Az Ágyúgolyó futam a valóságban is létezik, sőt a világjárvány lehelt új életet bele

2021. november 03. – 05:07

Az Ágyúgolyó futam a valóságban is létezik, sőt a világjárvány lehelt új életet bele
Fotó: Car and Driver Magazine

Másolás

Vágólapra másolva

A korai nyolcvanas évek egyik nagy sikerfilmje volt az Ágyúgolyó futam, majd később a folytatásai, amik óriási legendát építettek az Amerika keleti és nyugati partja között zajló illegális autóversenynek. A filmekben a kor szupersztárjai kergetőztek a rendőrökkel, Burt Reynolds, Roger Moore, Peter Fonda, Farrah Fawcett, Sammy Davis Jr., de még a karrierje elején járó Jackie Chan is feltűnt benne. Igazi, békebeli akció-vígjáték volt, mintha egy nagyon korai Halálos iramban-előzményfilm lenne.

A film alapjául szolgáló nem hivatalos autóverseny a valóságban is létezett, a '70-es években öt alkalommal rendezték meg. A szervezők autós újságírók voltak, akik az amerikai autópálya-hálózat nagyszerűségét akarták ezzel megünnepelni – ez a második világháború utáni legnagyobb amerikai állami beruházás volt, több százmilliárd dollárba került, jóval többe, mint az Apollo-program holdraszállásostul. Másrészt egyfajta tüntetés is volt a szerintük túl szigorú közlekedési szabályok és sebességkorlátozások ellen. A versenyen ugyanis – ahogy a filmben is – csak annyi szabály volt, hogy nincs szabály, a lehető leggyorsabban kell elérni New Yorkból Los Angelesbe, közúton. A közlekedési szabályok és a sebességlimit betartása a versenyzők döntése és felelőssége volt, amit természetesen annyival intéztek el, hogy amíg a rendőr nem büntet meg, addig nem is történt semmi.

A legelső Ágyúgolyó futam igazából még nem is volt verseny, mivel csak egy csapat indult, maguk az ötletgazdák: Steve Smith, a Car&Driver autós magazin szerkesztője, Brock Yates, a lap újságírója (mellékesen amatőr autóversenyző, és később az első Ágyúgolyó futam film forgatókönyvírója), a fia, Brock Jr., és egy barátjuk, Jim Williams. A kalandjukról a lap részletes riportot közölt, ami annyira népszerű volt, hogy rengetegen követelték a folytatást, úgy, hogy ők maguk is indulhassanak. A következő futam így már rendes verseny volt, amit egy profi autóversenyző, a pár évvel korábban a Le Mans-i 24 órás versenyt is megnyerő Dan Gurney nyert meg egy Ferrari 365 Daytonával, másodpilótaként pedig Brock Yatesszel. A páros 36 óra alatt ért el a keleti partról a nyugatira, ami 130 km/óra feletti átlagsebességet jelent. Egy gyorshajtási bírságot kaptak utólag, viszont a hó jelentősen lelassította őket a Sziklás-hegységben.

Az 1972-es versenyt egy Cadillac nyerte, és ekkor történt a verseny történetének egyetlen komolyabb balesete is, elaludt az egyik sofőr a volánnál, és az útról lesodródva totálkárosra zúzta az autót (ő maga megúszta egy törött karral). ‘75-ben egy Ferrari döntötte meg a rekordot, majd az utolsó Ágyúgolyó futamon, ‘79-ben egy Jaguar újra, 32 óra 51 perccel.

A hivatalos futamok története ezzel lezárult, de a filmek sikere nyomán a nyolcvanas-kilencvenes években sokan próbálták egyéni kalandként lemásolni a nagy kalandot. A nem hivatalos startpont New York kellős közepén a manhattani Red Ball Garage parkolóház lett, a cél pedig a Portofino hotel parkolója Los Angeles egyik külvárosában, a Csendes-óceán partján. A Google Maps egyébként 42 órás autóutat számol erre az útvonalra, a forgalmat figyelmen kívül hagyva, mindenhol a sebességhatáron autózva.

Az Ágyúgolyó futam, vagyis hát inkább kihívás népszerűségének egészen bizarr módon a koronavírus adott nagy lökést. A világjárvány miatt ugyanis nagyon csökkent a járműforgalom az utakon, és a rendőri ellenőrzés is – ez pedig ideális körülményeket biztosított az újabb rekorddöntésekhez. A 21. század amúgy is egy csomó technológiával járult hozzá az egyre jobb eredményekhez, mint a minden telefonban ott levő GPS, a valós idejű, forgalommal is számoló útvonaltervezés, és a Waze-hez hasonló appokban a rendőri ellenőrzések közösségi dokumentálása.

A jelenleg aktuális rekordot tavaly nyáron állította fel bizonyos Arne Toman és Doug Tabbutt, akik 25 óra és 39 perc alatt teljesítették a távot; ez 177 km/órás átlagsebességet jelent, ebben ráadásul már az a 31 perc is benne van, amit tankolással töltöttek útközben (ha a tankolást nem számítjuk, a 180-at is eléri az átlag). A csúcssebességük 280 km/óra volt. Este 6-kor indultak New Yorkból, és a sikert rögtön megalapozta, hogy alig néhány perc alatt sikerült kikeveredniük Manhattanről. A Közép-nyugatot éjjel szelték keresztül, és másnap

este érték el Los Angelest. Egy speciálisan átalakított, brutálisan feltuningolt, 600 lóerős Audi S6-ost hajtottak, amibe egy 170 literes bónusz benzintartályt is belebarkácsoltak, hogy kevesebbszer kelljen megállni tankolni. Így végül a teljes, közel 4700 kilométeres távot összesen öt benzinkúti megállóval tudták le. A tankolás kérdése egyébként igencsak neuralgikus pont a versenyen, egy korábbi rekorder például 490 literesre bővített benzintankkal oldotta meg, hogy csak egyszer kelljen tankolnia egész úton. A legnagyobb trükk azonban az volt, hogy az Audit úgy alakították át, hogy az autópálya-rendőrség Ford Taurusaira hasonlítson – így mindenki előzékenyen lehúzódott előlük az úton, ahogy feltűntek a visszapillantó tükörben.

De az Ágyúgolyó futam kihívásának ennél bizarrabb rekordjai is vannak:

  • Dízelautóval: 28 óra 30 perc (Volkswagen Passat TDI)
  • Elektromos autóval: 42 óra 12 perc (Tesla Model S)
  • Önvezető autóval: 55 óra (Tesla Model S, az út 98%-án automata pilótával)
  • Egy sofőrrel: 25 óra 55 perc (Ford Mustang GT)
  • Motorbiciklivel: 32 óra 52 perc (Yamaha FJR1300)
  • Dupla táv, oda-vissza: 74 óra 3 perc (Mercedes SL500)

(Car&Driver, Wired, LA Times, Road&Track)

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!