon az éhség – hiába tömnénk magunkat tele nyúlhússal, kalóriaszámban jók lennénk, de tápanyagellátottságban már kevésbé. Ha a szervezet nem jut kellő mennyiségű zsírhoz, a saját maga által elraktározott zsiradékát kezdi elégetni, hogy energiához jusson. Ez rövid távon ügyes trükk, de hosszabb időn át fenntarthatatlan.
A máj és a vesék fontos szerepet játszanak a fehérjék lebontásában. Ha túl sok fehérjével kínáljuk meg őket, nem bírják az iramot, és megnövekedhet a vérben a karbamid és az ammónia mennyisége, ami szélsőséges esetben akár halálhoz is vezethet.
A nyúlhúsdiéta hátulütőit tapasztalati úton fedezte fel az emberiség. Mivel a nyúl világszerte elterjedt, gyorsan szaporodik, és könnyű levadászni, hatékony tápanyagforrásnak számít, sok világutazó fogyasztotta előszeretettel. Például az Északi-sarkvidéket járó felfedezők, akiket a beszámolók szerint a cudar klimatikus viszonyok közepette különösen kellemetlenül érintett a zsírhiány. De már Charles Darwinnak is feltűnt az utazásai során, hogy azoknak, akik főleg sovány húst fogyasztottak, csillapíthatatlan vágyuk támadt zsíros és olajos ételeket enni.
