A szicíliai Catania városában egész évben lehet kapni a hol minni di virgini, hol cassata di Sant’Agata, hol pedig minni di Sant’Agata néven árult süteményt. Elég pepecs munka az elkészítése: sütni kell egy piskótatésztát, azt ricottás krémmel, csokival és kandírozott gyümölcsökkel megtölteni, az egészet marcipánnal és cukormázzal bevonni, és a tetejére tenni egy cukrozott cseresznyét. Ráadásul a süti formája sem mindegy: félgömb alakú szilikonformában kell elkészíteni, hogy végül az egész úgy nézzen ki, mint egy telt női kebel, amin a cseresznye a mellbimbó. Mert ez a szénhidrátbombát pontosan női mellek ihlették, sőt a mellforma egy szörnyű vértanúsztorira emlékezik.
A városban február 5-én minden évben megugrik a mellsütifogyasztás, ez ugyanis Szent Ágota halálának napja, amit a helyiek utcai fesztivállal ünnepelnek. E napon a szent képmását hordják körbe súlyos kandeláberekkel kísérve, és az ájtatosságot egy-egy cassata di Sant’Agatával fojtják le. Idén múlt pénteken volt ez az esemény, a járványhelyzet miatt a szokásosnál jóval szerényebb keretek között, de a mell alakú sütemény készítésével sokan ünnepeltek otthon.
A szokás kicsit bizarr, mert a katolikus legendárium szerint Szent Ágota melleit levágták vagy fogókkal tépték le. A nő Catania szülöttje volt a 3. században, éppen akkor, amikor Decius római császár kiterjedt keresztényüldözésbe kezdett. A magát kereszténynek valló Ágota visszautasította a helyi prefektus, Quinlianus közeledését, mire a helytartó egy örömtanyára vitette a nőt, abban bízva, hogy ott majd megrontják. Ez nem sikerült, Ágota erős maradt a hitében és megóvta erényét, erre Quinlianus bíróság elé állíttatta és börtönbe záratta, ahol megkezdődtek a nő kínzásai. Ennek során távolították el Ágota melleit, de a borzalmas csonkolás utáni éjszaka megjelent neki Szent Péter és meggyógyította őt. A nő ép melleit látva a prefektus annyira bedühödött, hogy halálra kínoztatta Ágotát: a nő 251. február 5-én a börtönben kiszenvedett.
A szentet a középkori festményeken gyakran úgy ábrázolják, hogy a saját melleit tartja egy tálcán, pont úgy, mint két cassata di Sant’Agatát. A keblet formázó sütemény viszont jóval korábbi találmány: már az ókori görögök is készítettek hasonlót a theszmofória nevű ünnepre, ahol a termékenység istennője, Démétér tiszteletére fogyasztottak szezámmaggal és mézzel készült, mell alakú édességet. Ez a finomság aztán különböző változatokban fennmaradt a szicíliai gasztronómiában, és a pogány eredetű szokásra egy ponton rátelepedett Szent Ágota ünnepe. Valószínűleg a helyi apácáknak köszönhető ez, akik egy ponton ránéztek egy mellsütire meg egy Szent Ágota-festményre, és összeadtak kettőt meg kettőt. Ma pedig már a cassata di Sant’Agata éppen annyira Catania identitásának része, mint maga Szent Ágota személye.
Hozzá kell tenni, hogy a szokás kialakulásához a kulturális miliő is kellett. A katolikus egyház távolságtartása minden vulgaritástól és hedonizmustól első blikkre nehezen összeegyeztethető egy olyan frivol huncutsággal, mint a mell alakú, marcipános csemege, amin hetykén merednek a cseresznyemellbimbók. A prüdériára kevésbé hajlamos mediterrán országok azonban megengedőbbek ezen a téren, és a női mell sokszor az anyaság, a termékenység jelképe, amin nincs szégyellnivaló. És hogy mennyire nem egyedülálló a keresztény genitálianass: a portugáliai Amarante városában egy 13. században élt katolikus papra, São Gonçalóra pénisz alakú (és szintén pogány szokásból eredő) süteménnyel emlékeznek.
