Egy Disney-stílusú palotanegyed áll szellemvárosként Törökország kellős közepén

2021. július 20. – 05:02

Egy Disney-stílusú palotanegyed áll szellemvárosként Törökország kellős közepén
Félkész kastélyok – Fotó: Chris McGrath/Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Törökország középső részén áll elhagyatva több mint 500, félig-meddig befejezett kastély. A luxusnegyedként indult, de szellemvárossá alakult projektet a kormány éljenezve támogatta, míg a közeli város lakói a történelmi városrész megcsúfolása miatt tiltakoztak ellene. A Disney-kastélyok végül diplomatikus arany középútként lettek is Törökországban, meg nem is: a 2018-as válság miatt a befektetők elálltak a luxusépületektől, a házakat így soha nem adták át.

Az elhagyatott kastélyok egy hatalmas síkságon, a hegyekben pihennek Törökország két legnagyobb városa, Isztambul és Ankara között. A több száz, üresen álló kastélyt építőipari vállalkozók húzták fel a Yerdelen testvérek finanszírozásában, a 2014-ben induló projekt a Burj Al Babas nevet kapta. A célja egyszerűnek tűnt: építeni sok túlcsicsázott kastélyt, eladni baromi drágán a külföldieknek, végül pedig örülni a sikernek. A projektre közel 200 millió dollárt költöttek, bevétel viszont végül nem igazán lett belőle.

Mára a 250 hektáros lakónegyed területén 500 befejezetlen kastély pihen, az ingatlanokkal eredetileg gazdag arab befektetőket akartak bevonzani, olyanokat, akik nem vágynak semmi másra, csak luxusra, szomszédokra és a természet közelségére. A terv egyébként nem lett volna rossz: a mostani elnök, akkori miniszterelnök Recep Tayyip Erdoğan politikai karrierje óta pont ez a célközönség vált népszerűvé a török ingatlanpiacon. Erdoğan alatt ugyanis a kétezres évek elején a kormány bevezette a jelzálogkölcsönöket, illetve finomított a külföldi vásárlókra vonatkozó feltételeken is annak érdekében, hogy azok az építészetbe nagyobb súllyal tudjanak befektetni.

A gazdag arabok és oroszok ennek hatására elkezdtek Törökországban nyári villákat és luxuslakásokat vásárolni, Isztambulban pedig jelentősen megnőtt a vízparti paloták népszerűsége. Erdoğan intézkedéseivel a külföldiek viszonylag egyszerűen vásárolhattak maguknak, pláne akkor, ha nagy pénzeket fektettek az ingatlanpiacba. Abban a korszakban pedig, amikor Törökországban eszméletlenül felfutott az arab befektetők luxusingatlan és -villavásárlása, valójában nem volt ördögtől való belekezdeni egy túlárazott projektbe, ami az arab befektetőknek szól, luxusingatlanokat és -villákat kínálva.

De fákat nem

A Yerdelen testvérek az isztambuli piacról mozogtak tovább, hogy Törökország többi pontján is kastélyokat és palotákat építsenek a gazdagoknak. Számos helyen vásároltak földeket, szálloda- és fürdőépítésbe kezdtek, karrierjük csúcspontjaként (vagy épp mélypontjaként) pedig felvásárolták Mudurnu város közelében azt a 250 hektáros területet, amely híres volt forrásvizéről. Ez utóbbi fontos volt a testvéreknek, a cél ugyanis egy termálváros kiépítése volt.

„Elég víz van itt ahhoz, hogy az egész komplexum vízellátását és fürdőzését biztosítani lehessen”

– fogalmaztak akkor.

A Burj Al Babas építését Erdoğan is támogatta, és a török kormány mellett a helyi városvezetés is optimista volt az 500 luxuskastéllyal kapcsolatban. A város maga már nem látta így: Mudurnu 20 ezer lakosú történelmi városa, mely az UNESCO világörökségi listáján is szerepel, úgy érezte, az eredeti állapotban megőrzött oszmán házak, bizánci várromok és óvárosi rész mellé nem igazán illik a Disney stílusvilága.

A házak a város részeként a természetben – Fotó: Adem Altan / AFP
A házak a város részeként a természetben – Fotó: Adem Altan / AFP

Ezt erősítette Orhan Sarialtun, a Várostervező Kamara elnöke is, aki szintén felhívta Mudurnu polgármesterének figyelmét arra a veszélyre, hogy ezzel szétverhetik a város hagyományos építészetét. Azonban míg Mudurnu lakói a város hírnevének károsításáról és a történelmi szerkezet szétbarmolásáról beszéltek, addig a polgármester elintézte a luxuskastélyok építését annyival, hogy jó, de fákat nem fognak kivágni.

A Burj Al Babas elkezdődik

Kritikák ide vagy oda, 2014-ben elkezdték a komplexum felépítését. A szinte tömeggyártott kastélyokon 2500 munkás dolgozott, a cél az volt, hogy négy év alatt be is fejezzék a projektet. Az eredetileg tervezett 732 luxusvilla helyett 583-at sikerült a cégnek felépítenie, a hatalmas lakótelepet pedig úgy tervezték, hogy a házak mellett legyen egy nagy bevásárlóközpont, illetve medencék, mecsetek, török fürdők, aquaparkok, mozik, sportlétesítmények és egy szálloda is.

A kastélyok stílusa kívülről valóban a Disney-kastélyokat idézte, valószínűleg azonban nem a Disney-koppintás volt a cél, inkább egy úgynevezett építészeti stíluskombináció létrehozása. A díszes homlokzatú, nagy erkélyes és kerek tornyú házak stílusában található francia, de visszaköszön a török építészet is, a paloták tornyai hajaznak az isztambuli Galata-torony, illetve a középkori török tornyok kinézetére. Csurrant-cseppent a lakónegyedbe emellett még az amerikai építészetből is: a negyed bevásárlóközpontja szinte teljesen úgy néz ki, mint Amerika Capitoliuma.

Az épületek be nem fejezett állapotban – Fotó: Adem Altan / AFP
Az épületek be nem fejezett állapotban – Fotó: Adem Altan / AFP
Az el nem készült bevásárlóközpont látványterve – Fotó: Sarot Group katalógus
Az el nem készült bevásárlóközpont látványterve – Fotó: Sarot Group katalógus

Míg a külső stílusvegyület egységesen jellemezte a házakat, addig a belső tér ennél változatosabb lett volna a projektet megálmodó testvérpáros szerint: a vevők három különböző belső dekoráció közül választhattak volna, opcionálisan pedig lehetett liftet, gardróbot, egyterű konyhát és beltéri medencét is kérni. Az épületeket emellett saját kerttel hirdették, a fejlesztők padlófűtéssel, jakuzzival csábították az általuk csak „minivárnak” nevezett házakba a vevőket.

Csődbe ment terv

A kastélyokat eredetileg 400-500 ezer dolláros (körülbelül 120-150 millió forintos) áron próbálták piacra dobni, a több mint 700 tervezett villából pedig mintegy 350-et sikerült is előre eladniuk arab befektetőknek kuvaiti ingatlanügynökségeken keresztül. Azonban ekkor jött a 2018-as válság, a befektetők pedig – a projekt építésze szerint főként az olajár csökkenése miatt – szép sorjában visszaléptek.

Mindeközben a terrortámadások, sikertelen puccskísérletek, a hitelfelvétel lehetetlensége és a közmunkaprojektek minimális gazdasági megtérülése miatt Törökország gazdasága megállt. A legyengült török ​​líra rendkívül megnehezítette a vállalkozások számára a nagy építési projektek finanszírozásához felhalmozott külföldi adósságok visszafizetését. A befektetők kiszálltak, a testvérpáros vállalata, a Sarot Group pedig csődbe ment.

2018-ban, Törökország addig 15 éve nem látott inflációja után a kormány enyhítette a külföldiek állampolgárságára vonatkozó feltételeket. A testvérpár újra bízni kezdett abban, hogy el lehet adni a félbemaradt Disney-kastélyokat, „csak 100 villát kell eladnunk, hogy kifizessük az adósságunkat – mondta Mezher Yerdelen, a testvérpáros egyik tagja. – Úgy gondolom, hogy négy-öt hónap alatt túl tudunk lépni ezen a válságon, és részben felavathatjuk a projektet 2019-ben.”

A kastélyokkal ezután voltak még olyan tervek is, hogy például házak helyett lakásokra osztják őket, vagy megosztott használati jogra vonatkozó szerződésekkel próbálnak valamennyi hasznot kicsikarni belőlük. A 2019-re tolt startolásból azonban nem lett semmi, a Disney-mesébe illő fordulat helyett a cég továbbra is bevétel nélkül maradt, a kritikus hangok pedig újra felerősödtek az immár szellemvárossá lett kastélynegyeddel szemben. A csőd után a város polgármestere mindenesetre azért még bizakodó volt, ő a félbemaradt, csődbe ment építészeti katyvaszt kritizálókra mindössze annyit mondott:

„Akik ma kritizálják ezt az építészetet, azok holnap fizetni fognak azért, hogy megnézhessék ezeket a házakat.”

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!