Keresztülrepült egy vasrúd az agyán, aztán csak viccelődött az orvossal

2021. március 14. – 07:06

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Minden idők egyik leghíresebb munkahelyi balesete minden bizonnyal 1848. szeptember 13-án történt, hiszen a leírása azóta is szerepel az orvosi tankönyvekben. Nem csupán a szokatlansága miatt, hanem azért is, mert még a 21. században is szolgálhat új információkkal, ráadásul az orvostudományon kívül még izgalmas jogi és filozófiai kérdéseket is felvet.

Fojtóvasból lövedék

A baleset elszenvedője Phineas Gage volt, egy New Hampshire államban született fiatal vasúti munkás. Értett a dolgához, 25 éves korára már pályamunkások csoportvezetője volt, és a környék egyik legjobb szakembereként ismerték. A tragikus napon csapatával egy vasúttársaság megbízásából a Vermont állambeli Cavendishtől délre tisztított meg egy sziklás terepet. Ez robbantásokkal járt, amit a munkások legtöbbször úgy végeztek, hogy lyukat fúrtak a sziklába, beleöntöttek némi puskaport, arra agyagos, homokos fojtást nyomtak (hogy a robbanás energiája lehetőleg odabent hasson), aztán meggyújtottak egy, a puskaporos rétegbe vezető kanócot, és elsiettek a közelből.

Sziklarobbantás előkészülete egy 1922-es könyvben: kanóc, fojtás, puskapor – Kép: Wikipedia / E.I. Du Pont de Nemours & Company

A fojtást általában egy tömővasnak vagy fojtóvasnak nevezett rúddal tömörítették. Phineas Gage-nek ez annyira fontos és közeli munkaeszköze volt, mint a mikrofonállvány a Korn énekesének, legalábbis ő is készíttetett egy egyedi darabot saját magának (igaz, nem H. R. Gigerrel, csak egy kováccsal). Gage fojtóvasa tekintélyt parancsoló, hatkilós acél volt, hossza 1,1 méter, átmérője 3,2 centi, a rúd egyik vége hegyet formázva elvékonyodott.

Délután fél ötkor a fojtóvas éppen ezzel a végével hatolt be Gage fejébe, hogy aztán keresztülrepüljön az agyán.

Történt ugyanis, hogy Gage egy robbantáshoz készülve fojtást tömött egy furatba, amiben már benne volt a puskapor. Az egyik kollégája elvonta a figyelmét, ezért Gage félig-meddig hátrafordult, de továbbra is tömködte a vasat a lyukba. A fojtóvas a furat falán szikrát vetett, az pedig berobbantotta a puskaport (lehetséges, hogy a fojtásból kifelejtették a homokot, és ezért következett be a baleset). A fojtóvas lövedékként repült ki a lyukból, átszúrta a férfi arcát, majd a járomcsont alá hatolva a bal szem mögött folytatta útját, áthaladt a bal homloklebenyen, és a homlokcsontból kirobbanva távozott. A robbanás erejét jól mutatja, hogy miután a hatkilós acél átszúrta Gage fejét, még huszonöt métert repült, mielőtt földet ért.

Gentlemanből bunkó

Mondani sem kell, hogy egy ilyen baleset után Gage szörnyű állapotban volt: egy hatalmas lyuk tátongott az arcán, egy pedig a koponyáján, bal szeme előreugrott, sebeiből szivárgott a vér. Ehhez képest meglepően higgadtan reagált. A robbanás hátralökte, de nem vesztette el az eszméletét. Néhány zavarodott perc után beszélni kezdett, aztán segítséggel feltápászkodott, szekérre ült, és az egy kilométerre levő városba hajtatott. A munkálatok idejére egy hotelban szállt meg, oda vitték, és orvost hívtak hozzá. Amikor Gage meglátta az orvost, fejsebét mutatva biccentett neki, és így fogadta:

„Doktor, van itt elég munka magának”

Az orvos nem tudta ezt megcáfolni, sőt nagyjából hat körül érkezett mellé egy tapasztaltabb kollégája, John Harlow, aki onnantól kezdve átvette a beteg kezelésének irányítását.

(Ez az a pont, ahol megkérem a sokkolóan naturalista leírásokra érzékeny olvasókat, ugorják át a következő bekezdést, mert a nyugalom megzavarására alkalmas sorok következnek.)

Annak ellenére, hogy Gage a tudatánál volt, és el tudta mondani, mi történt vele, a fejsebe aggasztóan súlyos volt. Első orvosa például visszaemlékezésében leírja, hogy a férfinak öklendeznie kellett, és eközben a nyomástól egy teáskanálnyi agydarab kirepült a fejéből. Harlow pedig arról emlékszik meg, hogy Gage koponyája úgy festett, „mintha kitört volna egy vulkán a fejéből”, és a beteg és a betegágy is vérben ázott. Harlow megtisztogatta a seb környékét, majd belenyúlt, hogy eltávolítson néhány csontszilánkot. Az orvosnak két ujja is belefért a sebbe, és ahogy tisztította a lyukat, Gage újra öklendezni kezdett, mert a torkában érezte, ahogy fentről leszivárog a vér. Harlow szerint a fejseb vérzése csak este 11 körül állt meg, az orvos addigra nedves kötözővel és rögzítőszalagokkal ellátta a sebet, részben nyitva hagyva a szivárgás miatt. Később hálósapkával szorította le a kötéseket, és ellátta a Gage arcán és kezén levő égési sérüléseket is, amiket a robbanásban szerzett.

Phineas Gage és a fojtóvas – Kép: Wikipedia / Warren Anatomical Museum

Gage a tortúra ellenére nyugodt marad és eszméleténél volt, bár a vérveszteségtől legyengült. Az mondta, minél előbb újra dolgozni szeretne, és amikor a szülei meglátogatták, felismerte őket. Pár nappal később aztán romlani kezdett az állapota, bal szemére végleg megvakult, arca és fejsebe begyulladt a fertőzésektől. Szeptember 24-től kezdve kómaszerű állapotba süllyedt, nagyon ritkán beszélt, csak egy-egy szótagot. Rémes állapotban volt, és miközben a barátai már előkészítették számára a koporsót meg a ruhát, amiben majd eltemetik, Harlow folyamatosan ápolta Gage-et, olykor újra megnyitva és megtisztítva a sebeket. Gage hetekig élet és halál között lebegett, aztán október közepére stabilizálódott az állapota. Napról napra erősödött, november végére pedig már elég jól volt ahhoz, hogy hazautazzon szüleihez New Hampshire-be. Decemberben már lovagolni is tudott, februárban ellátta a ház körül az állatokat, és napról napra több munkát bírt. Fizikailag kezdett teljesen felépülni.

Mentális állapotán viszont meglátszott, hogy a homloklebenyének egy részét szétroncsolta a fojtóvas. Megváltozott a személyisége, barátai és felesége szerint „Gage nem volt Gage többé”. A korábban elhivatott, munkájára összpontosító férfi szétszórt lett, a pénzzel nem tudott bánni, noha a baleset előtt ügyes üzletember volt. Kifogástalan modora eltűnt, sokszor viselkedett bántón, közönségesen, emellett gyors hangulatváltozásai voltak, és szülei szerint néha kihagyott a memóriája. Mindez Gage sorsát is alapjaiban változtatta meg: felesége és több barátja elhagyta, a vasúttársaság pedig nem vette vissza a munkásai közé.

Mutatványosból kocsis

Eközben Harlow elkezdte publikálni Gage példátlan esetét, de sokan nem hittek neki. Ez oda vezetett, hogy 1849 novemberében a Harvard Medical School elismert sebészprofesszora, Henry Jacob Bigelow kérésére Gage Bostonba utazott, ahol Bigelow hetekig vizsgálta őt. A professzor meggyőződött arról, hogy a mondottak tényleg megtörténhettek a férfival, és a vasat is meg tudta szemlélni, Gage ugyanis a baleset után mindenhova magával vitte – ahogy ő nevezte – „társát”. Bigelow bostoni tudóstársainak előadást tartott a betegről, és be is mutatta őt, innentől kezdve Gage megindult a hírességé válás útján.

Gage egyik fellépésének hirdetése 1852-ből – Kép: Wikipedia / Vermont Patriot and State Gazette

Pár évig vásárokban mutogatta magát és előadásokat tartott. Állítólag egy tízcentesért még félre is húzta a fejsebét takaró skalprészt, és meg lehetett csodálni a lüktető agyát. Bár később elterjedt, hogy cirkuszokhoz csatlakozott, ez nem történt meg, és többnyire saját maga menedzselte az útjait. Miután csökkent iránta az érdeklődés, a New Hampshire-i Hannoverben egy kocsisvállalkozásnál dolgozott, majd 1852-től hét évig Chilében végzett hasonló munkát. Akkortájt aranyláz dúlt a dél-amerikai államban, és Gage könnyen talált állást, egy távolsági vonalon lett kocsihajtó. 1859-ben aztán elkezdett gyengülni, és hazautazott. Anyjával és testvérével San Franciscóban telepedett le, ahol rövid ideig egy farmon dolgozott. 1860 februárjában epilepsziás rohamai kezdtek lenni, és állapota egyre rosszabb lett. Május 21-én egy súlyosabb roham után elhunyt. Phineas Gage 12 évet élt azután, hogy az acélrúd átrepült a fején.

Hat évvel később Harlow megtudta, hogy Gage meghalt, és kapcsolatba lépett a családjával. Rávette őket, hogy exhumáltassák Gage-et és küldjék el neki a koponyáját, tudományos kutatás céljára. Harlow akkor már nagy tekintélyű orvos volt a massachusettsi Woburnben. Gage-ék a koponya mellé elküldték neki a bajt okozó fojtóvasat is, ma mindkettő megtekinthető Bostonban, a Warren Anatomical Museumben.

Legendából talány

Gage-ről már Harlow is írt szakcikkeket, és ő is felvetette, hogy Gage mentális átalakulása összefügghetett agyának roncsolódásával. Valóban, a homloklebeny sérülése más esetekben is együtt járt személyiségváltozásokkal. Ugyanakkor nem árt figyelembe venni, hogy Gage a kevésbé tudományos sajtónak köszönhetően halála után kisebb legendává vált, és sorra jelentek meg róla a túlzó, vagy akár igazságot már nyomokban sem tartalmazó cikkek, például olyan állításokkal, hogy Gage szexéhes vadállattá vált, vagy hogy sorra járta az orvosi egyetemeket, és mindegyiknek eladta a koponyáját.

A szerencsétlenül járt vasúti munkás sztorija csak az elmúlt pár évtizedben kapott igazán izgalmas árnyalatokat, amikor újra elkezdték kutatni, modernebb eszközökkel. Így derült ki például, hogy Gage szája szinte biztosan nyitva volt, amikor a baleset történt (valószínűleg beszélt a munkáshoz, aki elvonta a figyelmét), és hogy a jobb agyféltekéje ép maradhatott. 2012-ben Jack Van Horn, a UCLA neurológiaprofesszora vezetésével Gage koponyájának korábbi CT-felvételeiből meghatározták a valószínű szöget, ahogy a fojtóvas áthaladt a férfi fején, és számítógépes rekonstrukciókat készítettek. Van Hornék modelljéből az tűnt ki, hogy Gage agykérge nagyjából 4 százalékát, fehérállományának pedig több mint 10 százalékát elveszítette.

Van Horn csapatának egyik szimulációja a fojtóvas irányáról és arról, hogy milyen agyterületeket roncsolhatott – Kép: Wikipedia / PLoS ONE 7(5): e37454. doi:10.1371/journal.pone.0037454

Ezzel párhuzamosan kutatni kezdték Gage életének fellelhető dokumentációját, ebben egy ausztrál pszichológiaprofesszor, Malcolm McMillan járt élen. E kutatások eredményeként kerültek elő későbbi leírások Gage-ről (például a chilei munkájáról), valamint két fotó is róla. A képeken egy félszemű, de jóképű, és magabiztosnak tűnő férfi látszik, a leírások pedig többnyire méltatják, és nem emlékeznek meg kirívó negatívumról. Ezek alapján (illetve az alapján, hogy milyen összetett munkákat képes volt aztán ellátni) ma az az elmélet a legelfogadottabb, hogy Gage kedvezőtlen személyiségváltozásai a baleset után csak rövid ideig álltak fenn. Aztán beindult a neuroplaszticitásként ismert jelenség: Gage agya „újradrótozta magát”, a hiányzó területek szerepét más agyi régiók vették át, és végül a férfi szociálisan sokkal elfogadhatóbbá vált.

Gage esete olykor előkerül jogi és filozófiai vitákban is, más hasonló betegekkel együtt, akiknél szintén agyi deformáció váltott ki személyiségváltozást. Pár éve a Critical Biomass blog például Gage-gel kapcsolatban idézte egy negyvenes családapa esetét, aki elkezdett prostituáltakkal találkozni és saját, 12 éves mostohalányát is molesztálta. Hamar büntetőeljárás lett a vége, aminek során aztán kiderült, hogy a férfi prefrontális kérgében agydaganat nőtt. Ennek eltávolítása után a beteg viselkedése évekre helyreállt, amikor pedig újra aberrálttá vált, diagnosztizálták a daganat újraképződését. Ezek az esetek felvetik a problémát, hogy ha az agy morfológiája és az emberi viselkedés ennyire összefügg, mennyire lehet büntetni azokat, akik sérült állapotban követnek el bűnt. Sőt, az a kérdés is felmerül, hogy mennyiben tekinthető szabadnak az akarat, ha tetteinket ennyire befolyásolja agysejtjeink állapota.

Erre nincs jó válasz, de a fojtóvassal átszúrt koponya még tisztán orvosi rejtélyeket is tartogat. Hogy pontosan mi történt Phineas Gage agyával, az a mai napig több tudományág izgalmas talánya. Esetét idézik és kutatják is, leggyakrabban traumás agysérülésekkel, degeneratív mentális betegségekkel (pl. Alzheimer) és rehabilitációval kapcsolatban.