Minden, kirándulás közben megtalált hegyi patak vagy tó állandó eposzi jelzője a „kristálytiszta vizű”. A végletekig szennyezett természetes vizek korában ehhez már az is elég, ha egy-két méteres mélységbe le lehet látni a vízben. De milyen lehet egy igazán kristálytiszta vizű tó?
Ennek a kategóriának a világcsúcstartója a Rotomairewhenua-tó Új-Zélandon. A név maori nyelven azt jelenti, a békés földek tava, a térképeken egyébként Blue Lake, azaz kék tó néven szerepel. Mindkét elnevezésre alaposan rászolgál egyébként.
A Rotomairewhenua Új-Zéland déli szigetén, a helyi Alpokban helyezkedik el, 1180 méteres magasságban, egy nemzeti parkban. 200 méter hosszú, és viszonylag sekély, a legnagyobb mélysége 8,5 méter, az átlagos 7. Fürödni nemigen szokás benne, egyrészt mert a helyi maori törzsek szent helynek tartják, másrészt meg elég hideg a vize, 5-8 fokos egész évben. Ha elég elszánt valaki, meg is látogathatja, egy kétnapos gyalogtúrára van a Nelson Lakes Nemzeti Park központjától. A környéken van egyébként egy kis menedékház is, ahol jutányos áron meg lehet szállni, ezt évente átlagosan 700-an meg is teszik.
És a lényeg: a tó vize annyira tiszta, hogy a látótávolság 70-80 méter között változik benne; ezt 2011-ben mérte meg egy tudóscsoport. Mivel ennyire nem mély a tó, ez azt jelenti, hogy mindenhol le lehet látni a tófenékig, és a méréseket is vízszintesen kellett végezni. Labormérések szerint a desztillált vízben elérhető látótávolság 80 méter – ez azt jelenti, hogy a Rotomairewhenua vize egészen közel van az elméleti maximumhoz, amit tökéletesen tiszta, szennyeződésektől mentes víz produkálni képes.
De mitől ennyire tiszta a tó vize?
Először is, nincsen benne semmilyen emberi eredetű vagy természetes forrásból származó szennyezőanyag, és a tavat tápláló vizekben sem. Persze ez elég sok tóról elmondható a világon, de a Rotomairewhenuának van még egy adu ásza. A tavat egy föld alatti folyó táplálja, ami a szomszédos Rotopōhueroa-tóból hozza a vizet. A két tó között nagyjából egy kilométer van, és ezen a távon olyan kőzeteken halad át a víz, amelyek egyfajta természetes szűrőrendszerként működnek.
A tó vizét az arra járók lélegzetelállító kéknek, néha kékeszöldnek írják le. Ami felveti a kérdést, hogy ha kitöltünk egy pohár csapvizet, és az átlátszó, akkor az annál sokkal tisztább, és mint láttuk, sokkal átlátszóbb víz ugyan miért kék. Sőt, miért kék minden tó, folyó, tenger vize? Nos, először is azért, mert az égbolt kékjét látjuk tükröződni az ilyen vízfelületeken. Másodszor pedig azért, mert a víz a fény nagyobb hullámhosszú komponenseit (azaz a vöröst) nagyobb részben elnyeli, illetve szétszórja, míg a kisebb hullámhosszúakat (azaz a kéket) inkább átengedi vagy visszaveri. Emiatt, minél mélyebb a víz, annál inkább kéknek-zöldnek látjuk.
Ez a magyarázata annak a bizarr jelenségnek is, hogy ha egy búvár odalenn megsérül, zöldnek látja a saját vérét (a vörös fény egyszerűen nem jut le hozzá); és ez magyarázza azt is, hogy miért látjuk a csuklónkon, a közvetlenül a bőrünk alatt futó vénákat kéknek, annak ellenére, hogy vörös vér folyik bennük: a bőrünk a vízhez hasonlóan szűri ki a vörös fénykomponenst és engedi át a kéket.
