2021. február 2. – 05:05
A 2012-es The Bay című horrorfilm története szerint káosz tör ki Maryland egyik kisvárosban, miután egy ökológiai katasztrófa következtében új parazita faj jelenik meg. A paraziták az embereket veszik célba, felfalják áldozatuk nyelvét, majd annak helyére telepedve élősködnek. A csavar, hogy
a film ihletője maga a természet, nyelvfaló parazita ugyanis valóban létezik, csak nem az emberek, hanem a halak szájában érzi otthonosan magát.
Habár a The Bayben a halak szájából terjed át az élősködő az emberekre, a valóságban a parazitát az emberek cseppet sem érdeklik. Egyes halfajok viszont annál inkább: a „nyelvevő tetű” vagy „nyelvevő rák” becenéven futó Cymothoa exigua nemcsak elrohasztja a halak nyelvét (igen, van nyelvük), hanem helyükre telepedik, alszik, eszik és néha még talán szaporodik is a halak szájában.
A hermafrodita nyelv
A „nyelvevő tetű” elnevezés nem teljesen helytálló a C. exiguára, ami nem tetű, hanem egy ritka ászkarákféle. A nyelvevő jelző már annál találóbb rá, ugyanis ez az egyetlen ismert parazita, amely képes átvenni egy szerv funkcióját azáltal, hogy, ahogy azt a „nyelvevő” is sugallja, megeszi áldozatai nyelvét.
Katja Laingui, a Two Oceans Aquarium oktatási alapítványának vezetője oktatóvideóban mutatta be a Cymothoák életciklusát. A ritka ászkarákféle úgynevezett proterandrikus hermafrodita, ami azt jelenti, hogy a fiatal paraziták először mind hímek, de a felnőtt korba lépve egyes példányoknak visszafejlődik az ivarszerve és nősténnyé alakulnak. Születésük után a fiatal hímparaziták kisebb csoportja közösen úszik be a halak szájába azok kopoltyúnyílásán keresztül,
de a felnőtté válás küszöbén a fiúbanda egyik tagja nővé változik, amitől mindenki megőrül.
A nősténnyé alakuló, hímtársainál kétszer nagyobb egyed bemászik a hal szájüregébe, majd három pár lábával a nyelv tövéhez rögzíti magát. Ezután
- addig szívja a vért a hal nyelvéből, amíg az el nem sorvad és végül funkcióját nem veszti;
- ha a nyelv elhalt, a parazita a helyére ül, innentől a hal a nőstényt használja nyelvként;
- a hal így tovább használhatja „nyelvét”, a parazita pedig cserébe táplálkozik a véréből.
Stefanie Kaiser, az új-zélandi Wellingtoni Nemzeti Víz- és Légköri Kutatások Intézetének munkatársa azt is kiemeli, hogy habár a parazita állítólag teljesen betölti a hal nyelvének szerepét, vannak olyan tanulmányok, melyek arra utalnak, hogy ez a halnak nem meglepő módon nem a legkellemesebb. Egyrészről azért, mert a nyelv elvesztése fájdalmas és kellemetlen neki, másrészről pedig azért, mert a vérszipolyozás miatt a parazita élősködése negatív hatással van a hal növekedésére és súlyára, illetve szövetkárosodáshoz is vezethet.
Szájszex és költőtasak
Kaiser szerint a paraziták akár több évig is megmaradhatnak egy halnál, de számos példa van arra is, hogy a hal valahogy tovább él a nyelve helyére illeszkedett ászkaráknál. Az ekkorra már vérszegénységgel küzdő egyed azonban azzal még nem menekül meg, ha a nyelve helyén ülő nőstény elpusztul: ilyenkor egy másik hím változtatja meg a nemét és telepszik a hal nyelvének helyére.
A paraziták életciklusáról keveset tudnak a kutatók, más szájfertőző ászkarákokból kiindulva annyi sejthető, hogy a párzás is a hal szájüregében történik: pláne, hogy a nőstény nyelvátvétele után a kopoltyúkamrában még továbbra is sorakoznak a hím paraziták, melyek szintén a hal vérét szívják. Innentől még homályosabb a paraziták élete, egyes tanulmányok szerint egy nőstény csak egyszer rakja le az ászkarákok szaporodására jellemző úgynevezett költőtasakot.
A Cymothoa exigua jellemzően a Csendes-óceán északi részén elterjedt faj, magában a Cymothoa nemzetségben viszont közel 50 faj található (ebből nem mindegyik szájparazita). Nyelvfogyasztó ászkarákból kb. 380 különféle faj ismert a kutatók előtt, a dél-afrikai vizeken jellemző Ceratothoa africanae-t például 2014-ben fedezték fel. Utóbbi parazita az afrikai harcsa száját kedveli, de fajonként eltérő, mely halra telepednek: lazacra, barramundira, vörös csattogóhalra (a C. exigua ezt kedveli) vagy például a mahi mahira.
Habár a parazita az emberekre nem veszélyes, azokat a halakat fertőzi, amiket a halpiacokon is árulnak, így a parazitákra jellemző területek közelében néha előfordul, hogy a fagyasztott vörös csattogóhal szájában vagy a konzervek belsejében a vevő parazitára, vagy annak maradványaira bukkan. Nagy-Britanniában 2005-ben találták meg az első, 3,5 centis C. exigua-t egy csattogóhal szájában. A fertőzött állat valószínűleg importtal kerülhetett az országba. A tudósok már ekkor felhívták a lelkes halszájturkálók figyelmét arra, hogy habár az import áruban ritka esetben valóban felbukkanhat egy-egy parazita ászkarák, azért nem kell félni tőle, a filmmel ellentétben tényleg, de komolyan nincs semmi hatásuk az emberekre.