2021. június 21. – 04:57
frissítve
A polgármesternek vagy képviselőnek elindított, esetleg meg is választott állat tökéletes uborkaszezon alatti bulvártéma, vicces is, cuki is, és persze társadalomkritika is, elvégre van egy olyan üzenete, hogy a politikusok annyira rosszul végzik a dolgukat, hogy még egy kutya/macska/kecske is jobb náluk, mert legalább direkt nem okoz kárt. Ilyesmi tipikusan egészen apró amerikai városokban szokott történni (most tekintsünk el a legendáról Caligula római császár konzullá kinevezett lováról).
Rögtön le is kell hűteném a kedélyeket: ezek természetesen mind csak szimbolikus címek, nem lesz egy házikedvencből sem valódi döntéshozó, akkor sem, ha megválasztják. A Today I Found Out egyesével utánajárt az összes ismertebb amerikai esetnek, és azt találták, hogy ez szinte mindenhol csak egy PR-trükk volt, hogy az adott városka bekerüljön a médiába, megálljanak az átutazók turistáskodni egy kicsit, és ha már ott vannak, vegyenek az állati politikus ajándéktárgyaiból.
A dolog működik, elvégre a CNN is írt Stubbsól, az alaszkai Talkeetna városka tiszteletbeli polgármesteréről, aki egy macska; a minnesotai Cormorant városában választást nyert kutya, Duke szerepelt az ABC tévében; a kaliforniai Sunol városának polgármestereként 13 évet lehúzott Bosco (labrador-rottweiler keverék) pedig rendszeres téma, és néha vendég is volt az NBC-ben. Neki a város később szobrot is állított.
De az állati politikusok világában az igazi nagypályások nem az ebben is csak a reklámértéket kereső amerikaiak, hanem a brazilok.
A hagyomány az 1958-as São Pauló-i önkormányzati választáson kezdődött, ahol egy újságíró, bizonyos Itaborai Martins ötlete nyomán népi kezdeményezés indult arra, hogy a mindent elborító korrupció elleni tüntetésként válasszák meg a helyi állatkert orrszarvúját, Cacarecót. Mellékszál, de Cacareco valójában csak ideiglenesen lakott São Paulóban, Rióból adták kölcsön három hónapra, hogy az akkor megnyitó helyi állatkertben legyen valami látványos, a látogatókat bevonzó állat, mert alapból nem álltak túl jól ilyesmikkel. Mire eljött a választás napja, Cacareco már vissza is került Rióba.
Ennek ellenére – bár hivatalosan természetesen nem szerepelt a szavazólapokon –, több mint 100 ezren írták rá kézzel a nevét a szavazáskor. Még egy helyi sláger is született a történetéről Cacareco é o maior címen, ez a brazil karneválok közkedvelt darabja azóta is:
És így jutunk el az 1988-as Rio de Janeiró-i polgármester-választásig, ahol szintén elég komoly elégedetlenség volt a levegőben úgy általában a politikusokkal kapcsolatban. Rióban 1985-ben tartották az első szabad polgármester-választást, amin Saturnino Braga nyert, leváltva az előző, nem megválasztott, hanem az állam által kijelölt polgármestert, Marcello Alencart. A szabad választással viszont nem jött el a Kánaán, a rióiak úgy érezték, jól átverték őket, és a korrupt politikusok csak a saját pecsenyéjüket sütögetik, ahelyett, hogy a választók érdekeit képviselnék.
Így jött el a ‘88-as választási kampány, amit alaposan megtrollkodott a Casseta & Planeta nevű népszerű brazil humorista csapat (őket nagyjából úgy írhatnánk le, mintha a Monty Python fő humorforrását a brazil szappanoperák kifigurázása jelentette volna). Kapóra jött nekik a riói állatkert sztárja, Tiao, a csimpánz, aki azzal vált ismertté, hogy mindenkit utált, a többi állatot is (soha nem sikerült olyan nőstény csimpánzt szerezni mellé, akivel hajlandó lett volna egyáltalán foglalkozni, nem hogy szaporodni), de az embereket még jobban. Az állatkert látogatóit rendszeresen vízzel fröcskölte le, illetve sarat hajigált közéjük. Ez már alapból elég a celebséghez, de amikor az expolgármester Alencart konkrétan az ürülékével dobálta meg, a népszerűsége valósággal felrobbant.
A humoristák jó érzékkel tolták be a csimpánzt polgármesterjelöltnek a sebtében megalapított Brazil Banán Párt képviseletében. A kampányszlogen az volt, hogy „szavazz a majomra, és tényleg egy majmot kapsz”, amivel valami olyasmire próbáltak utalni, hogy Tiao nem fog belemenni semmilyen mocskos politikai háttéralkuba. Persze a csimpánz nem szerepelt a szavazólapokon, de külön rá lehetett írni a nevét, ezzel hivatalosan érvénytelen szavazatot adva le. A választáson több mint 400 ezren éltek ezzel a lehetőséggel, ezzel a 12 jelölt közül a harmadik helyre futott (volna) be.
A csimpánzra leadott 400 ezer szavazattal egyébként a 2019-es budapesti főpolgármester-választást például simán meg lehetett volna nyerni, és abszolút méltatlannak és totálisan nem viccesnek tartunk bérmiféle párhuzamot, de tény, hogy Berki Krisztián például csak 4000 szavazatig jutott.
A választást egyébként ironikus módon éppen a csimpánzürülékkel megdobált Marcello Ancalar nyerte, akinek az egyik első dolga volt a választási reform: azóta Rióban nem szavazólapot használnak, hanem szavazógépet, amin csak gombot kell nyomni az adott jelölt neve mellett, nem lehet alternatív nevet beírni, a szavazat érvénytelensége árán sem.
Tiao 1996-ban halt meg diabéteszben, 34 évesen (ez csimpánzban nem számít aggastyánnak: míg vadon átlagosan csak 15 évig élnek, fogságban inkább 30-40 évig, de vannak példák 60 feletti kort megélt példányokra is). Rio de Janeiro háromnapos gyászt rendelt el a tiszteletére, és félárbócra eresztette a város lobogóját.
Ha szereted a hétköznapokat érdekes tudásmorzsákkal feldobni, ha egy ehhez hasonló szürreális történet kizökkent a napi rutinból, akkor támogasd a munkánkat, hogy még több hasonló anyagunk szülessen!
