A soha el nem készült Bond-film, amiben robotcápák szerepeltek, és Sean Connery volt az egyik forgatókönyvíró

Szeptember végén mutatták be a James Bond-sorozat újabb darabját, a Nincs idő meghalnit, ami egyben Daniel Craig hattyúdala a 007-es ügynök szerepében. Kritikánkat itt olvashatja. A sorozat 25 részt élt meg eddig, és ki tudja, hol van még a vége, gőzerővel mennek a találgatások, hogy ki veszi át Daniel Craig helyét, lehet-e fekete és/vagy női színész őfelsége első számú titkosügynöke. A Bond-filmek listája lehetne hosszabb is, de a Warhead (magyarul Robbanófej) című darab sosem készült el.

Nagy kár érte, mert nukleáris robbanófejjel felszerelt robotcápák és egy meglehetősen szürreális szexjelenet is szerepelt a forgatókönyvben.

Mondjuk, ezek alapján inkább egy Austin Powers-féle paródia lett volna, mint komolyan vehető kémfilm (már amennyire a Bond-filmeket komolyan lehet venni).

Kevin McClory ír producer az 50-es években állt össze Ian Fleminggel, James Bond figurájának megalkotójával, hogy közösen agyaljanak a Bond-regények megfilmesítésén. A filmtervük a Thunderball, azaz Tűzgolyó címet kapta. Egyik vadabb ötletük az volt, hogy a brit titkosszolgálat legjobb titkosügynöke kabaré-énekesnőnek álcázza magát, hogy elkapja a rosszfiúkat. Sajnos ezt végül elvetették. A Tűzgolyó sztorija szerint a Spectre nevű nemzetközi bűnszervezet ellopott két nukleráris robbanófejet a NATO-tól, és Bond feladata azokat visszaszerezni, mielőtt kilőnék őket. Alfred Hitchcockot szemelték ki rendezőnek, James Bondot pedig Richard Burton játszotta volna. Fleming azonban meggondolta magát, és inkább legújabb regényéhez használta fel a Tűzgolyó sztoriját, amit aztán Albert R. Broccoli és Harry Saltzman filmesített meg. Cégük, az Eon Productions birtokolta és birtokolja jelenleg is James Bond karakterének filmes jogait. (Emiatt van vita abból, hogy hány hivatalos Bond-film készült.)

A Tűzgolyó1965-ban jött ki, amin McClory alaposan berágott, hiszen úgy gondolta, hogy ellopták az ötleteit. Perre vitte a dolgot, amivel elérte, hogy az ő nevét is feltüntessék a film producerei között, egyúttal megkapta a jogot arra, hogy tíz év múlva leforgassa a Tűzgolyó remake-jét. Saltzmanék arra játszottak, hogy addigra McCloryt már úgysem fogja érdekelni az egész, és letesz az ötletről. Nem így lett, 1976-ben McClory bejelentette, hogy megcsinálja a saját Tűzgolyóját, immár az Eon Productions nélkül. Ez lett volna a Warhead.

A Warhead forgatókönyvét hárman jegyezték, Len Deightont mellé nem mást kért fel McClory, mint a skót színészlegendát, Sean Conneryt, aki összesen hat filmben alakította James Bondot, köztük a Tűzgolyóban. Mondani sem kell, Connery soha azelőtt nem írt forgatókönyvet, és valószínűleg később sem. Gyaníthatóan nem forgatókönyvírói képességei miatt kereste meg McClory a feladattal, PR-szempontból nem jött neki rosszul, hogy az egyik leghíresebb Bond-színész a nevét adja a projekthez. A Paramountot mindenesetre sikerült meggyőznie, és a studió beállt a film mögé.

A Warhead alapvetően a Tűzgolyó sztoriját követte volna, csak néhány részletben tértek volna el az eredeti forgatókönyvtől. Például abban, hogy az aktuális Bond-lányt Justine Lovesitnak hívták volna. Lovesit, azaz Loves it – hogy pontosan mit imádott a lány, azt szerintem mindenki sejti. Aztán az egyik jelenetben egy Spectre-ügynökkel szexelt volna Bond, miközben egy másik Spectre-katona az ágy alatt bujkál. Az elképzelés szerint nem sokkal ez után két férfi tört volna rá Bondra, aki néhány jól irányzott karatemozdulattal leveri őket, majd kiderül róluk, hogy szintén a brit titkosszolgálat emberei. Csavar a javából! A Spectre főhadiszállását egy víz alatti bázison képzelték el, amit a forgatókönyv úgy ír le, hogy „egy hatalmas, henger alakú futurisztikus fehér építmény emelkedik ki az óceánból”. Nem az olvasó hibája, ha erről az jut eszébe. A végső leszámolásra New Yorkban került volna sor: itt küzd meg Bond a nukleáris robbanófejekkel felszerelt, távirányítású robotcápákkal, hogy aztán egy epikus akciójelenetben a Szabadság-szobor tetején legyőzze a Spectre verőlegényeit. Megint csak a forgatókönyvet idéznénk: „könnycseppként folyik le a vér a Szabadság-szobor arcán.” És hogyan jut fel a Szabadság-szobor tetejére James Bond? Nyilván siklóernyővel.

A Warheaddel párhuzamosan az Eon Production is gőzerővel dolgozott saját Tűzgolyó-feldolgozásán. Ez volt az 1977-es A kém, aki szeretett engem, amiben Roger Moore alakította a 007-est. Elég sok hasonlóság volt a két forgatókönyv között (lásd víz alatti bázis, lopott robbanófejek), ezért McClory és az Eon természetesen jól beperelte egymást, lopással vádolva a másikat. Ennek az lett a vége, hogy Connery és a Paramount kiszállt a Warheadből.

Nem is készült el soha a fim, míg A kém, aki szeretett engem igen. Sőt, pénzügyileg az addigi legsikeresebb Bond-film lett, 185 millió dollárt termelt a mozikban. McClory ezután sem adta fel, és 1983-ban végül elkészítette a maga remake-jét Soha ne mondd, hogy soha címmel, de már robotcápák nélkül. Addigra azonban annyira sikeressé vált az Eon Productions-féle franchise, hogy utolsó próbálkozása, a Warhead 2000 már elbukott.