Az Éjjeli őrjárat valójában egy nappali jelenet, csak túl koszos volt a festmény, amikor elnevezték

2021. augusztus 22. – 07:04

frissítve

Az Éjjeli őrjárat valójában egy nappali jelenet, csak túl koszos volt a festmény, amikor elnevezték
Látogató nézi Rembrandt: Az éjjeli őrjárat című festményét az amszterdami Rijksmuseumban, 2013-ban – Fotó: Koen van Weel / ANO MAG / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Az Éjjeli őrjárat a világ egyik leghíresebb festménye, ugyanúgy mindenki azonnal felismeri, mint a Mona Lisát, a Sikolyt, vagy Van Gogh Csillagos éjét. Fontos különbség azonban ezekhez képest, hogy az Éjjeli őrjáratot eredetiben megpillantva az embernek nem az az első, önkéntelen reakciója, hogy „ilyen kicsi?!”, hanem hogy

a kép címének az égvilágon semmi értelme.

Az elsőt könnyű megmagyarázni: a híres festményeket az ember óhatatlanul is grandiózusnak képzeli el méreteikben is, így garantált a csalódás, amikor kiderül, hogy a Mona Lisa valójában alig nagyobb egy A2-es rajzlapnál a maga 53*77 centijével. De az említett Csillagos éj is csak 73*92 centi, a Sikoly 73*91. Na, ehhez képest az Éjjeli őrjárat konkrétan kolosszális, 363*437 centis, és eredetileg még ennél nagyobb volt, de erről majd kicsit később.

A festményt Rembrandt az amszterdami polgárőrség megbízásából készítette 1642-ben. 1600 guldent kapott érte, ami akkoriban egy képzett munkás nagyjából 10 évi keresetének felelt meg (egy másik híres összehasonlítás, hogy az akkortájt tomboló tulipánőrület csúcsán 5200 guldent fizettek egyetlen szuperritka tulipánhagymáért). A kép címe egészen prózai módon az lett, hogy Schutters van wijk II onder leiding van kapitein Frans Banninck Cocq, ami annyit jelent, hogy a második kerület milíciája Frans Banninck Cocq kapitány vezetésével, és ez, lássuk be, még a 17. századi holland clickbait-standardek mellett sem volt különösebben figyelemfelhívó. Nem úgy maga a kép, ami Rembrandt minden zsenialitását magán hordozta: a szokásos, statikus és unalmas katonai csoportképek helyett mozgalmas volt, dinamikus, elképesztően részletgazdag, és egészen fantasztikus fény-árnyék hatásokat mutatott. A művész direkt erre játszott rá magával a kompozícióval is, a csoportot úgy beállítva, hogy egy sötét udvarból masíroznak ki éppen a napsütötte utcára.

Restaurátorok vizsgálják a festményt 2019-ben – Fotó: Freek van den Bergh / AFP

Tekerjünk előre 150 évet az időben: Rembrandt már rég halott, viszont a holland aranykornak nevezett (művészet)történelmi korszak legnagyobb festőjeként ünneplik, a művei vagyonokért kelnek el. Ekkor, a 18. század végén ragadt rá az Éjjeli őrjárat elnevezés a festményre, egyes források szerint angol, mások szerint francia műgyűjtő körökben. Az ok egészen banális: addigra a kép annyira bekoszolódott, illetve a festéket borító lakkréteg annyira elsötétedett, hogy éjszakainak tűnt tőle az egész környezet. Egészen az 1940-es évekig kellett várni, hogy egy komolyabb restaurálás során kiderüljön, a megtisztított festmény valójában nappali jelenetet ábrázol. A kép azonban ekkor már rég világhírű volt, így a neve is megmaradt.

Kicsit több lett, maradhat?

Az Éjjeli őrjárat történetének másik bizarr epizódja, amikor 1715-ben az eredeti helyéről, az amszterdami Kloveniersdoelenből áthelyezték a városháza egyik dísztermébe.

Sajnos a hely, amit kinéztek neki, kisebb volt, mint maga a kép, így elég barbár megoldáshoz folyamodtak a mesteremberek: addig vagdostak le a széléből, míg elég kicsi nem lett a festmény a neki kiszemelt falfelülethez. A kép bal széléről 60, a jobb oldaláról 7, a tetejéről 22, és az aljáról 12 centi lett az enyészeté, ezek a vászondarabok nem is maradtak fenn, valószínűleg kidobták, vagy újrahasznosították őket. Rembrandt ekkor már nem élt, de talán jobb is, hogy nem kellett tudomást szereznie a műve megnyirbálásáról.

Az Operation Night Watch projekt keretében mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálták a korábban megcsonkított festményt. Az újjáalkotott paneleket kinyomtatták és ideiglenesen az eredeti festmény köré helyezték – Fotó: Remko de Waal / AFP

Azt szerencsére tudjuk, mi szerepelt a festmény elpusztult szélein, mert a képről még teljes pompájában készült néhány másolat. Ezt persze nem copy/paste-ként kell elképzelni, akkoriban inkább az volt a jellemző, hogy a festők tanítványai készítettek másolatokat a mesterük képeiről, a maguk stílusában és tehetségével. Egy ilyen másolat (Gerrit Lundens képe, ami ma a londoni National Galleryben tekinthető meg) az alapja annak a nagyon izgalmas kísérletnek, ami jelenleg is zajlik az amszterdami Rijksmuseumban. Egy mesterséges intelligenciát tanítanak meg Rembrandt stílusában festeni – szerencsére elég sok Rembrandt-festmény, -rajz, és -vázlat maradt fenn ahhoz, hogy a gépi tanuló algoritmus adatbázisként használhassa -, majd ez az MI fogja kiegészíteni a megcsonkított Éjjeli őrjáratot Rembrandt stílusában, Ludens másolata alapján. Aztán hogy ez a művészet újjászületése vagy megcsúfolása, azt döntse el mindenki magának.

(Mental Floss, Guardian, Rijksmuseum, Smart History)

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!