Élőlény-e a vírus?

2021. április 29. – 04:56

Élőlény-e a vírus?
Elektronmikroszkóppal készült felvétel egy fertőzött sejt felületén lévő koronavírusokról – Fotó: IMAGE POINT FR – LPN / BSIP / Universal Images Group / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Az emberiség történelme során valószínűleg még soha nem hangzott el globálisan a vírus szó olyan gyakran, mint az elmúlt bő egy évben. Magyarországhoz hasonlóan a legtöbb nemzet a sok millió vírusszakértő országává vált, ehhez képest valószínű, hogy a legtöbben nem tudnának megválaszolni egy alapvető és nagyon egyszerűen hangzó kérdést.

Azt, hogy vajon egy vírus élőlény-e.

A legtöbben valószínűleg úgy érzik, elég jó közelítéssel meg tudják mondani, hogy mi él és mi nem. Ember? Egyértelmű. Kutya? Szintén. Fakanál? Nem (már ha legalább néha elmosogatjuk). Elvis Presley? Michael Jackson? Hitler? Ne menjünk bele ebbe az utcába.

A lényeg, hogy a legtöbben valószínűleg egyértelmű választ adnának arra, hogy a vírus vajon élőlény-e. Kivéve azok, akik tényleg értenek hozzá, mert a tudomány jelenlegi állása szerint valójában nem tudjuk, mi is a helyzet ezekkel a szubmikroszkopikus betegséggyár-parazitákkal. Amióta tudunk a vírusok létezéséről, sok mindennek gondoltuk már: méregnek, baktériumnak, biokémiai valaminek.

Ezen a ponton érdemes definiálni, mit értünk azon, hogy élőlény. Ez egy elég komplex biológiai, morális és etikai kérdés, amire a válasz a mai napig nincs kőbe vésve. Bár nehéz egyértelműen eldönteni, hogy mi is a helyzet a vírusokkal, egy hétköznapi ember számára úgy tűnhet, hogy él: a járványt okozó koronavírus például a sejtjeink segítségével szaporodik, terjed, mutálódik – egészen olyan, mintha nem is csak élne, de egyenesen a túlélésre játszana.

A NASA szerint minden önfenntartó kémiai rendszer, ami képes a darwini evolúcióra, élőnek tekinthető. Mások szerint az élethez legalább egy sejtre van szükség, és fontos tényező az is, hogy az előlények definíció szerint képesek a szaporodásra. Mondjuk, ez rögtön kizárja az öszvéreket az élőlény kategóriából, amik általában nemzésképtelen ló−szamár hibridek, és azért aránylag nagy biztonsággal jelenthetjük ki empirikus alapon, hogy élőlényként tekinthetünk a derék málhásállatokra. Daniel Koshland híres amerikai biokémikus kicsit máshogy közelíti meg a kérdést, ő hét oszlopát sorolta fel az életnek.

Egy baktériumhoz kapcsolódó bakteriofág vírusok egy elektronmikroszkóppal készült felvételen – Fotó: Dr. Graham Beards / Wikimedia Commons

Luis P. Villareal evolúciós biológus szerint az élet inkább egy skála, mint egy fixen definiálható valami. A vírus ugyan egy parazita, de szinte minden biokémiai funkciója ellátásához egy gazdatest sejtjeire van szüksége, tehát a klasszikus értelemben nem él. Villareal egy maghoz hasonlítja: valami, ami önmagában nem tekinthető élőlénynek, de magában foglalja az élet lehetőségét.

Úgy is tekinthetünk az életre, mint élettelen elemek összessége. Ez alapján a vírus ugyan nem él, valahol a két állapot határán van.

Fontos ez egyáltalán?

A kérdés több puszta filozofálásnál. A vírusoknak is volt/van egy sajátos evolúciós útja, ami egészen a földi élet kezdetéig vezethető vissza. Ennek ellenére sok evolúciós biológus ezzel nem foglalkozik, mert szerintük élettelen kémiai anyagról van szó. Pedig lehet, hogy nagyban befolyásolták a többi faj evolúcióját (hiszen minden növénynek, állatnak, gombának, egysejtű eukariótának és baktériumnak is megvannak a maga vírusai). Ezeket a kutatók sem hagyják figyelmen kívül, de inkább egy olyan külső tényezőként kezelik, mint például a klímaváltozást.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!