Ha az emberrel szembe jön egy kép a tüskés hátú Stegosaurusról vagy a 18 tonnás Apatosaurusról (leánykori nevén Brontosaurus), nagy unalmak közepette felmerülhet a kérdés, hogy hogyan is szaporodtak ezek a bestiák. Természetesen nem csak a mezei internetezőnek juthat ez az eszébe: a kutatók azóta vizsgálják a lehetőségeket, amióta csak létezik őslénytan.
Mivel olyan állatok szaporodási szokásait kutatják, amik több millió évvel ezelőtt éltek, a választ egyelőre három szóban lehet összefoglalni:
A legnagyobb akadályt az jelenti, hogy míg csontok és tollak maradtak fenn, a puha szövetek, mint például a nemi szerv, általában lebomlottak az évmilliók alatt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy lehetetlen lenne utánajárni, hogyan is éltek szexuális életet a dinók, csak jelentősen nehezebb.
Szerencsére már tudjuk, hogy a leszármazottjaik vagy távoli unokatestvéreik ma is körülöttünk élnek krokodilok, aligátorok és madarak formájában. Ha ezekből az állatokból indulunk ki, akkor nagyjából kideríthetjük, hogy is voltak összerakva a dinoszauruszok. Ezeknek a rokonoknak mind kloákájuk van, azaz egy testnyílást használnak ürítésre és szaporodásra. Feltételezhető, hogy így volt ez a dinoszauruszoknál is. Például a hím kacsáknak és struccoknak a kloákájukból csusszan ki a péniszük – bár azt nem tudni, hogy melyik dinoszauruszfajoknak lehetett péniszuk.
Azt is fontos megjegyezni, hogy a szaporodás nemcsak az aktusból állt, hanem azt valószínűleg egy összetett párzási rituálé is megelőzte. Kutatók egyelőre még nem találtak összefont nyakú Apatosaurus-párt, de valószínű, hogy a nőstények tartottak valamiféle előszűrést a lehetséges partnerek között. Mivel már tudjuk, hogy több dinoszaurusz is tollas lehetett, a színük és a mintázatuk valószínűleg szerepet játszhatott a rituáléban. Az Apatosaurusok hosszú nyaka lehet, hogy annak volt az eredménye, hogy a nőstények arra a hímre buktak, aki a legmagasabbról tudta leharapni a leveleket.
A területen zajló kutatásokat az sem könnyítette meg, hogy sokáig nem tudtuk, hogy melyik csontkupac tartozik egy hím egyedhez, és melyik egy nőstényhez. Ezt tovább nehezíti, hogy nincs kifejezetten sok teljes csontvázunk minden fajtól. Végül a 2000-es évek elején jött az áttörés: mint kiderült, ahogy a nőstény madaraknál, úgy a dinoszauruszoknál is kialakult egy extra csontréteg a vemhesség elején, és onnan merítették a szükséges kalciumot, amikor tojást raktak. Ezek alapján ha egy őskövületnél megjelenik ez a réteg, akkor egy nőstényről van szó.
Miután sikerült kitalálni, hogy melyik egyedek voltak nőstények, a kutatók a csontokból kiderítették, hogy mennyi idősek lehettek, mikor vemhesek lettek. Úgy néz ki, hogy sok fajnál a nőstény még nem fejlődött ki teljesen, mikor először termékennyé vált, és feltehetőleg azután kezdett el lassulni a növekedésük, hogy elkezdtek szaporodni. Több csontból arra jutottak, hogy a növényevők gyorsabban fejlődtek, mint a ragadozók, ami az önvédelmet szolgálhatta. A korai termékenységnek az lehet az oka, hogy a legtöbb dinoszaurusz nem élt túl hosszú ideig, így hamar bele kellett vágniuk a fajfenntartásba.
A csábítási rituálékról sem tudunk túl sok biztosat, de néhány faj valószínűleg hasonló táncokat járt, mint sok madárfaj hímjei. Csontokon található sérülések alapján a dinoszauruszok sokat küzdöttek egymással, gyakran egy területért vagy egy nőstényért. Gorgosauruscsontokon található sérülésekből például arra lehet következtetni, hogy gyakran egymás pofáját is megharapták a harcok során.
Tehát ahogy a mai állatvilágban, úgy az őshüllőknek sem volt garantált a szex. Na de mi a helyzet a tüskés hátú Stegosaurusokkal? Nem valószínű, hogy a párzás az állatvilágban klasszikusnak számító, kutyák között is népszerű módon zajlott. Elképzelhető, hogy a nőstény az oldalára feküdt, hogy a hím eltalálja a kloákáját. Létezik olyan elmélet is, ami szerint egymásnak tolattak. Arra a kérdésre, hogy hogyan szexelhettek a Stegosaurusok, egyelőre egy biztos válasz van.
Mint a sündisznók: nagyon óvatosan.
