Az Amerikai mesterlövész a 2015-ös Oscar-gála egyik nagy esélyese volt: a Clint Eastwood rendezte filmet hat díjra jelölték, az amerikai közönség imádta a valós történeten alapuló háborús drámát. Az egyik jelenet azonban a tökéletlenségével vált mémmé a premier utáni napokban, és pár percre témát adott a reggeli beszélgetős műsoroknak is. Ez volna az ominózus részlet, figyeljék benne a csecsemőt:
Igen, az egy műbaba, méghozzá feltűnően mű. Aki ezt kiszúrja a moziban, azt vélhetően némileg kizökkenti a látvány a drámából – elvégre a cselekmény hitelessége is kicsit megkérdőjeleződik, ha már egy ilyen részlet sem stimmel. Az ember azt gondolná, hogy egy Eastwood kategóriájú rendező képes szerezni egy alig egyperces jelenethez egy élő csecsemőt. De a helyzet valójában nem ilyen egyszerű, és még nehezebb, ha nem pár hetes vagy hónapos gyerek, hanem egyenesen egy újszülött kellene egy jelenethez.
Amikor az utánzat nem elég
Igaz, egy műbaba lehet nagyon élethű is. Léteznek erre szakosodott cégek, amik szilikonból fröccsöntenek bébiket, aztán bőrpírral, műhajjal tökéletesítik a szintetikus csöppségeket, de kisiparos vállalkozó által készített kézműves mozikellékbabát is lehet találni a neten. Ezekkel többek között az a gond, hogy közeli beállításokon még a legélethűbb mesterséges baba sem elég élethű, viszont könnyen előidézhetik az uncanny valley jelenséget.
A magyarra hol rejtélyesség völgyének, hol természetellenesség völgyének, hol hátborzongató völgynek fordított problémát a robotikával foglalkozó Masahiro Mori professzor írta le 1970-ben. A lényege, hogy amint egyre emberszerűbbé válnak a robotok, úgy fogadják el őket egyre jobban az emberek, de egy ponton, amikor már majdnem teljesen emlékeztetnek egy emberre, a felfelé ívelő görbe bezuhan, a rokonszenv elillan, és bizarrnak éljük meg a nagyon-emberi-de-azért-még-nem-eléggé-emberi robotokat. Evan Goldberg producer a Guardiannek pár éve nyilatkozva megemlékezett egy ilyen élethű műbabáról, ami egy forgatáson mindenkire a frászt hozta, ezért inkább mindig elrakatták a kellékessel, amikor nem kellett egy jelenethez.
Hasonló a gond a számítógépes grafikával is: bármilyen profin modellezik és animálják is vászonra a cgi-gyereket, az eredmény kicsit természetellenes lesz. Ott van például Az ember gyermeke című remek sci-fi, aminek eleve a gyerekszületés a központi problémája (egy olyan világban játszódik, ahol mindenki meddő). A később a Gravitációval és a Romával több Oscart nyert rendező, Alfonso Cuarón a hosszú snittek szerelmese, így Az ember gyermeke egyik kulcsjelenetét, egy szülést is három vágatlan percben prezentálta – hogy aztán a végén egy cgi-gyerekkel megtörje az illúziót.
Cuarónnak persze sokkal nehezebb lett volna egy ilyen technikás jelenetet igazi gyerekkel leforgatnia, nála a rajzolt gyereket a kényszer szülte (hát, nem is egy anya). Hollywood ugyanis, ha csak teheti, a közeli felvételeknél valódi csecsemőket mutat be, ha a filmek úgy kívánják (távoli beállításoknál elég a műbaba). Valódi bébikkel persze nehezebb dolgozni, de autentikusan sírnak, rúgkapálnak és gügyögnek, és többnyire még olcsóbbak is, mint a számítógéppel rajzolt vagy akár egy felső kategóriás műbaba. Az Amerikai mesterlövész említett jelenetének forgatására is két valódi csecsemőt castingoltak, csak mire felvételre került a sor, az egyik belázasodott, a másik eleve nem jelent meg. Eastwood nem akarta, hogy csússzon a forgatás – hát Bradley Cooper kezébe adott egy műbabát.
Több mint 15 nap a hírnév
Persze, akár az egész hajcihőt ki lehetne kerülni, mint a Rosemary gyermekében, amikor Mia Farrow rémült arcára vágnak, de azért a filmrendezők ritkán ússzák meg ennyivel a csecsemős jeleneteket. Egy hús-vér kisbaba megjelenítése izgalmat, drámát, érzelmeket és nem mellesleg cukiságot tud hozni a cselekménybe, így folyamatos az igény a filmipar részéről babaszínészekre, amit a megfelelő ügynökségek ki is szolgálnak. A „honnan castingolnak csecsemőket, pláne újszülötteket egy forgatásra?” kérdésre tehát nem annyira meglepő a válasz: csecsemőszínész-ügynökségektől.
Az említett Guardian-cikk pár éve alaposan körbejárta a filmipar csecsemőinek életét. Eszerint a megfelelő ügynökségeknél ezerszám regisztrálnak szülők éppen megszületett gyerekeket, a castingosoknak így van miből válogatniuk mindenféle életkorból. A lap megszólaltatott két ilyen apát, mindkettő azt mondta, hogy a szülők többsége nem a hírnévért adja bérbe a gyerekeit forgatásokra, hanem gyakorlatilag máris a picik későbbi főiskolai oktatására gyűjtenek. A hollywoodi forgatásokra vonatkozó kaliforniai törvények szerint ugyanis a kiskorú színészek számára gondviselőjük köteles egy zárolt számlát nyitni. „A lányom által keresett pénz oda megy, aztán megkapja, majd ha 18 lesz” – mondta az egyik megkérdezett a lapnak.
A csecsemők színészi karrierjének elég szigorú keretet ad a színészek szakszervezete, a Screen Actors Guild (SAG), illetve a kaliforniai törvények. Eszerint a forgatáson szereplő gyerekeknek egészségesnek, fejlettnek és legalább 15 naposnak kell lenniük – egyes államokban, például Wyomingban és Új-Mexikóban a törvényekben nincs 15 napos korlátozás, de ezeken a helyeken kevés a nagy filmstúdió. A SAG négyéves korukig teljes jogú tagként kezeli a gyerekszínészeket (akkor is, ha nem jelentkeztek a szervezetbe), és kiemelt figyelmet szentel annak, hogy jól bánnak-e velük a forgatásokon. Nyilvánvalóan egy kiskorú mellé kell egy szülő vagy gondviselő kísérő, ezenkívül a felvételek között megfelelő helyiséget kell biztosítani szoptatáshoz, pelenkázáshoz, pihenéshez, és külön gyerekorvost vagy nővért. Egy gyerek naponta legfeljebb négy órát dolgozhat egy forgatáson, és óránként legfeljebb húsz percet.
A SAG még arra is kitér, hogy ha a gyerek újszülöttként jelenik meg a filmben, akkor milyen szmötyivel lehet bekenni őt, hogy utánozzák a magzatmázat, a vért, meg a többi dolgot, ami egy éppen megszülető gyereket borít. Eper- és málnalekvárt például nem lehet használni, ahogy más, allergiás bőrreakciók kiváltására alkalmas ételeket sem, és a síkosítók alkalmazása is kizárt. Megengedett viszont krémsajtot kenni a gyerekre, ahogy szőlőzselét vagy kukoricaszirupot.
Twin-win szituáció
A filmiparban előnyt élveznek azok a gyerekek, akikkel könnyebb betartani a fenti szabályokat. Így például az egypetéjű ikrek mindig keresettek az ügynökségeknél, hiszen egymás dublőreiként lehet váltogatni őket, amikor munka van (például ha az egyiknek lejárt a húsz perce, jöhet a másik). Az ikrek már csecsemőkorban is könnyebben utat találnak a forgatásokra, mert gyakran előfordul, hogy ugyanarra a szerepre 3-4 hasonlóan kinéző kisbabát is castingolnak. A túlbiztosítás indokolt, hogy a csecsemők között biztosan akadjon olyan, aki éppen úgy viselkedik, ahogy a szerep szerint kell. Mert a bébik ugyan óriási átéléssel tudnak a mama után sírni, de sokszor pont nem erre van szükség.
Erről a már említett Evan Goldberg mesélt a Guardiannek, aki egyebek között a Felkoppintva executive producere volt. Elmondta, hogy a kisbabás forgatásokon mindenki kicsit máshogy, jól neveltebben viselkedik, mert ha síró gyerekek miatt kell állnia a munkának, az mindenkinek rossz. „Vicces látni, ahogy száz ember egyszerre próbál jó szülő lenni” – fogalmazott. A Felkoppintva szülési jelenetéhez egyébként szintén több gyereket használtak, meg krémsajtot és szőlődzsemet. „Két befejezést is felvettünk, egyet egy kisfiúval, egyet pedig egy kislánnyal. Azt hiszem, a fiút választottuk végül, de nem vagyok benne biztos” – mondta Goldberg (egyébként nem emlékezett jól: kislány születik a filmben).
A 15 napos szabály eléggé megnehezíti a filmesek dolgát, amikor a gyereknek szerepe szerint egy újszülöttet kell eljátszania. Egy kéthetes csecsemő észrevehetően fejlettebb, mint egy nulla napos, ahogy az például a Nicsak, ki beszél még! szülőszobájában is tetten érhető. Az a gyerek, akit Kirstie Alley mellé fektetnek, biztosan nem újszülött:
És itt jön be a másik ok amiért az ügynökségek szeretik az ikreket: ők általában kicsit fejletlenebbül, sokszor koraszüléssel jönnek a világra, így 15 naposan is újszülöttnek néznek ki. A kaliforniai törvény ugyanis nem a várható, hanem a tényleges szülési időponttól kezdve számolja a napokat. Az ügynökségeknél így rendszeresen jelentkeznek nem iker koraszülöttek szülei is.
Bár az újszülöttek sokszor központi szerepet kapnak a filmben (mint a Felkoppintva vagy Az ember gyermeke babája), ezek természetesen nem szöveges szerepek, így általában a statisztákkal egyenrangú színészként kezelik a bébiket: a stáblistában többnyire nem jelennek meg, és a fizetésük sem kiemelkedő. A Slate 2007-es cikkében egy SAG-szóvivőre hivatkozva 126 dolláros napidíjat ír a csecsemőszínészeknek, ami kivételes esetben 700 fölé is felmehet (egy felső polcos, élethű műbaba ára viszont a 8-9 ezer dollárt is elérheti). Ezek ugyan régebbi számok, de egy hollywoodi statiszta ma is átlagosan 180-200 dollár körül kap egy munkanapért, tehát a pár száz dolláros nagyságrend ma is igaz. Ez van, kölyök, senki nem mondta, hogy könnyebb lesz neked Hollywoodban csak azért, mert aranyos vagy.
Magyar filmre magyar bébit
Amerikában tehát ezzel kell számolni, de mi a helyzet a magyar filmekkel? Gyakran emlegetett extrém példa Mészáros Márta 1976-os, Kilenc hónap című drámája, amiben a főszereplő, Monori Lili konkrétan a saját gyermekét szüli meg a film végén. A színésznő már állapotos volt, amikor elvállalta a szerepet, és Mészáros rábeszélte őt arra, hogy maga játssza el a valóságban is lezajló jelenetet – aztán nagyon nehéz volt olyan orvost találni, aki hajlandó volt kamerák előtt levezetni egy szülést. A jelenet felvétele után Kende János operatőr elájult.
Monori esete páratlan a magyar filmtörténetben, és ma már itthon is hasonlóan működik a csecsemőszínész-casting, mint Amerikában, azaz jellemzően ügynökségeken keresztül. Nemesházi Beatrix, a Zoom Cinema casting direktora például több filmhez és reklámfilmhez is válogatott már csecsemő szereplőket. „A kiskorúak filmszereplése hosszú évekig gyámhatósági engedélyhez volt kötve” – mondta megkeresésünkre. „Ez sokszor körülményes volt, és kerületenként változott. Volt kerület, ahol ezt a kérést könnyedén kezelte a gyámügy, de volt ahol hónapokig akadékoskodtak. Előfordult, hogy emiatt elvesztettük a kiválasztott gyereket, mert míg ügyintéztek, elkezdődött a forgatás.” Tavaly az engedélyeztetési eljárás megszűnt, most már csak bejelentési kötelezettség van a gyámhatóság felé. Ezt a szülőnek kell beadnia, csatolva egy szinopszist, hogy miről szól a film, és mi lenne benne a gyerek szerepe.
Az egyévesnél fiatalabb kis színészekre kiemelt figyelem irányul itthon is. Egy csecsemő négy órát lehet távol otthonról, és ebben benne van az utazás is oda-vissza – tehát ha a gyereket fél óra alatt lehet eljuttatni az otthonától a forgatásra, akkor csak három órát tölthet el ott. Emiatt és a síráspara miatt a magyar filmesek is általában több babával dolgozna. Nemesházi szerint – bár erre nincs magyar törvény – a gyakorlatban az óránként legfeljebb húszperces munka is megvalósul. Az ikrek itthon is előnyt élveznek, de még inkább a filmipari bébik.
„A hazai castingügynökségek először többnyire ismerősi körben néznek szét, nincs-e valakinél a szerepre alkalmas gyerek. A filmes szülő ugyanis tudja, mivel jár egy forgatás, ami neki is, nekünk is előnyös. Én leginkább azt szeretem, ha olyan gyereket találunk, akinek az anyukája már többször forgatott velünk” – fogalmaz Nemesházi, akinek koraszülöttekkel nem volt még dolga, mindig sikerült eddig megfelelő babákat találnia. Egyebek közt Kárpáti György Mór Guerilla című filmjébe castingolt csecsemőt, szintén filmes körből. Erdőben forgattak, alig pár hetes gyerekkel. „Ha nehéz a téma vagy a körülmények, nagyon jól fel kell készíteni a szülőket, biztosan nem bánják-e, ha a filmben így látják viszont a gyereküket” – mondja erről. Egyik legutóbbi megbízása A vizsga című 2011-es ügynökfilm folytatása, A játszma, amihez télen már leforgatták azokat a jeleneteket, amikben a filmben szereplő csecsemő távolról látszik. Akkor műbabát használtak, most stúdióban felveszik a közeliket, valódi gyerekkel.
Az amerikai és a magyar rendszer között két nagy különbség a pénz és a hivatkozás kezelése. Itthon, ha a baba szerepe fontos, szülői engedéllyel szerepelhet a neve a stáblistán. A fizetése pedig Nemesházi szerint jóval több, mint a statisztáké: míg egy felnőtt statiszta napidíja ma nem nagyon megy 10-12 ezer forint fölé, egy csecsemő jóval több pénzt kap egy filmes munkáért, jellemzően napi 50-100 ezer forint között. A dublőr csecsemővel együtt ez már olyan tétel, aminél olcsóbb a műbaba, így ha a helyzet engedi, azt használják felvételeken. Végül is az Eastwood-film megmutatta, hogy nem ezen múlik egy Oscar-jelölés.
