Van egy jelenet, ami a világ összes zsarufilmjében és -sorozatában szinte kötelező jelleggel szerepel: kihallgatnak valakit a nyomozók egy ablaktalan szobában, ahol az egyik falon egy nagy tükör van. Vágás, a tükör túlsó oldalán vagyunk, ahonnan újabb rendőrök figyelik a kihallgatást, de az ő oldalukról a tükör egy átlátszó, sima üvegablakként működik. Annyira sokszor láttuk már ezt, hogy fel sem merül a kérdés: ugyan hogy működhet ez, mit szól hozzá a fizika? Hogy lehet egy anyag az egyik irányba fényvisszaverő, miközben a másik irányból simán átengedi a fényt?
Az a helyzet, hogy a fizikának van igaza, és ilyen anyag tényleg nem létezik. Az egyirányú tükör (sőt, a tükrös lencséjű napszemüveg is) valójában egy optikai átverés.
Hogy megértsük a trükk lényegét, először vegyük át röviden, hogyan működik a tükör. Nagyjából úgy, hogy:
- elöl van egy sima, fényáteresztő felület (ez azért van, hogy ne szóródjon a fény, és tipikusan üveg);
- mögötte egy olyan réteg, ami a fény nagyon nagy részét visszaveri (ez régebben vékony ezüstfilm volt, ma már jellemzőbb az alumínium);
- és emögött még szokott lenni egy fényelnyelő réteg is, hogy ami még ezen is átjutna, az ne zavarjon (ez tipikusan fekete vagy valami más sötét festés).
Hogy lehet ezt a rendszert úgy meghekkelni, hogy át is jusson a fény (ablak oldal), és vissza is verődjön (tükör oldal)? Az utolsó, fényelnyelő réteget el kell hagyni, ez tiszta sor, na de utána? A megoldás az, hogy nagyon-nagyon vékonyra vesszük a tükröződő réteget, annyira, hogy a fény egy része át is hatoljon rajta, és csak a maradékot tükrözze vissza (általában 20% megy át, 80% verődik vissza). Ezzel kaptunk egy tükröződő, de kicsit át is látszó, elég béna tükröt, és most jön a csavar:
olyan környezetet kell biztosítani neki, ahol a két oldal fényviszonyai drasztikusan különböznek.
A rendőrségi kihallgatószoba mindig fényárban úszik, a tükör túloldalán a megfigyelőhelyiségben viszont mindig sötét van. Ez azt jelenti, hogy az egyik oldalon, ahol mondjuk tízszeres a fényerő, a tükörkép nagyságrendekkel erősebb lesz, mint a túloldalról átszivárgó fény alkotta kép, és teljesen elnyomja azt. A sötét szobában viszont a túloldali nagy fényerő még a gyenge áteresztőképesség mellett is jóval erősebb lesz, mint a sötét szoba tükörképe.
Ebből adódik az is, hogy hogyan lehet lebuktatni az egyirányú tükröt: kapcsoljuk le az összes villanyt, sötétítsünk be, és egy zseblámpával – praktikusan a telefon zseblámpa funkciójával – világítsunk rá. Az egyirányú tükör ilyenkor megadja magát a fizika törvényeinek, és felfedi a másik oldalán rejtőző titkokat.
