2021. szeptember 6. – 05:13
Visszatér az ABBA, joggal merül fel a kérdés bárkiben, akiben ilyen felmerülhet, hogy vajon a fura és csicsás ruhadarabok is visszatérnek-e velük együtt. Az együttes egyik tagja maga vallotta be könyvében, hogy a giccses outfiteket valójában a svéd adótörvény elkerülésére tervezték: ABBA-divattörténet popkultúrával, fura svéd törvénnyel és egy jelmeztervező zoológussal.
Az ABBA nemrég jelentette be, hogy közel negyven év után új albummal térnek vissza novemberben. A már hetvenes éveikben járó tagok egy koncerttel is készülnek 2022. május 27-én, amin digitálisan, avatárok formájában lépnek majd fel egy tíztagú élő zenekarral a direkt erre a célra épített, 3000 férőhelyes londoni ABBA Arénában.
„Köszönjük, hogy vártatok. Itt az ideje, hogy egy új utazás kezdődjön”
– írta az együttes közleményében.
Habár az új, virtuális öltözékes ABBA-koncert a modern technológia egy teljesen új dimenzióját hozza a svéd együttessel, azért mégis érdemes egy misét szentelni az ABBA aranykorára Dancing Queen-estül, giccses ruhástul együtt.
Elég hülyén néztünk ki
Az együttes egyik tagja, Björn Ulvaeus 2014-ben írt könyvében arról, hogy a csillogó melegítők, a flitteres felsők és a platformcipők nemcsak azért születtek meg, hogy a zenekar különös divatdiktálással kiemelkedjen a kor előadói között, hanem azért is, hogy elkerüljék a svéd adófizetést.
„Őszinte véleményem szerint akkoriban elég hülyén néztünk ki. Senki nem nézett ki olyan rosszul a színpadon, mint mi”
– írta vallomásaiban Ulvaeus.
Az együttes tagja kifejtette, hogy habár a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején járó popkultúrába is illettek fura ruháik, a zenekar öltözetét inkább a törvény alakította. Az akkori svéd adórendelet ugyanis lehetővé tette, hogy az öltözékek költségeit kedvezően számolhatták el a zenészek, amennyiben olyan ruhát viseltek, amely „utcai viseletre nem volt alkalmas”.
Azt konkrétan nem tudni, hogy a törvény kiknek kedvezett volna, de az biztos, hogy nem arra hozták létre, hogy a popzenekarok a kiskaput kihasználva adókedvezményt kapjanak a ruháikra. 2007-ben megvádolták Ulvaeust, hogy 1999 és 2005 között nem fizetett be 85 millió koronányi svéd adót a ruhák után. Sikeres fellebbezése után aztán az ABBA-tag azt írta, „természetesen nagyon örülök, hogy írásban is megerősítették, hogy mindig helyesen cselekedtem, ha adófizetésről volt szó”.
A svéd adótörvényt az évek során átalakították, hogy mások ne tudják kihasználni a kiskaput, amit az ABBA ki tudott. 2013-ban Camila Läckberg svéd író például nagy bajba került, amikor megpróbálta a Zarában és a Karen Millenben vett ruháit „munkaruhaként” elkönyvelni. „Ezeknek a ruháknak olyannak kell lenniük, amelyek egyértelműen megkülönböztethetők a szokásos viselettől” – írta ekkor indoklásában a svéd adóhivatal.
Az ABBA mint divat
Az ABBA ruháit Owe Sandström, egy nappal zoológus tanárként, este pedig jelmeztervezőként dolgozó svéd tervezte. „Az inspirációim mindenhonnan érkeztek” – mesélte egy tévéadásban Sandström, akinek nappali munkája is visszaköszönt a ruhákon állatmotívumok formájában. A tervezőt ért ingerek mellett nagy múzsa volt a svéd adótörvény is, ami miatt Sandström mindig igyekezett a legszínesebb és leghordhatatlanabb ruhákat megtervezni.
„Még a saját macskámat is beállítottam egyszer modellként az egyik ruhához”
– mondta.
Minden ruhatervezésnél csoportosan ötletelt a tagokkal, az ABBA zenészei ugyanis abból nem engedtek, hogy a különös ruhadarabok megfeleljenek dalaik üzenetének. Ettől független persze a svéd kvartett tagjai nem örvendtek a divatvilágon belül túl jó hírnévnek, az ABBA-ruhák nagyjából a szinonimái voltak a rossz ízlésnek és a fura, csicsás ruhapartiknak.
A popkultúra ezen korszakában azonban nem volt annyira idegen a zenekar viselete, akkoriban szinte boldog-boldogtalan popzenész felbérelt valakit, aki olyan ruhát tervez nekik, amiben valami intergalaktikus és ízléshiányos lénynek nézhet ki. Darren Kennedy divatíró és stylist utólag az ABBA-ról azt mondta: „Jelentős kulturális jelenség voltak, a hatásukat nem lehet alábecsülni. Akkor jöttek, amikor a videók a populáris kultúra részévé váltak, ez volt az első alkalom, hogy egy generáció ilyen erős vizuális hatással bírt.”