2021. szeptember 20. – 04:44
Minden idők legismertebb eltűnéseit valószínűleg a Bermuda-háromszög produkálta, de ha lenne ilyen lista a legmeglepőbb esetekről, annak a legtetejét minden bizonnyal a Srí Lanka-i férfi kézilabda-válogatott 2004-es története foglalná el. Srí Lankának ugyanis akkoriban egyáltalán nem volt kézilabda-válogatottja, a játékosai mégis Németországba utaztak egy tornára, hogy ott szőrén-szálán eltűnjenek.
A Srí Lanka-i csapat németországi útját az Ázsiai-német Sportcsereprogram nevű szervezet szervezte. A program keretében a két ország különféle sportágakban szereplő csapatai kölcsönösen meglátogatták egymást, hogy barátságos mérkőzéseket játsszanak. A Srí Lanka-iak 2004 szeptemberében érkeztek a bajorországi Wittislingenbe, ahol aztán az összes meccsüket simán elveszítették. A németek csodálkoztak is, hogy a Srí Lanka-i játékosok mennyire rosszak, némelyikük mintha még a játékszabályokkal se lett volna teljes mértékben tisztában, volt, aki a labdát alig bírta elkapni.
Másnap azonban már kezdett világossá válni a gyenge teljesítmény oka: a „válogatott” játékosai nem kézilabdázók voltak, hanem emigrálni készülő Srí Lanka-iak. Ezt a következtetést olyan finom jelzésekből szűrték le, mint hogy hiába várták őket a reggelinél, és a szobájuk is tök üres volt. Eleinte azt hitték, a vendégcsapat csak eltévedt egy erdei futás során, de amikor találtak egy hátrahagyott búcsúlevelet, amelyben a Srí Lanka-iak megköszönték nekik a szíves vendéglátást, és közölték, hogy Franciaországba utaznak, a németek kiszúrták, hogy itt bizony valami nem stimmel. További gyanakvásra adhatott okot, amikor a Srí Lanka-i hatóságok közölték, hogy az országnak nemhogy kézilabda-válogatottja nincs, de kézilabda-szövetsége, sőt egyetlen kézilabda-klubcsapata sem.
Mind a 23 fő, játékosostól-edzőstől felszívódott. Azzal nem lehet őket vádolni, hogy nyomtalanul tűntek el, mert hátrahagyták az összeizzadt mezüket – ami érthető, hiszen kinek lett volna szüksége kézilabdás mezre, ha soha többet nem tervezett kézilabdázni. Később egy helyi taxis számolt be arról a rendőrségnek, hogy őt és néhány társát a szálláshelyre rendelték, hogy elfuvarozzák a csapatot a müncheni vasútállomásra. Néhány héttel később arról érkeztek hírek, hogy a kamuválogatott tagjai Olaszországban telepedtek le, elvegyülve a szoros közösséget alkotó, több ezer fős helyi Srí Lanka-i diaszpórában. Egyikük már üzent is az otthon maradt családjának, hogy hamarosan munkát is kap Olaszországban.
Németország akkori Srí Lanka-i nagykövete, Heidi Jung szerint az emigrációra készülő csapattagok a colombói nagykövetséget is átverték, amikor előkészítették a nagy eltűnést: „Dokumentumokat mutattak be, amelyek rendben lévőnek tűntek, ezért nem volt okunk azt mondani, hogy nem tudunk vízumot adni” – mondta. A vízumukat a történtek után érvénytelenítették, és az ügyben nyomozás is indult. Dietmer Doering, a torna szervezője szerint a csereprogram egészen addig, 15 éven át sikeres volt, de a történtek után inkább felfüggesztették:
„Ez volt az utolsó alkalom, hogy ilyen teszünk. Nem tervezek több csapatot meghívni Srí Lankáról.”
Azóta egyébként Srí Lankának alakult valódi kézilabda-válogatottja is: az első meccsüket 2010-ben játszották a bangladesi Dakkában, a Dél-Ázsiai Játékok keretében, ahol Indiától kaptak ki 58–28-ra. Ugyanezen a tornán 2019-ben már bronzérmet szereztek, ami az előzmények ismeretében úgy is szép teljesítmény, hogy összesen hét csapat vesz részt a játékokon.
A páratlan történet annyira filmre kívánkozott, hogy négy évvel később oda is került. A Machan című 2008-as olasz–Srí Lanka-i vígjáték a velencei filmfesztiválon mutatkozott be, a vetítést tízperces álló ováció követte.
A torta habján a cseresznye, hogy az emigráló kamukézisek történetéről szóló film egyik amatőr színésze állítólag a németországi forgatás során emigrált: egy blogbejegyzés a film egy másik szereplőjére hivatkozva azt állítja, hogy az illető az utolsó napon eltűnt, és nem jelent meg sem a busznál, sem a reptéren. Később rokoni segítséggel állítólag Londonban kötött ki, ahol az eredeti szakmájának megfelelően aranyművesként kezdett dolgozni. Minderről ez a blogbejegyzés az egyetlen forrás, így mérget azért nem vehetünk arra, hogy valóban így történt, de pusztán dramaturgiai okokból nagyon reméljük, hogy igen.
A valódi kamucsapat wittislingeni produkciójáról található Youtube-on néhány részlet. Az első és a harmadik rész is kiváló, de a meccsbe a másodikban kapunk a legtöbb betekintést:
Források: