„Reméltük, hogy a nagy része eltűnik, de erre nem volt garancia. Szóval elégedett vagyok az eredménnyel” – mutat fel vigyorogva John Bjørndal Volden egy felismerhetetlen, sáros cafatot a norvég közszolgálati média híroldalán. Volden az ország középső részén található Oppdalban élő földműves, a cafat pedig egy bugyi maradványa, gyakorlatilag csak pár gumipánt. Minden más elrohadt a földben.
Volden egyike azoknak a gazdáknak, akik részt vesznek az Underbuksakampen (magyarul alsóneműharc) nevű versenyben. Ezt a kihívást norvég mezőgazdasági felügyelet szervezi, és napokon belül eredményhirdetés lesz. Az indulók tavasz végén-nyár elején elástak pár férfi és női bugyit a saját földjeikre, három hónap múlva kihantolták a jobb sorsra érdemes ruhadarabokat, és a maradványokkal neveztek a versenyre.
A furcsa szokás 2015 körül indult Kanadából, ahol a Kanadai Talajvédelmi Tanács megszervezte az első „soil your undies” versenyt (szó szerint kb. „talajba a bugyiddal”, de a „soiled undie” angol szlengben kakis alsógatyát is jelent), aztán a gatyatemetés hamar utat talált az Egyesült Államokba, az ott született médiabeszámolók pedig több európai ország gazdáit és agrárszervezeteit megihlették. A norvégok mellett brit és francia gazdák is hódolnak a bugyiásásnak, de Izlandon és Svédországban is kezd terjedni a szokás.
A zavarbaejtő aktus értelme a talaj minőségének a tesztelése. Amikor az alsóneműből még alsóbb nemű lesz, a talajban található baktériumok, férgek és más élőlények elkezdik pusztítani a szerves anyagokat, mindenekelőtt a pamutot (éppen ezért 100% pamut bugyit kell elásni). Minél nagyobb az élet a talajban, annál inkább az enyészeté lesz a ruhadarab, 2-3 hónap alatt akár teljesen elrohad, a műszálas pántok és gumik kivételével. Ha viszont az alsónemű ennyi idő alatt nagyjából egyben marad, az rossz talajminőséget jelez. A kanadai ötletgazdák arra próbálták felhívni a figyelmet az első bugyiásó versennyel, hogy a permetezőszerek és a folyamatos talajművelés hozzájárulhatnak a talajminőség romlásához. A bugyit egyébként nem kell mélyre ásni, elég 15-20 centire, a talajnak a legfelső rétege a legaktívabb.
A talajminőséget persze pontosabb módszerekkel is lehet vizsgálni, de a bugyiteszt mindenki számára könnyen elérhető és látványos eredményt ad. Igen, mi is feltettük a kérdést: de miért kell az elásott ruhának bugyinak lennie? Hiszen egy darab pamutszövetet vagy lyukas pamutzoknit is kiválóan meg lehetne rohasztani. Valószínűleg ennek már pr-okai vannak: a kezdeményezés minden bizonnyal sokkal virálisabb, ha a vigyorgó norvég és más nemzetiségű gazdák bugyihullákat mutogathatnak a kamerába, az újság meg „Miért rohasztanak a gazdák női bugyikat a földben?” című cikkekkel keríthet nagy feneket az egésznek.
