Egy éjszaka alatt kétszer átélni az éjfélt, vagy Szilveszter éjjelén az új év beköszöntét nem nagy kunszt, csak két időzóna határán kell lennünk. Mivel Magyarország az UTC+1 időzóna keleti szélén fekszik, a trükkhöz nem is kell különösebben nagy befektetés. Csak átrándulunk a szomszéd időzónába Erdélybe vagy Kárpátaljára, megvárjuk az éjfélt, aztán hazajövünk, és egy órán belül újra koccinthatunk a pezsgővel (esetleg a határon meg is állhatunk, hogy az egyik lábunk még az óévben legyen, a másik meg az újban).
Ha ennél többször akarunk egy éjjel újévezni, ahhoz unortodox időzónahatárok kellenek. Pont olyanok, amilyeneket Ausztráliában találunk.
Ezen a ponton térjünk ki pár triviális trükkre a többszörös újévezés témakörében, és hogy miért nem működnek:
1. A Déli-sark. Itt elméletileg ugye találkozik az összes időzóna, tehát ha sétálunk a pólus körül egy kört, azzal mindet megjárjuk. A gyakorlatban ez nem így működik, az Antarktisz időzónái elég kuszák (ráadásul tudományos kutatóbázisok használhatnak saját időzónát, ami az anyaországukéhoz passzol), vannak például határok, ahol egy lépéssel hirtelen 3 órával odébb találjuk magunkat. A Déli-sark és közvetlen környéke az új-zélandi időzónát (UTC+12 használja), szóval a körbesétálós terv kilőve. Különben sem esne annyira jól a pezsgő mínusz 30-40 fokban.
2. Az Északi-sark. Mivel az északi pólus közelében nincsenek ember által lakott települések, az időzónákat sem tartják számon, hiszen igazából semmi jelentősége. Csak hajók szoktak arra járni, azok pedig saját időzónát választanak induláskor, jellemzően az országét, ahonnan valók, vagy az utoljára elhagyott kikötőét.
3. A Nemzetközi Űrállomás. Az ISS napi 15 és félszer kerüli meg a Földet, vagyis 93 percenként tesz meg egy kört, ez pedig azt jelenti, hogy másfél óra alatt megjárja az összes időzónát. Elvileg. Persze a gyakorlatban teljesen értelmetlen lenne ötpercenként tekergetni az állomás összes óráját, így közmegegyezés alapján az ISS-en mindig a greenwichi idő van, bárhol is legyen éppen a pályáján.
4. Vegyünk egy nagyon-nagyon gyors repülőgépet, ami képes egy óránál rövidebb idő alatt átvágni egy teljes időzónát, és induljunk el vele keleti irányba rögtön éjfél után. Ehhez egészen irreális sebességet kellene tartanunk, és bár elviekben működőképes, lássuk be, közel sem annyira fifikás megoldás, mint ami most következik:
Szóval ott tartottunk, hogy Ausztrália
Ausztráliában történelmileg úgy alakult, hogy az időzónákat az egyes államok határainál húzták meg. Ebből adódik, hogy az öt nagy ausztrál időzóna nem szép függőlegesen, párhuzamosan sorakozik a térképen, hanem hol egymás mellé, hol egymás alá lógnak be. (És az egészbe még bekavar a téli-nyári időszámítás is, amit pár tartomány használ, pár másik meg nem). Emiatt létezhet a kontinensen három olyan pont is, ahol három időzóna találkozik: Cameron Corner, Poeppel Corner, és Surveyor General Corner. Ezek nagyjából olyanok, mint Rajka mellett a magyar-osztrák-szlovák hármas határpont.
Az egyik ilyennél, Cameron Cornernél indul a 100%-osan fiktív, viszont legalább ennyire epikus hatszoros újévi megabulink is. Csak egy magánrepülőre lesz szükségünk, de hát – mint Rogán Antal emlékezetes esküvői kiruccanása óta tudjuk – a magyar középosztályban bárki megengedhet magának egy helikopterbérlést, hát ha kicsit spórolunk, egy privát jetet is ki tudunk szorítani a zsebpénzből.
Cameron Cornernek egyébként a 2016-os népszámlálás hivatalos adatai szerint 5 állandó lakója van, viszont van egy kocsmájuk, aminek a legenda szerint Queensland adta az alkoholárusítási engedélyét, New South Wales az irányítószámát és dél-ausztráliai a telefonszáma. Akárhogy is, itt a három állam időzónáiban egy óra alatt megünnepelhetjük az első három újévünket a sivatag közepén, kezdve az UTC+11-es időzónával (New South Wales), onnan átlépve az UTC+10,5-ösbe (Dél-Ausztrália), majd az UTC+10-esbe (Queensland).
Ezen a ponton kicsit sietősre kell vennünk a figurát, ugyanis el kell érnünk az éjfélt az UTC+8-as időzónában, Nyugat-Ausztrália államban. Ez légvonalban nagyjából 1200 kilométer, és két óránk van rá, ami egy izmosabb magánrepülővel simán megoldható. Sajnos az UTC+9,5-ös időzónájú Észak-Ausztráliát ki kell hagynunk, ahogy Eucla városkáját is a maga teljesen obskúrus, UTC+8:45-ös időzónájában; ezekhez hangsebesség felett kéne repülnünk, plusz a fel- és leszállás ideje, két bónusz pezsgőzésért ilyesmit kultúrember nem vállal be.
Miért éppen Alaszka?
Négy újévnél tartunk hát, miközben Magyarországon még csak délután van, de sajnos a nyugatra repüléses megoldás praktikus okoknál fogva nem megy tovább, lévén elfogy alattunk Ausztrália. Van viszont még egy jó barátunk, a dátumválasztó vonal, aminek kényelmesen átérünk a túlsó oldalára, mielőtt a másik irányba haladva Újév napja beköszöntene. A célpontunk Alaszka, azon belül is Akutan, az UTC-8-as időzóna legszélén. Mivel az UTC+8-asból indultunk, 16 óránk van odaérnünk még a helyi éjfél előtt, nagyjából 10 ezer kilométeres táv, nem szabad hogy problémát okozzon.
Ha itt megvolt az ötödik koccintásunk az új évre, már csak a szomszédos szigetre kell átruccannunk, Unalaskába. Igen, Alaszkában van egy város, aminek a neve angolul azt jelenti, hogy nem-Alaszka; egyébként csak véletlen, mert a névadó őslakos aleutok nyelvén tök mást jelent az un- képző a szó elején. Unalaska mindenesetre az UTC-9-es időzónában van, így itt hatodszor is utolér minket az éjfél, és ünnepelhetünk.
Ezen a ponton pedig már csak annyi dolgunk van, hogy az éjszaka további részében pont annyira rúgjunk be, hogy reggel még tudjuk, tulajdonképpen hol vagyunk, hogy kerültünk oda, és hogyan jutunk haza Alaszkából.
(Forrás: Half as Interesting)
