A Csak kétszer élsz című James Bond-film egyik csúcspontja, amikor a japán titkosszolgálat főnöke, Tigris Tanaka a nindzsáival lerohanja a gonosz Blofeld bázisát. A jelenetben néhány támadó ügynök kezében furcsa fegyvert látni, ami inkább tűnik kellékpuskának, mint igazinak: mintha a díszletesek azt a feladatot kapták volna, hogy farigcsáljanak valamit, ami kicsit az M16-os gépkarabélyra emlékeztet, de annál szögletesebb dizájnú.
Pedig a fegyver nagyon is valódi, még ha ritka darab is: Blofeld bázisa körül Gyrojetekből érkezik az áldás a gonosztevő sameszaira. A Gyrojet a fegyverfejlesztés egyik érdekes zsákutcája volt a hatvanas években, különlegességét pedig az adja, hogy nem hagyományos tűzfegyver-lövedékeket lőtt ki, hanem apró, 12-13 milliméter átmérőjű rakétákat.
A Gyrojet szerelemprojekt volt: két tapasztalt hadipari mérnök, Robert Mainhardt és Art Biehl a hatvanas évek elején kifejezetten azért alapított céget, hogy elkészíthesse a fegyvert. Az MBA néven alapított vállalatot ma startupnak hívnánk, és bizonyára jó befektetési pénzeket tudna behúzni a tenyérből indított rakéta ígéretével. Akkor már voltak hordozható fegyverek, amikből rakétameghajtású lövedékeket lehetett indítani – például az amerikai Bazooka vagy a szovjetek RPG-7-ese –, Mainhardték viszont a kézifegyverek szintjén valósítottak meg hasonló működési elvet.
A hagyományos kézifegyverekbe jellemzően olyan lőszert kell helyezni, ami valamilyen hüvelybe zárt gyúlékony anyagot (például lőport) tartalmaz, a hüvely elején pedig egy szilárd lövedék található. A fegyver elsütésekor a lőpor berobban, és a keletkező gáz tolóereje felgyorsítja a lövedéket, aztán az teszi a dolgát: felgyorsul, mintha puskából lőtték volna ki (hiszen pontosan ez történt). Ezekhez a fegyverekhez a robbanás erejének ellenálló, masszív és nehéz csövet és markolatot kell tervezni, és így is számolni kell a visszarúgással.
Ezzel szemben a Gyrojetnél magába a fegyverből távozó lövedékbe került a gyorsítást biztosító „üzemanyag”, ezért tényleg érdemes nem pisztolyként, hanem inkább apró rakétaindító állványként gondolni rá. A Gyrojet cinkötvözetből készült, és igen könnyű volt (nagyjából 60 deka, ez kb. feleannyi, mint a hasonló méretű .45-ös colt tömege), mert nem kellett ellenállnia egy kisebb robbanásnak, és persze így visszarúgása sem volt. A másik igen fontos különbség a lövedék sebessége: a hagyományos tűzfegyverek lövedéke a torkolat elhagyásakor a leggyorsabb, onnantól csak veszít az energiájából, ahogy lassul. A Gyrojet rakétalövedéke viszont addig gyorsult, amíg az üzemanyaga kitartott, és csúcssebességét akkor érte el, amikor az üzemanyag elfogyott. És pont ez volt az egyik probléma Mainhardték fegyverével.
A Gyrojet ugyanis igen lassú volt olyan távolságon belül, ahol jellemzően pisztolyt szoktak használni. 18 méterre 0,6 másodperc alatt jutott el, miközben egy kilenc milliméteres lövedék nagyjából 10-12-szer gyorsabban teszi meg ugyanezt a távot. Amikorra a rakétalövedék teljesen felgyorsult, már akár 380 métert is megtett egy másodperc alatt, de ilyen távolságokra a fegyver gyakorlatilag már használhatatlan volt a pontatlansága miatt. Bár a konstruktőrök furatokkal forgó mozgásra kényszerítették a lövedéket, és így stabilizálták azt, a kézi rakétatechnológiának így is túl nagy volt a hibaszázaléka. Az MBA reklámanyagai így nem is ilyen alapvető jellemzőkre mentek rá, mint a pontosság vagy a sebesség, hanem azt hirdették, hogy a Gyrojet könnyű, nincs visszarúgása, sosem kell olajozni vagy tisztítani, és vízben, sőt, akár a világűrben is lehet használni. Ez azt is jól mutatja, hogy ez a furcsa mutáns az űrverseny és a hidegháború idején született.
De hiába segítettek a Gyrojetek Tigris Tanakának és James Bondnak megakadályozni a harmadik világháborút, a valóságban csúnyán leszerepeltek. Az amerikai hadsereg egyik különleges kommandója, a Studies and Observation Group ugyanis kapott néhány Gyrojet pisztolyt, hogy élesben, a vietnami háborúban teszteljék. A SOG tagjai dicsérték a kis rakéták páncéltörő erejét (fatörzseket, fémajtókat lőttek át vele), de a fegyver lassúsága és pontatlansága lelombozó volt. Ráadásul a lövedékek nem bírták jól a délkelet-ázsiai párás klímát (egyenetlenül égették az üzemanyagot), bitang drágák voltak egy hagyományos skulóhoz képest, és borzasztó lassan lehetett tárat cserélni.
Mindezek miatt az a nagy katonai megrendelés, amiben az MBA reménykedett, sosem jött össze. Ennek ellenére a hatvanas évek végéig nagyjából ezer Gyrojet elkészült, többféle változatban: a pisztoly mellett karabélyt, gépkarabélyt és víz alatt működő verziót is gyártottak, sőt a James Bond-film kedvéért egy 12-csövű pisztoly is készült, de ez már a filmeseknek is sok volt.
A Gyrojetek ma gyűjtői ritkaságok, és ha csak a legegyszerűbb pisztolyváltozat felbukkan egy aukción, bőven ezer dollár fölött indul a licit rá (a fenti képen látható darab 6325 dollárért kelt el 2014-ben). Lövedéket már akár száz dollárért lehet venni hozzá, de ritkán lövöldöznek ezekből, hiszen már rég nem gyártják őket, az MBA 1970-ben végleg leállt a rakétapisztoly-projekttel. Persze azért a YouTube-on találni olyan videókat, amin Gyrojettel lőnek (mellé).